Isten majd kiválogatja

Lassan pulzáló fény világítja meg az utamat, futok befelé a barlangba. Jobb kezemre csavarva a lézerkarabély szíja, bal kézzel a cső alatt fogom. Most még tudom, hogy nem vadásznak rám, tarthatom egyenesen a fegyvert, az olyan katonás.

Várunk, hadd jöjjenek a lilák. A bunkernél meg tudjuk fogni az első támadást, tűz alatt tartva mindhárom oda vezető utat. Talán párat el is szakítunk a főseregtől és megsemmisítjük. Aztán pedig átmegyünk ellentámadásba.

Görnyedten futok a fedezék felé. Most már nem lóbálom a fegyvert, igyekszem fedezék mögött tartani, inkább engem lőjenek, mint őt. “This is my rifle…” Ha kilátszik a fedezékből, olvadnak le az életeim, össztűzben állok. Bekapcsolom a pajzsomat és megcélzom a következő fedezéket. Remélem a többiek is jönnek utánam. Go. Go. Go.

A vasárnapot a miafene/neonomád krúval a Tagmasterz barlangban töltöttük. A játék papírforma szerint arról szól, hogy lézerfegyverekkel lövi egymást darabokra két csapat. Gyakorlatban inkább a fent leírt Doom ízű borzalomhoz hasonlít. Csak még medpack sincs, se armor, de a végén jön a boss level Gáborral. Ha addig le nem lőtte valaki.