Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
Mond az valamit, hogy tanítási gyakorlat? Ha nem, akkor úgy mondom, hogy kistanár vagyok. Még legalább két hét, addig kevéssé tudok elmerülni a mac hírekben és a cyberpunk irodalomban.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vennék részt a holnap kezdődő Web 2.2 Symposiumon. Lesz minden: kerekasztalok, viták, Gazs kolléga windows rendszeren, twitteres tudósítás, vésővel zsonglőrködő nyulak. További hírek, ha megkapom a bloghoz a lakáskulcsot.
Megelőztek. Az arab macesekkel való kommentváltás óta akartam írni a magyar lokalizáció helyzetéről. Beszéltem Dago^WATT-tal, aki a 10.4-es verziók kalóz nem hivatalos magyarítását végezte. Amíg a hivatalos fordítás 10.4.2-n, majd később 10.4.5-ön vesztegelt, addig az ő verziója az aktuális 10.4.8-cal is működőképes volt.
Váltottam levelet Mattburger Zsolttal, akitől megtudtam, hogy zajlik a honosítás, és hogy hamarosan elérhetővé válik a 10.4.8-as is, majd belekezdenek a Leopard fordításába is. Közölte, hogy a hivatalos lokalizációról eddig a viszonteladókon keresztül lehetett értesülni, de gondolkodnak a honlapra való kitételén is.
És mire mindez összegyűlt, kint van a honlapon a 10.4.5-ös magyarítás linkekkel - gyanítom, frissülni fog - és a Macmagazinban olvasom, hogy kész, letölthető a 10.4.8-is Intel platformra. Legalább egyszer nem csak rosszat tudok írni a magyar Apple-ről. (Meg úgyis hallani, hogy tesztereknél van a 10.4.9)
A Pandoc dependenciáit feltérképező postom óta megjelent a szoftver 0.3-mas verziója. Van belőle maces installer, windowsos exe fájl, debian csomag, freebsd port és ha minden kötél szakad, forrás is. A szokásos html, markdown, ps, pdf és latex konvertálásokat tudja. Egy próbát mindenképp megér.
Homályosan rémlik egy regény, ami a könyvtárosoknak mond először köszönetet az utószóban. Ecónak tulajdonítottam, de nem ő volt az. Fene tudja. A most ismertetett szöveget Daninak köszönöm. Nem kicsit.
A kilencvenes évek elejére a cyberpunk első generációjának szerzői (főleg a Gibson, Sterling, Rucker, Shiner, Shirley ötösfogat) szembesültek azzal, hogy az irodalmi undergroundjukból mozgalom, az egyedi megoldásaikból sablonok lettek. Shiner erre megírta a Confessions of an Ex-Cyberpunk-ot, Sterling a Cyberpunk in the Nineties-t, Gibson viszont elkezdte a Híd trilógiát. Ki-ki vérmérsékletet szerint.
Shiner a következőket mondja:
What cyberpunk had going for it was the idea that technology did not have to be intimidating. Readers in their teens and 20’s responded powerfully to it. They were tired of hearing how their home computers were tempting them into crime, how a few hackers would undermine Western civilization. They wanted fiction that could speak to the sense of joy and power that computers gave them.
Az első olyan generációhoz akartak szólni, ami már nem volt vevő science fictionben a Frankenstein megírása óta jelen lévő félelemre. A robotokat még lehetett úgy tálalni, mint a teremtőjét fenyegető teremtményt. Ha jobban utánagondolunk, a nyolcvanas évek nagy SF filmjeiben is jelen van ugyanez a probléma. Bármennyire pre-cyberpunk a Blade Runner, bármennyire SF/akciófilm a Terminátor, ez a gondolat ott munkál benne.
A CP művekben erősen és szándékoltan ott van az, hogy a világot az ember önmagában is képes elrontani. (Erről sokkal bővebben Sterling is ír Shiner cikkére reagálva.)
We believed that science fiction needed to take its cues from the present — computer technology, corporate power structures, Japanese economic ascendency — rather than the mid-century pipe dreams of World Governments and Galactic Federations. For me, the movement was about global culture, anarchy and high-energy prose.
Shiner azt fájlalja, azért tartja halottnak a nyolcvanas évek végével a cyberpunkot, mert a mögöttes gondolatok helyett a forma terjedt el. Króm, zérógé kolóniák, agyi implantok, tudnánk sorolni. Ezzel párhuzamosan egyszerre minden cyberpunkká vált.
Clifford Stoll used the term in his best-selling book “The Cuckoo’s Egg” to describe computer criminals; Keyboard magazine applied cyberpunk to avant-garde composers.
Shiner szerint a kilencvenes évek elejére a cyberpunk nem akar fontos kérdéseken gondolkodni, választ keresni rájuk, hanem videójáték egyszerűségű - Tornado beleakadna, nem is teljesen alaptalanul - világokat és akciót adnak az olvasónak. Az meg úgy kevés.
(Tervek röviden: Sterling szöveg, Pat Cadigan válasza, a CP második hullámába tartozók írásai; kezdve egy kis cypherpunk/kriptoanarchista manifesztumirodalommal.)
Egy érdekes vitát - szex a könyvtárban, elláttam vele Danit, hátha megér egy postot - követve ott ragadtam tegnap a Könyvtári Figyelő archívumában. Tíz évfolyam végiglapozása után az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy amióta net van, azóta féltik tőle az állásukat a könyvtárosok. Ritka szórakoztató mondatok születtek így.
És remélnünk kell, hogy az áramszolgáltatás soha nem szünetel. Persze a tanulók olvashatnának gyertyafény mellett, de vajon mit olvasnának?
vagy
Mindamellett, ha az amit olvasni szeretnénk hosszabb egy oldalnál, akkor mi a teendő? Kinyomtatjuk. Továbbmenve, egy olvasókészülék 200-2000 dollárba kerül. Minél olcsóbb, annál rosszabb a szemnek. Meg fog ez változni? Kétségkívül, de most nincs piaci erő, mi megváltoztassa. Meg fog ez változni 75 éven belül? Valószínűtlen!
A forrás mindkét esetben Mark Y. Herring cikkének magyar tömörítése, amely a KF 2001-es évfolyamának negyedik számában jelent meg.
Visszafelé lapozva az archívumban lehet találni földtől még elrugaszkodottabb vádakat a netre, és néhány valóban érdekes írást. Utóbbiak valahogy képesek hanyagolni a hisztit, és érdemi kérdésekkel foglalkoznak. Ilyen Drótos László cikke a digitális szövegformátumok problémáiról. Persze Drótos MEK-es, ami a magyar internet legjobb szolgáltatása, így könnyű. :)
Ugye mondtam már, hogy kordokumentumokat szórakoztató olvasni?
update: Bűnös hanyagság volt ezt a linket kihagyni. Csak úgy csengenek a mondatok.
Hagyományosan a Microsoftnak szokták tulajdonítani a ‘veszünk egy szabványt és implementáljuk belőle, ami nekünk tetszik’ gondolkodást, pedig van rá szép példa az OS X háza táján is. Először meglepő volt például utolsó ellenőrzésre megnyitni egy cikkemet, és tapasztalni, hogy az összes lábjegyzet eltűnt. Vagyis megvoltak, csak a TextEdit nem látta őket. Kis guglizás után a Scrivener fórumán - eddig sikerült kimaradni az új kreatív editor bandwagonra ugrálásból - megtaláltam a magyarázatot:
So any application that just uses Apple’s default RTF importers (TextEdit etc) will not be able to the read footnotes, comments or images in an RTF file created by Scrivener. But by the same token, if you use TextEdit or another such program to open an RTF file created by Mellel, Nisus or Word, the footnotes, images and comments will also be lost. This is a problem with the default Apple importers, not the RTF file itself.
Ami ennél is szebb, hogy az 3rd party alkalmazások egy része - mert az Apple annyi minden között az RTF importert is készen adja a fejlesztők kezébe - úgyszintén képtelen lesz a lábjegyzettel, stílusokkal vagy képekkel felvértezett RTF fájlokat rendesen megnyitni.
Szerencsére a Scrivener FAQ részletesen kitér, mi mit hajlandó megnyitni. A Word és Mellel tulajdonosok, illetve a NeoOffice-t használók fellélegezhetnek.
Nem tudom mióta létezik a funkció, én tegnap vettem észre, de végre újra lehet küldeni a függő Fonera meghívóinkat. Ez például azt jelenti, hogy lehet mégis megérkezik az első általam küldött ajándék router. (Mindet elígértem már, ég is a pofám.)
Az eddigiek alapján úgy tűnik, a FON nem kommunikációban erős. December vége óta írtunk pár levelet, hogy egy rendszerhiba miatt (lerohadt az adatok küldése közben az oldaluk) elveszett a rendelés. Válasz nem jött, a helpben olyan tanácsok szerepelnek, hogy ‘keress meg minekt mailben’. Kezdődik a második kör.