Hofkirchen 337 32 - SG: Vízállásjelentés

Itt az asztalomon a Soutien Gorge legközelebbi megjelenésének - tegnapelőtt óta előrendelhető a Boltfishen - a promóanyaga. Filóztam egy darabig, hogy illik-e róla írnom, aztán úgy döntöttem közszolgálat.

Az album a Madárka című számmal, azon belül pedig madárcsicsergéssel indul. Mert banyek, az ilyen. Pár hete képes volt a Tilos éjszakai műsorsávjának hallgatóit a szovjetunió madárhangjaival - és gregorián énekekkel - szórakoztatni. A dal a kezdeti csipogásból gyorsan vált a SG védjegyszerű, mosolygós bólogatós lassú boldog elektrójába. Igazi madarak helyét átveszik a chipmadarak.

Az elandalodásból modemzaj riaszt fel, kezdődik a Tierchen Liebe. Pedig maga a szám inkább nyugodt, elgondolkodós. Finomabban van jelen a védjegyszerűség, ráadásul a szám közepétől olyan hosszú gitártémák vannak, amilyeneket nem is tudom mikor hallottam utoljára SG nótában. Az album rejtett favoritja ez a dal, még úgy is, hogy a végére összeolvad a dal során folyamatosan meg-megjelenő zajjal, zúgással.

Nem rejtett favorit viszont a címadó Vízállásjelentés. Rögtön iszonyatosan hosszú című és szintén a szó jó értelmében gyerekkor hangulatú Story Told In The Town Of Friendly Tentacle Worms-t juttatta eszembe. Az Országos Vízjelző Szolgálat mágikus ráolvasásnak ható adatait felolvasók hangjaiból, visszhangból és prüntyögésből áll össze zenés nosztalgiagenerátorrá. Vízállásjelentést úgyis mindenki hallgatott, a rádió pedig - bár nagyon igyekszik - lassan nosztalgikus élménnyé válik.

A minialbumot a Jó Éj zárja. Lassan, nyugtatva, altatva.

Egy nótát meghagytam a kedvesolvasónak, akkor is, ha nem akar vagy nem tud - ötven darab készül a lemezből - beruházni a Vízállásjelentésre. A Soutien Gorge Myspace oldalán meghallgatható az album többi dalánál harsányabb, mozgalmasabb Strandra című opus.

A vízállásjelentést hallgattuk. A vízállásjelentést hallgattuk. A vízállásjelentést hallgattuk.