A vége van-e a cyberpunknak vita legkevésbé apokaliptikus darabja a Ten Years After Pat Cadigantől. Ha nem beszélne ki annyit a szövegéből, még azt is mondanám, hogy a legkellemesebb.
Azzal kezdi, hogy a cyberpunk science fiction az elmúlt tíz évet kibírta anélkül, hogy ő, aki nem is ír non-fiction-t, ne nyilvánuljon meg az azt érintő világrengető kérdésekben. Rögtön el is lő három hasábot erre a kérdésre, míg végül ott lyukad ki: csak jót tett a SF-nek, hogy néha valaki kimondta, hogy meztelen a császár, aztán meg anyáztak egy jót. Illetve, hogy a cyberpunk Time magazinos szereplése után kikerült a kérdés a SF berkekből.
Aztán szerencsésen rátér a cyberpunkról való beszédre, kiemelve, hogy a CP mögött igen erősen ott van a home computer elterjedté válása. A CP a science fiction irodalom válasza az asztali számítógépekre. (De a kor üzleti szféráját se hagyjuk azért ki, minden disztópia árulkodik.) És mivel az elmúlt napokban mindenkitől a médiacenter koncepciót halom, nyilván egy tizenöt éves szövegben is ez fog rögtön szemet szúrni:
The PC and the TV have since been engaged in a ménage á trois with the telephone, and the fact that the three of them have not yet merged into one creature is only because the technical detalils haven’t been worked out yet.
De a folytatás már nagyon Cadigenes - és megint elkezdem beidézni az egész cikket:
Does that sound like some kind of wild SF scenario, with computers becoming not just sentient but horny? Well, don’t blame me, I just work here.
Ilyen nézőpontból a cyberpunk science fiction a SF irodalom elkerülhetetlen reakciója a hetvenesek végének nyolcvanasok elejének számítástechnikai fejlődésére, illetve a fejlődés termékeinek beépülésére a mindennapi életbe. A cyberpunk jelenség - mert a kilencvenes évek elején már nem Mozgalomról, hanem jelenségről, kezdődő kiberkultúráról kell beszélnünk - megjelenése a Time hasábjain pedig nem csak a neutrális értelemben vett kommercializálódás jele, hanem annak is, hogy a CP generáció által korán észlelt fejlődés/kulturális váltás (cultural shift) egyre több ember életében van jelen. 1+1=2, valami tényleg kitört a szcénából a ménsztrímbe, de az nem a feltétlenül a CP volt, hanem a változások, amik a cyberpunkot előidézték.
Cyberpunk SF turns out to be “SF about cyberpunk things” but then, it always was. (…) all of us together made this important initial mistake - we kept saying cyberpunk was about science fiction. It isn’t, and it never was. To think otherwise is like believing America’s space program was about science fiction.
Sterlinggel szembehelyezkedve - legalábbis azt hiszem a Cheap Truth alapján, de érkezik a The New Science Fiction címú Sterling cikk, majd meglátjuk - Cadigan kijelenti: a cyberpunk nem a SF megreformálásáról, nem a SF kánonra való reflexióról szólt. Sőt egy lépéssel tovább is megy mikor azt írja:
Had there benn no SF about cyberpunk, we would still have this same cover story in Time magazine, probably with that same wor, “cyberpunk,” because we would still have desk-top comupters, computer nets, hackers, viruses, and all the rest of it.
Lezárva az érvelést, ha a CP egy még zajló kulturális váltásról szól, akkor nem lehet kijelenteni, hogy vége van. Nekem például remek kapocs lesz Cadigan cikke az írott hackerek és a filmen megjelenő hackerek között.
De mivel minden olvasás értelmezés is egyben, itt a teljes szöveg, igaz csak scanelve, mert OCR-em momentán nincs.
