~/Privát appok?

Giles Turnbull írt tegnap egy jó cikket a MacDevCenteren arról, hogyan szállt szembe hosszú időkön keresztül hősiesen a Mac OS X úgynevezett logikájával, és hogyan tért meg végül mégis. A “nagy” felismerések egy része - pl. a Finder sidebar tényleg hasznos - nem hülyeség, a másik felén pedig jó vita kezdődött el.

Turnbull azt vallja, hogy az Apple által biztosított könyvtárszerkezethez kell igazodnia a felhasználónak. Hamu a hamuhoz, app az apphoz; ezzel a lendülettel be is pakolta a dolgait a /Applications alá. A kommentelők azóta jelezték, hogy a ~/Applications és a /Network/Applications alatt lévő programokra sem sértődik meg a rendszer.

Saját tapasztalat, hogy a privát appoknak létrehozott könyvtár akkor is “működőképes”, ha nem az Applications nevet kapja. Annyi hátránnyal jár a nekünk tetsző név kiválasztása, hogy a könyvtár nem kapja meg a szabvány cerkás, vonalzós programkönyvtár ikont. Ezzel meg együtt lehet élni.

Azt már nem is mondom, hogy teljesen kényelmes egy játszós ~/bin könyvtár létrehozása és path-ba való felvétele.

#1260

Magyar szpemet kapni mindig ünnep. A mostani például erre szólít fel:

Kérem olvassa a HTML verziót!

Érdekelt a cutting edge tartalom, amihez a plaintext kevés, de a htmlből sajnos csak az ismétlődő háttérkép - aminek a szövege amúgy zavarja a “marketingüzenet” olvashatóságát - ragadta meg a névtelen szakember fantáziáját.

Miért van az vajon, hogy többnyire ízléssel nem rendelkező, félhülye telkók szpemelnek itthon?

Zárójel: egy másik szpemmerre - ő telefonközpontot akart eladni - elvileg kiszabott az NHH valami százezres bírságot a múltkori bejelentésem alapján. Nekik gondolom aprópénz, de azért bontottam egy sört az egészségükre.

For the record

Az utolsó generációs (Mid 2005) 12”-es iBookok memória upgrade-jét majdnem úgy kell végrehajtani, mint a korábbi típusokét, azzal a különbséggel, hogy az Airport kártyát elpucolták az útból. Tippelgetni sem merek, a vincseszter vajon hol van ebben a típusban.

Hogyan keresselek?

Van (legalább) három olyan szöveg, amit a cyberpunk első hullámának szerzői írtak a második hullámról, a kilencvenes évekről és a CP, hacker étosz megváltozásáról.

  • Bruce Sterling: Cyberpunk in the nineties
  • Lewis Shiner: Confessions of an Ex-Cyberpunk
  • Pat Cadigan: Ten Years After

A Sterling megszerezhető - aki nem találja, szóljon -, a másik kettő viszont lehetetlen feladatnak tűnik. Cadigan az Asimov’s-ban jelent meg 1993 januárjában, Shiner a New York Times-ban 1991. január hetedikén. És itt megáll a tudomány. Ti hol keresnétek?

Egy lehetséges CP irodalomtörténet széljegyzetei mellé zárójelbe

Néha beesnek ide emberek a cyberpunk története keresőszóval, én meg ilyenkor mindig szégyellni szoktam magamat, mert erről van összesen vagy négy mondat a WS-en.

Egyrészt azért, mert a wikipédia vonatkozó szócikke jól, sok irodalmi hivatkozással összefoglalja a történetet. Kezdésnek mindenképpen jó elolvasni.

Másrészt pedig, mert halálosan lusta voltam eddig. Tehettem, a net tele van olyan írásokkal, amik a szabvány ‘a cybertér szót William Gibson használta először 1982-ben’ turistaútton végigviszik az olvasót. Nem ismerek viszont olyan forrást - tehát nem kerestem elég alaposan - ami a cyberpunkot a klasszikus SF-vel összekötő művekre helyezi a hangsúlyt.

Remekül lehetne arról vitázni, hogy a cyberpunk irodalom 1968-ban James Tiptree Jr. The girl who was plugged in novellájával elkezdődhetett-e / elkezdődhetett volna-e. Másik kedvencet hozva, az is megérne egy misét, hogy a True Names miért “csak” pre-CP. Meghaladottnak érzem kicsit a legelső és legjobb Neurománccal kezdődő CP irodalomtörténetet, viszont sokkalta több szöveg kellene ahhoz, hogy ezt igazán jól meg lehessen írni.

Hasonlóan érdekes lenne például kikacsintani a nem hacker jellegű hősöket felvonultató kilencvenes évek végi CP felé. Hogy ismét kedvencek felsorolásává silányítsam a gondolatot, ilyen például a Transmetropolitan. Számítógépes hálózatok helyett csak pofátlan oknyomozó/gonzó újságírás van. Kicsit ilyen az épp most olvasott Cryptonomicon is; a hackerek mellett cypherpunkok, katonai erősségű titkosítás, világgazdaság és egyéb apró stiklik viszik a történetet. A ronin, cowboy, hacker étosz teljesen hiányzik belőle.

Ennyit a musingból. Tényleg kéne egy jó CP irodalomtörténet.

Ahol már nincsenek geekek (?)

Bruce Sterling, akitől a Maneki Nekót kellene olvasnom a blogja helyett, idézi Henriette Webertől a Lift konfencia - igen, én se olvastam róla semmit - kapcsán:

So at Lift07 there was nobody who said the word “blog” or “web 2.0″ which to me is a very visible sign that “blog” and “web 2.0″ is getting passé… slowly but firmly. It is not where the geeks are anymore. Does this mean that Web 2.0 is dead ? hardly - now all the companies is starting to implement it and all the people who has been in it for the money is starting to make a lot of money.

Ha mást nem, azt megmagyarázza, miért tűnik érdekesebbnek mostanában a parancssor.