Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
Kishírek a nagyvilágból. Tegnap - a körberajongott színes iPod shuffle mellett - kikerült az Apple webboltjába az utolsó generációs macek wifi kártyáját 802.11n-esre frissítő csomag. A AirPort Extreme 802.11n Enabler már leszedhető nagyobb torrentoldalakról, megspórolva a két dollárt, a kellemetlenséget és a kényelmetlen érzést, hogy valami olyanért fizetünk, ami tulajdonképpen járna.*
Ti tudtok olyan firmware-ről, amit warezolni kellett?
(via Digg)
Az iPod shuffle az Apple népszerû mixelô szolgáltatásának köszönhetôen véletlenszerû sorrendben is képes a dalokat lejátszani, egy akkumulátor-feltöltéssel akár 12 órán keresztül is.
(apple sajtóközlemény)
Halasztottam ezt a rivjút, ahogy tudtam, mert ambivalens érzéseim vannak a Stealing the Network sorozattal kapcsolatban. Azt semmiképpen nem mondanám, hogy az STN jó irodalom vagy jó szórakoztató irodalom lenne. Lehúzni sem tudom igazán, ahhoz túl mohón rágtam magam át a történeteken. Jöjjenek a bájos miértek.
A sorozat két kötete járt a kezemben, a független sztorikból álló How to Own the Box és az ördögi gonosz által kitervelt rablást követő Hogyan lopjunk kontinenst. Az előbbi eredeti nyelven, nagy úr az eDonkey, az utóbbi, a Kiskapunak hála, magyar fordításban. A novellákat számítógépes biztonsági szakértők, fehér- és nem annyira fehér kalapos hackerek írták. Olyanok, mint az nmap-ért felelős Fyodor, a Paketto Keiretsut megíró Dan Kaminsky, vagy a csapatot összetrombitáló - meg előtte néhány könyvet megíró - Ryan Russel.
Becsípődés, de nem tudok vele mit kezdeni, gyakran kijavítom azokat, akik a sci-fi szót használják a science fictionre. Aldissi alapon szoktam amellett érvelni, hogy a scifit hagyjuk meg a “sugározz fel, Scotty”-t és fluxuskondenzátort tartalmazó műveknek, a science fictiont (röviden SF) pedig használjuk a komolyabb művekre. (Igen, a fenti mondatban lesajnáltam az űroperetteket is.)
Eddig nem volt igazán jó magyar példám - az angol szakirodalom így használja, de ez nem szokott meghatni senkit - a különbségtétel hasznosságára. Ma viszont szembejött egy NOL cikk a Schmidt-ügyről a következő címmel: A sci-fi interneten folytatódott.
Magas labda a levegőben, van olyanunk is, hogy Magyar Scifitörténeti Társaság.
Értetlenül állok az előtt, hogy egyes felhasználók, úgy tűnik, szeretik a DRM-et. Az már csak hab a süti tetejére, hogy ugyanők többnyire személyes támadásnak érzik, ha valaki beleakad az iPod-iTS-FairPlay-iTunes csomagba.
Fogyasztóként nem egyértelmű, hogy nem jó, ha korlátoznak?
Linkek az utóbbi időből:
Érdekes cikket közölt a magyar online könyvesboltok helyzetéről A hét Az amazon.com és a klónok támadása címmel. Ötvenöt könyvesbolti és kiadói honlapot vizsgált meg a cikk szerzője, és elkeseredve tapasztalta, hogy messze még a magyar amazon.com. Többnyire nincs lehetőség ismertető írására, csúnyák, használhatatlanok, stb a boltok.
Egy sirámom van csak, az olvasó szerepének értelmezése és a hipertextusok tulajdonságainak felvázolása közepette valahogy kimaradtak a cikkből a konkrétumok. Az ötvenöt darabos mintából csak nyolcról tudjuk meg, mi is a gond velük. A nagyok közül nem szerepel a Bookline, az Alexandra, jónak tartható megoldásokról alig hallunk, pedig a szakkönyvekkel foglalkozó Kiskapu webboltja megérne pár mondatot. Érdekelne a nem nevesített 47 bolt, még akkor is, ha az író következtetéseivel lényegében egyetértek. Ne kelljen már csak úgy elhinnem.
