Játsszunk hol járunkot, mint régen a Mindent vagy semmitben volt.
Egy felsőoktatási intézmény a címlapra kiteszi a négyszáz elsősének nevét és neptun kódját egy PDF fájlban. A rendszer belépőoldalára továbblépve - két kattintás - a következő szöveg fogad:
Alapértelmezett jelszó: születési dátum ÉÉÉÉHHNN formátumban megadva.
Persze a rendszer első belépéskor jelszót cseréltet a felhasználóval. Utóbbi mint halottnak a csók, azért nem kötöttek el accountokat, mert senkit nem érdekelt az ügy annyira, hogy keressen az iWIW-en, Barátikörön, vagy bármelyik szocnetwörkön.
És a hab a süti tetejére. Az adott intézmény adminja nem válaszol a figyelj már, ez így nem túl biztonságos, mert… levélre. Megvan hol járunk? Abszurdisztánban.
Nem az első eset. Valszeg nem is az utolsó. (Mondjuk mindenki leszarja, mert ezzel szórakozni túl sok munka, túl kevés lulz. De akkoris.)
Valódi biztonsági kockázatot azért nem jelent, legfeljebb sír az elsős, hogy nem tud belépni, és kap új jelszót. Visszaélni nem igazán lehet vele.
Tgr:
Valóban nem a veszélyes, hanem az égő kategóriába tartozik. (Hirtelen elgondolkodtam, hogy mivel érné meg x száz elsőévest megspamelni, de magam is összeesküvés-elmélet építésnek éreztem.)