Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
Nem a legtriviálisabb módja a legújabb wget beszerzésének a fink selfupdate, fink update-all, sudo apt-get update wget parancsok futtatása. Viszont sokkal kevesebb kínnal jár, mint a forrás leszedése, veszekedés, hogy lássa a dependenciákat, miegymás. Persze az is lehet, nem fél kettőkor kellene nekifogni.
Lényeg, az 1.10.2-es már nem sértődik meg a https linkek láttán, le lehet vele például szedni a Cyperonomicont is.
Nem engem foglalkoztat a kérdés, wifivel élő ember vagyok, nem érzem magam rosszul router közelébe, miegymás. Viszont a brit közvéleményt érdekli a kérdés, például mert ott van igazi iskolai és városi wifi program. A BBC Panorama készített is egy kellemes félórás műsort a kérdésről, megmutatva, hogy bár ők találták ki az újságírást, azért tudnak durván elfogultak lenni. (Az elején megmaradt két perc a helyi szomszédokból, áttekerendő.)
A műsort követő hozzászólások durván fele örül a főtudós kinyilatkoztatásának és azonnal kihúzná a routereket, a másik fele előbb szeretné látni a megfelelő kutatásokat és a számokat. Én arcátlanul továbbdobom a labdát Meskó Bercinek, hátha van róla mondanivalója.
(Hozzám Fleishmannon és a BadScience-en keresztül jutott el)
Egészen sokáig nem tudtam, hogy miért hívták évekkel ezelőtt az internetet.. pardon akkor még Internetet információs szupersztrádának. Megvolt, hogy metafora, megy a bitkolbász mint a konvoj, de miért pont ez a metafora lett általános használatú?
Ma Stoll olvasása közben - igazán szórakoztató hackeres alapszöveg, jövő héten mindenképpen írok róla - találtam egy remek magyarázatot arra, miért természetes rokonítani az utat és a hálózatot egy amerikai számára.
In the mid 1950s, the Federal government started building the interstate highway system, a twentieth-century marvel of pork-barrel public-works politics. With memories of wartime transportation shortages, military leaders made certain that the interstate system could handle tanks, military convoys, and troop carriers. Today, few think of interstate highways as a military system, though they’re just as capable of sending tanks across the country as trucks.
With the same reasoning, the Department of Defense began developing a network to link military computers together. In 1969, the Defense Advanced Research Projects Agency’s (DARPA) experiments evolved into the Arpanet and then into the Internet: an electronic highway interconnecting a hundred-thousand computers around the world.
Persze, kicsit túlmagyarázás, de amúgy annyira idétlenül hangzik ez a szupersztráda dolog. Kell valami plusz.
Sokáig azt hittem, hogy csak itthon folyik a trükközés azzal, hány kilobit per szekundumos sávszélességtől beszélhetünk szélessávról. Itthon a vonatkozó bölcsesség úgy hangzik:
Magyarországon jelenleg a legalább 256 kbit/s (256 ezer bit / másodperc) letöltési, és 64 kbit/s feltöltési sebességű internetkapcsolatot tekinthetjük szélessávúnak. Természetesen a 256 kbit/s sávszélesség ma már inkább a minimumot jelenti, az internetszolgáltatók kínálatában sokkal jellemzőbbek az 1024 kbit/s, sőt akár az 1536 kbit/s, vagyis a négy-, illetve hatszoros sebességű internetkapcsolatok.
(forrás: szélessáv.hu)
Ennek megfelelően pedig átlag minden második konferencián elmondják, mennyire bitangul jól le vagyunk fedve. Esetenként azt is, hogy itt a kánaán. (Azt, hogy a népesség kábé 60%-át nem érdekli a net, most hagyjuk.)
És akkor jön a hidegzuhany, Fleishmann a wifinetnewson arról ír, hogy az FCC, az Nemzeti Hírközlési Hatóság ottani verziója, meg akarja szüntetni a maszatolást a számok körül. A jelenlegi számítás szerint náluk az egy irányba legalább 200 kbit/s sebességű vonalak számítanak szélessávnak. Ráadásul ha egy irányítószám alatt (ZIP code, egyszerűsítettem) egy szélessávú előfizetés van, akkor az egész szegmenst lefedettnek viszik. Horror, de lehet szép színes térképeket gyártani belőle prezentációkhoz.
A Fleishmann által linkelt Ars Technica cikk tovább vitte a gondolatot: a 2 megabites határ magával hozhat egy harcot a szolgáltatók között a ‘te nem is igazi broadbandet szolgáltatsz’ érv mentén. A szolgáltatók szerint már a lassúcska 768 kilobit/s is biztosít olyan élményt, ami nagyságrendekkel jobb (szélesebb) mint a betárcsázós internet.
Ez utóbbi viszont itthon már nem kérdés, szó sincs az szélessáv definíciójának felülvizsgálatáról.
(A szerzőnek tizenkétszeres sebességű internete van.)
Nagyjából a negyedik oldalra kerül ki pletykaként, hogy készül az OS X 10.4.10-es update. És mindenki csodálkozik, hogy lám a 9 után a 10 jön. Nem 9a, de nem is 10.5. Világos, nem történt mostanában semmi érdekes a Mac körül - na, az Adobe CS kikapcsolja a tűzfalat hír egynek jó - de hogy egy számon cikkezzenek napokig.
Vincent Omniaveritas, azaz Bruce Sterling, cikke úgy szól az új science fictionről, hogy nagyrészt a régit gucsmolja. Végigveszi a történetét a bölcsőtől, amely mellett Hugo Gernsback állt apai mosollyal, a tinédzserkoron át, amikor Campbell úgy ahogy “tudományosította” a műfajt, egészen a jelenkorig, amikor is a science fiction gettóba zárkózott szerzők próbálják továbbvinni a SF aranykorának stílusát, témáit. Annyi ezzel a baj, hogy az emberek nem kíváncsiak rá, illetve nem erre kíváncsiak. A SF irodalomnál jobban megszólítja őket a korszerűbb témákkal foglalkozó SF mozi.
Ezek a problémák ki is jelölik az új SF célját:
We must create the native literature of a post-industrial society.
SF-ről szó sem esik, nem kell egy újabb gettó. Az a mainstream irodalom, ami nem tud mit kezdeni a tech mindennapi életbe való betörésével, az úgyis erőtlen. Raklapnyi jövővárás és küldetéstudat után végül összefoglalja öt pontban az új SF sarkalatos pontjait:
Összességében nem annyira érdekes dokumentum, mint a Cheap Truth számai voltak, de egy CP manifesztumgyűjteménynek érdekes darabja lehet. Kiemelendő, hogy a tudományos fejlődés és irodalom itt leírt viszonya nagyon hasonló ahhoz, amit Cadigan fejteget a Ten Years After-ben.
Gondoltam elmesélem, hogy egy napot szántam rá az életemből, hogy egy régi vasra - ASUS P4S533 lap, 1700-es Celeron, el lehet képzelni a korát - Ubuntut húzzak. Az Ubuntustudio 7.04 alternate install háromszor fagyott meg hardverfelderítés közben, az Feisty sima telepítő hajlandó volt bebootolni CD-ről és települni, de a felrakott rendszer nem volt működőképes - valami kernelmodul nincs rendben, ennyi derült ki -, végül egy Edgy hajlandó volt működőképesen települni, de imádkozás és ndiswrapper ellenére sem sikerült wifit csiholni. Mivel meguntam a hibakeresést és fórumolvasgatást most megy fel egy XP, a linux desktop évét elhalasztottam.