CamelCaseCyberPunk

Gibson után mocskosul nehéz cyberpunkot olvasni. Akár elfogadjuk, hogy ő teremtette meg a cyberpunkot, akár nem. (Nem.) Megkerülhetetlen és utánozhatatlan.

Zárójel: azért kipróbálnám, milyen Sterling fannak lenni. Valami egészen új lehet.

Stephenson után megint csak nehéz cyberpunkot olvasni. Nem próbálta meg másolni Gibsont, hozott némi informatikai igényt a cyberpunk science fictionbe, olvashatót alkotott. (Más kérdés, hogy a Snow Crashnél is sokkal jobb a Cryptonomicon, aminek van pofája nem foglalkozni a jövővel.)

A fentiekből már következhet, hogy ha valami borzalmas, akkor Stephenson után Gibson utánérzést olvasni. Ezért is legaljáztam le Jon Courtenay Grimwood egyetlen magyarul megjelent regényét. (De nem csak én húztam le: Prezzey kritikája.) Olcsó CP akcióregény, sok CamelCase termék és karakternévvel, kevés jó vagy erős ponttal.

A szerzőnek hétvégén adtam még egy esélyt, hátha csak a fordító - még ha a Lucifer sárkányát ugyanaz a Kodaj Dániel fordította, aki a Snow Crasht remekül ültette át magyarra - de nem nyert. Grimwood reMix című regénye pont ugyanazt tudja, amit az előző. Sablonos történet, elrabolt gazdag gyerek, Hold, 1/6-od gravitáció, cyberware-rel megpakolt főhős, CP alvilág, széteső világ. Aki egy ilyet olvasott, az összeset olvasta.

Ha fegyvert szorítanának a fejemhez, és valamit mégis dicsérnem kéne, akkor az alternatív történelmi háttér, az átrajzolt politikai térkép akár érdekesnek is nevezhető. Csak egy másik regényciklust kéne köré írni. A következő kötetet, a redRobe-ot átraktam a buszonutazós kabátomba, hosszú az élet.

Egyébként a Szent István körút elején található antikváriumba érdemes néha benézni, ezeket is ott találtam.

High-tech szakirodalom

A hír másfél éves, az irodalom, amiről szó lesz, idén tölti a tizenhatot, nem lehet azzal vádolni, hogy bleeding edge lennék. A Beyond Cyberpunkról viszont mindenképpen meg kell emlékezni.

1991-ben HyperCard stack-ként jelent meg, 1993-ban frissítették a tudásanyagot. Nagy szünet, az Apple 1998-cal abbahagyta a HyperCard fejlesztését, és végül 2005 októberében a Beyond CP tartalma felkerült az egyik szerkesztője által működtetett StreetTech oldalra.

A tartalomjegyzéket gyorsan átfutva olyan érzésem van, mintha az alexandriai könyvtárat találtam volna meg txt-ben. Az eredeti UI-val, a HyperCard háttérrel érdekes lenne eljátszani, de a szövegekkel is el lehet tölteni napokat. A geek szemem sír, a cyberpunk nevet. Erre még azért visszatérek.

#1268

Tegnap este a pesti Vis Major kávézóban undergroundultam az Új Nautilus irodalmi estjén. Nem ajánlottam a programot, mert a mikrofonszüzességemet nélkületek akartam elveszteni. Mégis milyen már, amikor a kedves olvasó előtt derül ki, hogy rosszul áll a kezemben a szerszám. (Kiderült, túléltem.) Így utólag kicsit sajnálom is. A sok zenéről való beszédből és a kevés webkettőből - azért a jamendót és a magnatune-t szóba hoztam, nerdcore is volt - Borbáth Péter moderálásával jó vita kerekedett ki. Igaz, a lázadás és az underground végső mibenléte így másnap sem tisztult le teljesen. :)

Köszönet Szilvia, köszönet Uraim.

Bezzeg az agyagtáblák

Beruháztam múltkor a Replika 19-20. számára. 1995-ben vagy talán 1998-ban jelent meg - nem találom, így hirtelen -, tartalmazott három érdekesnek tűnő írást és egy mellékletet. Haladó folyóiratról lévén szó, a mellékletet digitális formában, nagylemezen adták az olvasóközönség kezébe. Valamelyik fiókomban van lejegelve egy 3,5”-os floppy meghajtóm, de kételyeim vannak, hogy össze tudnék-e rakni egy gépet hozzá.

Lehet, hogy apám gyakran használt “ellenérve” az én technooptimizmusomra, most tényleg betalált. Végülis a babiloni agyagtáblák ma is olvashatóak.

Konzoljáték mint szolgáltatás

satellaview.jpg A Steam rendszer annak ellenére - vagy azért? - hogy nem vagyok gémer, és a DRM-et sem szoktam szeretni, tetszik. Szoftver esetében nincsenek olyan fenntartásaim, mint a zenék, ebookok esetében.

Vágás.

Az elmúlt két napot egy Super Nintendo emulátorral töltöttem, a FASA szerepjátékán alapuló, teljesen cyberpunk témájú Shadowrun-t próbáltam végigvinni. (“Értünk már el eredményeket.”) És mivel Nintendo geek sosem voltam, még talán gémer se, kicsit utánaolvastam a témának, mit illett volna tudni a cégről azon túl, hogy szupermárión. Így találtam rá a Satellaview SNES kiegészítőre, ami mellett az egész mostani szoftver-mint-szolgáltatás és DRM-es online játékkönyvtár ötlet réginek tűnik.

A Satellaview-ra való beruházás és a St. GIGA szatellit rádióra való előfizetés után a játékosok új, exkluzív játékokat tölthettek le a gépükre. A játékok egy része memóriakártyára mentve később is játszható maradt, másokat csak a “sugárzás” hetei alatt lehetett elérni.

Kalóz dallamok, keygenzene

Emlékeztek, amikor még szépek voltunk és fiatalok? Átlátható volt a processzorpiac - SX, DX, istenkém - és még nem volt halálosan égő lopott szoftvert használni. Ami azt illeti, a jogtisztaság fogalma több mint ködös volt.

És voltak azok a gyönyörű törések, crackek, keygenek. Greetelték a baráti és nem annyira baráti csapatokat, generálták a szoftverkulcsot, hogy játszhass. És legfőképpen csipogtak, zenéltek. Voltak olyanok, amiket fájt kikapcsolni, annyira jól szóltak.

Tegnap óta rág a nosztalgia, mert megtaláltam egy könyvtárat, ahová a banyek által ajánlott keygen_music gyűjteményt letöltöttem. Most pedig rátok öntöm, ahelyett, hogy emberként megküzdenék vele egyedül.