Források 3 - Ten Years After

A vége van-e a cyberpunknak vita legkevésbé apokaliptikus darabja a Ten Years After Pat Cadigantől. Ha nem beszélne ki annyit a szövegéből, még azt is mondanám, hogy a legkellemesebb.

Azzal kezdi, hogy a cyberpunk science fiction az elmúlt tíz évet kibírta anélkül, hogy ő, aki nem is ír non-fiction-t, ne nyilvánuljon meg az azt érintő világrengető kérdésekben. Rögtön el is lő három hasábot erre a kérdésre, míg végül ott lyukad ki: csak jót tett a SF-nek, hogy néha valaki kimondta, hogy meztelen a császár, aztán meg anyáztak egy jót. Illetve, hogy a cyberpunk Time magazinos szereplése után kikerült a kérdés a SF berkekből.

Aztán szerencsésen rátér a cyberpunkról való beszédre, kiemelve, hogy a CP mögött igen erősen ott van a home computer elterjedté válása. A CP a science fiction irodalom válasza az asztali számítógépekre. (De a kor üzleti szféráját se hagyjuk azért ki, minden disztópia árulkodik.) És mivel az elmúlt napokban mindenkitől a médiacenter koncepciót halom, nyilván egy tizenöt éves szövegben is ez fog rögtön szemet szúrni:

The PC and the TV have since been engaged in a ménage á trois with the telephone, and the fact that the three of them have not yet merged into one creature is only because the technical detalils haven’t been worked out yet.

De a folytatás már nagyon Cadigenes - és megint elkezdem beidézni az egész cikket:

Does that sound like some kind of wild SF scenario, with computers becoming not just sentient but horny? Well, don’t blame me, I just work here.

Ilyen nézőpontból a cyberpunk science fiction a SF irodalom elkerülhetetlen reakciója a hetvenesek végének nyolcvanasok elejének számítástechnikai fejlődésére, illetve a fejlődés termékeinek beépülésére a mindennapi életbe. A cyberpunk jelenség - mert a kilencvenes évek elején már nem Mozgalomról, hanem jelenségről, kezdődő kiberkultúráról kell beszélnünk - megjelenése a Time hasábjain pedig nem csak a neutrális értelemben vett kommercializálódás jele, hanem annak is, hogy a CP generáció által korán észlelt fejlődés/kulturális váltás (cultural shift) egyre több ember életében van jelen. 1+1=2, valami tényleg kitört a szcénából a ménsztrímbe, de az nem a feltétlenül a CP volt, hanem a változások, amik a cyberpunkot előidézték.

Cyberpunk SF turns out to be “SF about cyberpunk things” but then, it always was. (…) all of us together made this important initial mistake - we kept saying cyberpunk was about science fiction. It isn’t, and it never was. To think otherwise is like believing America’s space program was about science fiction.

Sterlinggel szembehelyezkedve - legalábbis azt hiszem a Cheap Truth alapján, de érkezik a The New Science Fiction címú Sterling cikk, majd meglátjuk - Cadigan kijelenti: a cyberpunk nem a SF megreformálásáról, nem a SF kánonra való reflexióról szólt. Sőt egy lépéssel tovább is megy mikor azt írja:

Had there benn no SF about cyberpunk, we would still have this same cover story in Time magazine, probably with that same wor, “cyberpunk,” because we would still have desk-top comupters, computer nets, hackers, viruses, and all the rest of it.

Lezárva az érvelést, ha a CP egy még zajló kulturális váltásról szól, akkor nem lehet kijelenteni, hogy vége van. Nekem például remek kapocs lesz Cadigan cikke az írott hackerek és a filmen megjelenő hackerek között.

De mivel minden olvasás értelmezés is egyben, itt a teljes szöveg, igaz csak scanelve, mert OCR-em momentán nincs.

A szöveg PDF-ben és RTF-ben.

Getamac #sok

Kiborít az Apple marketingje. Kábé négy hónap késésben van az új oprendszer, nem frissült a termékvonal, hackerek teszik használhatóvá az új berendezéseket (mert amúgy mire is jó, egy kodektelen Apple TV?) és ehhez képest kijönnek pár nagyarcú reklámvideóval megint. Csak egy-egy mondat erejéig:

  • Genius - az Apple-nek Geniusai vannak azokban az országokban, ahol van normális Apple képviselet, meg ilyesmi, az rss olvasómban meg több magyar Microsoft MVP van. Emberek marketingüzenet helyett.
  • Stuffed - miután a felesleges lokalizációkat, iDVD témákat, Garageband Jampackeket, iWork/Office triálokat, Nanosaur 2-t ésígytovább letöröltük, tényleg pofás kis oprendszer lesz.
  • Party is over - mondtam már, hogy késében van az új OS X?

Néha komolyan zavar, hogy óvodás jelleggel megy a kommunikáció.

IT az irodalom érettségin

Szeretem, amikor az oktatás modern vagy legalább modernnek próbál látszani. Leesett állal néztem, hogy a gyakorlótanításom alatt - nyilván később tudtam meg - egy Microsoftiába szakadt földim Web 2.0-ról tartott előadást a diákoknak délután. Nem tananyag, de legyenek csak képben.

Hasonlóan vagyok a tegnapi magyar érettségi érvelős feladatával.

Az Ön megítélése szerint véglegesen kiszoríthatják-e az elektronikus adathordozók a hagyományos >könyveket? Vagy a kétféle médium kölcsönösen fel is erősítheti az olvasói/felhasználói érdeklődést? Milyen >előnyei és hátrányai vannak a szövegek e kétféle megjelentetésének? Az alábbi gondolatokat is figyelembe >véve, érvekkel alátámasztva fejtse ki véleményét!

„A tapasztalatok szerint a médiaváltás nem azt jelenti, hogy az újabb médium automatikusan eltörli a régit. Igen gyakran fellépnek váratlan kölcsönhatások, s olyan szinergikus kapcsolatok jönnek létre, amelyek először világítanak rá a látszólag túlhaladott médiumban rejlő bizonyos lehetőségekre és értékekre. Például a posta nem kevesebb hasznát látta a telefonnak, mint a film a televíziónak vagy a könyv az újságnak (és megfordítva). […] Bármelyik CD-ROM – a maga imponáló tárolókapacitásával – nemcsak a könyvek teljesítőképességének határait demonstrálja, hanem egyúttal azt is, hogy a könyvet mint olyat miben nem tudja felülmúlni egyetlen más új médium sem.” (Mitől beteg a könyvforgalmazás?)

Vannak kételyeim, hogy a gimnáziumi informatika oktatás felkészíti-e ilyesmire a kölköket. De ha nem mindennapi megélt élmény a számítógép, akkor miért is beszélünk információs társadalomról vagy annak az építéséről. Összességében tehát tetszik a feladat. És - amolyan nagybetűs fajta - többnyire a megoldókulcs is jó érveket, jó szempontokat ad a tanárnak. Kimaradnak a pda-k és moblitelefonok - mert ez már nem fér bele a könyv emberének világába? -, nem kerül szóba az epapír - biztos túl új -, de a tudás megőrzésével, terjesztésével kapcsolatos fizikai korlátokról elég szó esik.

Kicsit persze benne van az is, hogy a tanítás utolsó pillanata nem a vizsga. Ami most a megoldókulcsban szerepel, azt a javító tanárok is tudni fogják. Milyen ügyes.

Cyberpunk istenek

Megint Gibson és Stephenson világának a különbségeiről lesz szó, még akkor is, ha nagyon mesterséges a szembeállítás. Olvasom a Disputa februári számában - megérne egy postot is lassan - hogy a sci-fi abban különbözik a fantasytől, hogy az előbbiben nincs isten. (Kodaj Dániel: Jelentés a sci-fi és fantasy határvidékéről)

Ehhez mérten érdemes újraolvasni a Számláló nullárát Gibsontól, ahol a mátrix tele van olyan entitásokkal, amit az emberek vudu szellemekként/szentekként (loákként) kezelnek, valójában pedig igen fejlett mesterséges intelligenciák. Ez egyrészt felveti annak a kérdését, hogy a CP embere képes-e teremteni magának istent, hajlandó-e hinni ilyesmiben, illetve úgy általában a hit iránti igény, a miszticizmusra való hajlam kihalt-e a technicizált világban. Másrészt kényelmesen átvezet Stephensonhoz. (Kínálkozó mellékszál a Ghost in the Shell Bábjátékos karaktere.)

A Snow Crashben nincsen jelen cselekvő isteni entitás. Van viszont egy ősi neurolingvisztikai hacker - az általam olvasott magyar kritikák amúgy ennek a tudománytalansága miatt vannak kiakadva -, egy tömegek felett álló tudatos gondolkodó és cselekvő lény, egy emberisten, akinek a régi időkben megírt kódja még mindig isteni hatalommal ruházza fel a birtokosát. Bármilyen fejlett a technika, az ősi hardkódolt agyi rutinokat még meg lehet szólítani, vissza lehet butítani a népeket a civilizáció előtti időkre.

Most lenne jó, ha Sterling Shaper/Mechanist ciklusából olvastam volna valamit, de hátha ti el tudjátok mondani. Van isten a Sterling féle CP-ben?

Nem bulvárt, techet olvasok

Váratlan fordulat állt be a felesége különös eltűnése miatt börtönbe zárt programozó, Hans Reiser ügyében. Miközben Reiser a tárgyalására vár, volt felesége egykori szeretője 8, az ügytől független emberölést vallott be. A Reiser család egykori barátja, Sean Sturgeon már egy ideje a védelem látókörébe került. Sturgeon állítólagos beismerése az üggyel össze nem függő gyilkosságsorozatról komplikálhatja a folyamatban levő ügyet, amelynek tárgyalása hétfőn kezdődik.

(via HUP, ők meg a Wiredet linkelik)

Azt hittem, hogy a múltkori Stallman Gvantanamérát énekelt hírnél, illetve az ESR egy gyanúsan jó nővel csókolózik lolgeeks posztnál bulvárosabb techhírt nem találok. De kénytelen vagyok rájönni, hogy a Reiser saga mindent visz. Itt az ideje szívre tett kézzel bevallani, hogy a geek is ember?

Bean: TextEdit kicsit igényesebbeknek

Teljesen elégedett vagyok a mostani szövegszerkesztő gyűjteményemmel - Mellel, ha nyomtatni kell, Szubéta minden másra - de nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki a Beant. A program pont passzol abba a résbe, ami a Windows remek beépített WordPadje és az OS X TextEditje között húzódik. Támogat rtf-et, rtfd-t (+ .bean-t, ami totál ugyanaz, mint az rtfd, ugyanazok a gondok vele multiplatform környezetben), txt-t, word 2003 xml-t és egy régebbi word doc formátumot. Az UI tulajdonképpen szép, bár a méret csúszka és az inspector láttán beugrik, hogy minden felesleges, de egyszerűen implementálható Cocoa vackot belepakolt a fejlesztő.

Persze feketelveves van. A Bean vagy az OS X alap rtf megjelenítőjét használja, vagy egy ahhoz hasonlóan butát írtak hozzá, mindenesetre a TextEdithez hasonlóan nem tud mit kezdeni a lábjegyzetelt dokumentumokkal. Az inspectorban lehet változtatnia font stílusok között - igaz erre van billentyű kombináció is - viszont nem lehet betűtípust váltani. Listát csak menüből hozhatunk létre, se billentyűkombináció, se ikon, se semmi. Az egész UI-ra ráfér még némi csiszolás. Mire eléri az 1.0-t talán tényleg jópofa szövegszerkesztő lesz. A TextEditnél meg már így is okosabb.