Valaki a piacra megy…

Újabb alkatrészekkel bővült a márciusban beszerzett SuperNintendóm, de ott azért nem járok, hogy használni is lehessen valamire. A táp és a multi-out kábel probléma letudva, mert ma konzol napot tartott a debreceni piac. Otthagytam egy Sega Master System II-t, egy Phillips Videopac+ G7400-ast, meg néhány Nintendo alkatrészt (karok és rendek stb). Hol vannak ilyenkor a konzolgyűjtők vajon?

Lólépésben kapcsolódik Cory Doctorow Someone Comes to Town, Someone Leaves Town regénye. Adebreceni piac és a konzolok ugyan nem szerepelnek benne, viszont van benne egy kukázásból élő techzseni szereplő, aki összevadászott alkatrészekből épít számítógépeket, azokból meg városi mesh hálót. A könyv ingyen letölthető, mert a CC a barátunk, és a végétől eltekintve - lapos - egészen jó. Ha SF geek barátunknak akarunk a mesh hálókról magyarázni, akkor pedig elengedhetetlen segédanyag.

A metaverzum formájáról

Tartottam ma egy harmad órát angolosoknak a Snow Crashből, és az órát követő beszélgetés során - na nem a diákokkal, Sanyi barátommal, aki átengedte az órája egy részét - ráébredtem, hogy a metaverzum (Gibsonosoknak mátrix) alakjával remekül lehet jellemezni a virtuális valóságról kialakított különböző képeket.

Kezdjük Vinge-zsel, ő az, ameddig szeretek visszamenni a cyberpunk előképekben. Tiptree általam olvasott szövege - The girl who was plugged in - amúgy sem tartalmaz virtuális valóságot, csak rádiós hálózaton távirányított húsbábokat. Vinge virtuális világa egy az egyben a természetet veszi alapul. A cyberpunkos/hackeres esszémben kiemelt részletet elsütöm ide is:

A helyes ösvény úgy nézett ki, mint a szürkés-zöldes mocsáron átvezető kövekből rakott ösvény. A levegő hűvös volt, de nagyon párás is egyben. Magas, furcsa növények csepegtek hallhatóan a finoman irizáló vízbe és a tavirózsákra. A tudatalatti tudta, hogy a kövek a különböző információs hálózatok összekapcsolásáért felelős rutinok, de tapasztalt utazó tudatossága hozta meg a döntéseket, amelyek a Koven kapujához, vagy, szimbolikus “halálként”, a való világba visszavettetéshez vezettek.

Mr Slipperyék az állampolgárok és a számítástechnika végletes ellenőrzéshez ragaszkodó állam - a hetvenes évek végének rémálma, ragadjuk meg az alkalmat és ne aktualizáljuk - ellenében felépítettek egy erősen komputerizált fantasy világot. Mert annyira mindegy, hogy sárkány vagy fekete jég, nem tárgyalt algoritmusok vagy az Ordo védi az adataidat. (Ugye javasoltam már, hogy olvassátok el a True names-t?)

Aztán Gibson a folytatás. Illetve ha elfogadjuk, hogy a cyberpunk mozgalom 1984-ben kezdődött a Neurománccal, akkor Gibson a kezdet. A mátrix rácsokból és kockákból épül fel, rendezett, sarkos, ahogy az ember egy számítógépek által szervezett teret elképzel. A cyberspace ciklus világa amúgy is nagyrészt élhetetlen, az ilyensfajta pedantéria fel sem tűnik. De ott van:

Már egy éve élt itt, és még mindig a cybertérről álmodott, éjről éjre halványuló reménnyel. Nem hoztak feledést a mohón szedett speedek, az arcnélküli szajhák, sőt, a jól sikerült üzletek sem: minden álmában látta a mátrixot, a logika színtelen űrben kibomló fényes rácsait…

vagy

12:06:26.

Case vírusa léket vésett a könyvtár parancsjegébe. A férfi átfurakodott rajta, és végtelen, mélykék térségre lelt, melyben sűrű, halványkék neonrácsra fűzött, színkódolt gömbök sorakoztak. A mátrix nem-terében egy adott adatkonstrukció végtelen sok szubjektív dimenziót tartalmazott; egy gyerek játékszámológépe – Case Sendai-ján keresztül hozzáférve – korlátlan számbán állította volna elő a nemlét néhány alapparanccsal teliaggatott öbleit.

Adatbázis, rács, rendezettség. Szemben is áll a világ szétesettségével, de egyértelmű is, hogy így néz ki. Mellékszál, erre játszik rá az egyértelműen Gibson hommage Hiperballada is. A legjobb mondatában azt fejtegei az egyik, a szovjet blokk akkori megfelelőjében élő szereplő, hogy állítólag az amerikaiak is csináltak valami hálózatot, de ott bárki bármit tehet, hát micsoda anarchia lehet ott. A szovjetek meg feltaláltak egy központosított, vékonykliens “butaságú” rendszert, mert a kontroll a minden.

Visszatérve a szálhoz, Stephenson az utolsó a sorban. (Persze lehetne fogalkozni a Ghost in the Shell hálózatával vagy a Transmetropolitan hírfeedjeivel, de így kerek a gondolat.) Stephenson metaverzuma gömb alakú. 65636 kilométer az egyenlítő, ez kétszázövenhat egységre tagolódik, két egységenként van megálló. A nulla kilométer be van lakva, olyan mint egy kivilágított nagyváros, oda járnak randizni a trendi és nem annyira trendi fiatalok, és persze ott a kóderek bárja, a Fekete Nap. Nagyvilági élet, kommercializálódott internet fényekkel és neonokkal. Az ellenpóluson, a ring túloldalán L. Bob Rife üzletember, világuralomra törő tőkést stb sötét épülete rejtett titkokkal és adatokkal. A kettő között pedig üresség. A világ készen van, használják, de belakni még nem sikerült. Van benne rendezettség, hekkeres pedantéria, de magán viseli azt az esetlegességet is, amit teremtőitől örökölt. (Stephenson világa amúgy is nagyságrendekkel megélhetőbb.) Hogy csak egy részlet legyen:

Hiro épp az Utcához közeledik. A Metaverzumban ez a Broadway és a Champs Élysées keverékének felel meg: ragyogóan kivilágított sugárút, ami lekicsinyítve tükröződik a szemüveglencséken. Valójában nem létezik. De éjjel-nappal emberek milliói sétálnak rajta. Az Utca méreteit egy szabvány rögzíti, melyet a Globális Multimédia Protokoll Tanács grafikus-hadurai dolgoztak ki. Az Utca egy fekete gömb egyenlítőjén fut végig, és a sugara valamivel több, mint tízezer mérföld. Az Utca így 65 536 kilométer hosszú, vagyis jóval hosszabb, mint a Föld egyenlítője. A 65 536 bumfordi számnak tűnhet, de a hackerek gyorsabban felismerik, mint az anyjuk születésnapját, ugyanis a kettő hatványa. 216, hogy pontosak legyünk, és még a hatványkitevő is a kettő hatványa, 24, a 4 pedig 22. A 256-tal, 32 768-cal és 2 147 483 648-cal együtt a 65 536 a hacker-univerzum egyik sarokköve. Itt a 2 az egyetlen fontos szám, mert ennyi számjegyet képes felismerni egy számítógép. Az egyik a o, a másik az 1. A hackerek rögtön felismernek minden számot, amelyet létre lehet hozni a kettesek fetisisztikus összeszorzásával, esetleg levonva egyet az eredményből. Akárcsak a Valóság, az Utca is változik. A fejlesztők saját mellékutcákat alakíthatnak ki, épületeket, parkokat, cégéreket.(…)

Persze semmi igazán komoly nem következik belőle - hacsak az ki nem derült, hogy alapvetően Stephenson párti vagyok - de játéknak talán jó volt. Vajon hogy passzol ez a mostani metaverzumok, mmorpgk térszerkezetéhez?

Kinek az anyját? (Meg egy kicsit macfuse is)

Örömmel csodáltam meg a Kobak és Rui Carmo által is megénekelt MacFusion-t. A program - amúgy gui a MacFuse-hoz - felül a menübarba és pár kattintással lehetővé teszi távoli fájlrendszerek csatolását ftp-n és sftp-n keresztül. Szép, okos, a néhány gyermekbetegsége igazán elviselhető. Viszont alapbeállításban rányitja a szemet arra, hogy a Sun filozófiáját újraírva az Apple szerint a hálózat kurvaanyja magának a számítógépnek a kurvaanyja. (Esetleg a júzeré, még nem döntöttem el.)

Ugyanis ha a rendszer nem talál egy csatolt hálózati meghajtót, akkor erre Finder az ikonjához illő mélyen emberi reakcióval válaszol: kétségbeesik. Keresi, keresi, hátha megtalálja valahol. Egy akkora valami, mint egy hálózati meghajtó nem veszhet el csak úgy, mekkora botrány lenne. Közben forog a strandlabda, az úri közönség táncol, öt perc kávészünet.

Persze ezt ki is lehet kerülni, megmondjuk a programnak, hogy a gép bealtatásakor óvatosan csatolja le a csatlakoztatott hálózati meghajtókat. Azóta sem értem, miért nem ez az alapbeállítás.

(A szerző tényleg utálja a Findert.)

#1368

Reform 2.0. Az új vasúti díjszabások mellett nem éri meg az IC törzskártyámat használni.

SF jellegű apróságok

  • Van kitől kérdeznem, mert végre befizettem a Science Fiction Research Association tagságimat. Nem épp kiberpunkológusok ülnek a levlistán, de valószínűleg jobban ellátott könyvtárak vannak mögöttük, mint amikhez én hozzáférek. A mostani cél Sterling The New Science Fiction című 1985-ös írása, ami az Interzone-ban jelent meg. (Sterlingnek nincs meg, már kérdeztem.)

  • Megjelent Rudy Rucker - ex-CP infóprof - Flurb nevet viselő science fiction magazinjának harmadik száma. Nem teszek úgy, mintha az elsőtől követtem volna a kiadványt. A neveket átfutva, érdemes beleolvasni.

  • Lólépésben kapcsolódik, de rátalátlam RU Sirius - ex-CP, Mondo 2000 szerkesztő, remek példája annak, hogy csak egyszer kell szubkulturális sztárrá válni - műsorára. Cory Doctorow-val és Bruce Schneierrel igen jót beszélget, a többi sem lehet rossz.

#1365

És igen. Új hosztingon - köszönöm András - a régi kontenttel ismét van olyan blogom, amibe tudok írni.

Költözés előtt hihetetlenül célszerű lett volna a blogurl-t megváltoztatni és úgy lementeni az adatbázist, de nem volt ennyi eszem egyszerre.

Május elseje alkalmával fehér lappal kezdenek a szpemrobotok is - főleg mert elhagyódtak a SpamKarma azon táblái, amik nem jelezték, hogy ők a SpamKarma részei. Előre félek mik derülnek még ki. :)

És hogy valami lényegi is legyen, holnap BP Newtech Meetup.