Nácik és karnevál

Fókuszos zene, a kamera egy kihalt tanszéki folyosón halad az egyetlen fényforrás, egy nyitott ajtó felé. Halálhörgés siralom és német kiáltások hallatszanak. Beforduluk az ajtón, egy göndör nő osztja a nácikat Return to Castle Wolfensteinben. Eva Kingsepp épp kutat.

No, bulvárosságból elég ennyi. Viszont Kingsepp írásaira szeretném felhívni a figyelmeteket. A hölgy a Stockholmi Egyetem Újságírás, Média és Kommunikáció tanszékén phd-zik szerintem halálosan érdekes témából:

The Third Reich in today´s popular culture – Memory, Medialisation, Mythification. How is the Third Reich being represented in Western popular culture of today, seen from a Swedish perspective? What production of meaning can be found in the different kinds of representations and within the reception of these? The empirical material consists of media texts, mostly film and computer/video games, and of qualitative interviews with people having an interest in the Third Reich and/or World War II. Questions about mythification processes, collective memory, uses of history, authenticity and historical immersion are discussed within three main themes: the documentary, the fantastic and the symbolic.

(link)

Szóval lényegében abból, ami a múltkori Hellboyos post kommentjei között is feltűnt, hogyan jelennek meg a nácik a populáris kultúrában. Az eddig általam megtalált írásai viszont nem képregényekkel vagy filmekkel foglalkoznak, hanem számítógépes játékokkal.

A legutolsó írása - Immersive Historicity in World War II Digital Games - például a Wolfenstein3D, Return to Castle Wolfenstein és a Medal of Honor típusú játékok elemzése abból a szempontból, mennyire képesek bevonni a játékosukat a világháborús időutazásba, mennyire festenek “reális”, befogadható képet, hogyan jelenítik meg a németet és a nácit, és mindezt milyen eszközökkel teszik. Azért is érdekes a cikk, mert a szprájtos grafikájú, náci elemekkel telezsúfolt wolf3d és a látványos, a Ryan közlegény megmentésében látható csatajelenetekre hajazó MoH között korszakok teltek el a számítástechnikában.

A fentieken túl az írás tárgyalja a világok sajátosságait. Például azt, hogy a MoH sorozatban hogyan mozog a játékos időnként a szimuláció (Ryan közlegény megmentése) szimulációjában (pl. partraszállós pálya). Vagy azt, hogyan épít a Wolfenstein sorozat a már kialakult náci-okkult “tudáskincsre”, megteremtve az Indiana Jones sztorik játékbeli mását. És persze azt, hogyan kapcsolható be ebbe a témába Bahtyin karnevál-elmélete. De ezt meghagyom azoknak, akik elolvassák a cikket.

További Kingsepp írások:

#1325

  • Kétezer.
  • A kétszázat reálisabbnak érzem. Nincs hozzá táp, joystick…

Ez volt az a pillanat, amikor a cigányember úgy nézett rám, mintha frissen becstelenítettem volna meg az egyetlen lányát a védőszentjének napján, vasárnapi ebéd kellős közepette. Majd azt mondta:

  • Ötszáz.

Végül kétszázért hoztam el, egy minden tartozék nélküli SNES-t egy “ha mást nem, postaládának jó lesz” projekt keretében. Ha működik, akkor majd mesélek róla.

GCALDaemon: minden a helyén

A naptárak szinkronizálása témát lezárva büszkén jelentem, minden működik.

  1. A daemon nem fut folyamatosan a háttérben, helyette a szkript menüben ül egy applescript, amivel el lehet indítani.
  2. Nem kötöttem időhöz az offline bejegyzésekre fenntartott naptár átmozgatását sem. Mivel Automatorban raktam össze, hagyta, hogy rögtön a szkript menübe mentsem el. Futáskor az Offline naptárból átmozgatja a daemon által figyelt fő naptárba.
  3. Ha már a két naptár szinkronban van, egy szkripttel fel lehet küldeni ugyanezt a telefonra is. (Már ha támogatja az iSync a telefont, láttunk már karón varjút, ugye.)

Úgy, hogy a darabok megvoltak korábbról, laza egy-másfél óra alatt össze lehetett legózni az egészet. A következőt, aki kijelenti, hogy a Spanning Sync nem éri meg a pénzét, kegyetlenül körbe fogom röhögni.

(Amúgy jól szórakoztam. Az ugye ér?)

Minor glishes

Elnézést kérek.

Nagy jódolgomban bővítettem a yubnub - webkettes parancssor, közösségi jóság, és még több hájp - kereső tudását két paranccsal. Az eglish szó beírásával a Hunglish korpuszban keres angolul - és ha nem a cat szót keressük, akkor lényegében hibátlanul. Párja a hglish pedig ugyanott magyarul keres tök jól, egészen addig, amíg ő vagy ű nincs a keresett szóban. Ha mégis van, úgy nulla találatot dob a keresés. Szerencsére az ilyen kereséseket a honlapon megismételve kapunk értékelhető eredményeket is.

Ha a yubnub küldene latin-2 kódolással is szöveget, vagy a hunglish fogadna utf-8-at is, az én mesém is tovább tartott volna.

Hellboy! Mozog!

Csak a napokban döbbentem rá - pedig fél éves a hír - hogy örök szerelmemből, a Hellboy képregényből csináltak két hetvenöt perces rajzfilmet is. Az első részt 2006 novemberének végén, a másodikat a napokban mutatták be a Cartoon Network-ön. Jött ki DVD, vannak mindenféle torrentek. A klasszikus poént milliomodszorra ellőve megjelent DC-n és kazettán.

Shoot

Az animációs filmben az az igazán jó, hogy mind rajzstílusában (lásd fent) mind történetmesélésében közelebb áll a képregényhez. Nem odaszögeznie kell a nézőt a mozik székeibe, utazással, rémisztő kalandokkal és a teljes Hellboy legendárium bemutatásával, hanem csak szórakoztatnia. (Írom mindezt úgy, hogy az egyik legsikerültebb képregény adaptációnak tartom a mozifilmet.) Utazás helyett elég egy-két helyszín, követve a Trade Paperback kiadások epizódszerűségét. A látványos okkult náci történeti szál helyett pedig előveszik a népek meséi vonalat.

És ha már népek meséi, akkor akár újra is lehet hasznosítani néhány régebbi epizódot. Az első rajzfilmben, a Sword of Storms-ban például a már képregényben sem komolyan vehető repkedő japán fejekkel (nuke-kubi) hozza össze a sors. A folytatás pedig úgy tűnik a délszláv vámpíros sztorit veszi elő, ami már papíron is ijesztő volt. Modern, okkult népmese felnőtteknek kategóriában hirtelen nem tudok jobbat.

A szerző Hellboy fan, ez azért vétessék számításba.

Ezekre a srácokra figyelni kell: AppFresh

A Home Zone fejlesztői szeretik a bétákat, pár napjai is kiszórtak egy újabbat. Az AppFresh a Software Update és a Sparkle plugines programfrissítés közti rést igyekszik betömni. Elvben képes a gépen lévő összes program legújabb verzióit beszerezni, a frissítéseket “visszacsinálni”, ha nagyon bugos volna a frissítés, és pillanatképet készínteni a rendszer összes összetevőjének verziójából. Gyakorlatban a verziók detektálása még élvezhetetlenül lassú, és semmilyen visszajelzést nem ad arról, hogy ő dolgozna - már ha az nem visszajelzés, hogy nem lehet Alma-Q-val kilépni - a snapshot készítésbe pedig simán belefagy. A Sparkle által biztosított adatokat nem mindig sikerül kiolvasni. Minden más működik.

De ez még csak a Preview 2-es verzió, érdemes figyelemmel kísérni.

Persze ez úgy lenne szép, ha a Software Update tudná ezt magától. Ennyit az álmodozásról.