Megér neked 24 forintot egy backup?

Tudom, hülye kérdés, ráadásul bulvárosan ferdít is egy keveset a “tényvalóságon”. Témára is térek inkább.

Van nagyjából 200-250 MB olyan adatom, amit nem szívesen veszítenék el. Saját írások, SF oktatóanyagok, aktuális CV, esszék, forró csókokkal telehintett szerelmeslevelek, miegymás. Meg van persze sokkal nagyobb halom adat, aminek az elvesztésén hosszasan szentségelnék - SF könyvtár - de a torrentmasinát beindítva hetek, hónapok alatt pótolni lehetne. A mese az előbbiekről szól.

Eddig mentettem iPodra, amíg meg nem adta magát. A desktop masinámra, amíg rá nem döbbentem, hogy azonos helyen, azonos elektromos hálózaton van, így nagyobb baj esetén halottnak a csók a backup. És kiírtam néha cd-re és dvd-re, amiben sosem bíztam igazán.

A legutolsó - és eleddig legjobb - próbálkozás az adatok Amazon S3 szuperolcsó tárhelyre feltolása volt. A feltöltéshez szükségünk van kliensre, mert az Amazon nem egyéni felhasználóknak szóló backup megoldásnak tervezte az S3-mat, így olyan finomságokat mint saját kliens, nem biztosít hozzá. Cserébe az általam használt és ajánlott Jungledisk a béta periódus idejére ingyenes, később pedig húsz dolláros olcsószoftver lesz. Ezzel a dolog költségesebb részét le is tudtuk. A kétszázegynéhány mega adat feltöltése és tárolása egy hónapig pedig iszonyú 0.13 dolláromba kerül, így jön ki a címben emlegetett 24 forint. Ja, és mellékhatásként az adataim miatt már nincsenek álmatlan éjszakáim.

Nyitott kérdés, hogy valaki fejleszt-e a WordPresshez S3 backup plugint. Iszonyú hasznos lenne, tudjuk, hogy wontfix státusszal - ld. még sohanapján kiskedden - került be a kívánt funkciók listájába. Kedves Lazyweb, feléd pislogok ilyen sandán.

Upd.

Megjelent a Jungle Disk 1.4, húsz dolláros bevezető áron.

Újabb nem szabványos kábelek?

According to the New Scientist, Apple has filed for a patent on a new security measure for mobile devices. Basically, it involves locking a mobile device to a particular charging cable so that if it’s stolen, it won’t recharge when plugged into another cable.

(TUAW: Apple patent for charger DRM)

A TUAW ezek után leírja miért suttyóság az ötlet: például megöli a teljes third party ipart, illetve véget vet a ‘lemerültem, nincs egy töltőd’ jellegű forgatókönyveknek. Mondjuk arról a cégről beszélünk, ami a világ legbutább BT implementációját építette a telefonjába, és nem képes szabvány USB csatlakozókat használni az mp3lejátszóin. Semmi nem lep meg.

Az infokalipszis négy lovasa és az FBI férge

Van egy linkem, hogy aztán majdnem teljesen másról írjak. Ő az:

A történet rendkívül egyszerű: egy tinédzser felfedezte, hogy a van némi kontrollja az iskola felett, nevezetesen, ha ír nekik egy emailt, hogy fel fogja robbantani a sulit, akkor kiürülnek az épüketek. Az ötlet annyir megtetszett neki, hogy eljátszotta még párszor, a levelekben cukkolta a hatóságokat, illetve egyszer leDOSolta az iskola levelezőszerverét is, biztos, ami biztos. Addig cukkolta a hatóságokat, amíg az egyik rendőr letette a fánkját a billentyűzet mellé, és írt az FBI-nak, hogy ugyan segítsenek már. Az FBI-nak pedig pont kéznél volt egy mindenevő férge - a CIPAV - , amit a tettes MySpace profiljára ráküldve megszereztek minden lényeges adatot, ide értve a srác zoknijának színét is. Eddig a hír.

Legalább két tanulsága van a sztorinak. Egyrészt megtudhatjuk, hogy az antikvitás irodalmát nem veszik kellő súllyal, mert onnan megtanulhatta volna, hogy aki beképzelt - szakszó: hübrisz - az elbukik a dráma végére. (Vagy egy ágyban ébred az anyjával, és megvakítja magát.) Másrészt pedig, hogy az FBI-nak a kezében van egy igen durva worm, amit nem biztos, hogy megfognak majd a malicsuszblokkolóink, ideje újraolvasni a Cypherpunk cikkeket.

A legutóbbi ilyen írás, ami a kezembe került, Timothy C. May 2001-es True Nyms and Crypto Anarcy című esszéje volt, amiben a mozgalom/közösség világnézetét, elveit, azoknak várható következményeit foglalja össze. Linkelni nem tudom, sajnos csak a True Names and the opening of the cyberspace frontier-ben jelent meg, van helyette online olvasásra a jóval hosszadalmasabb Cypheronomicon, szintén May tollából. Eddig a könyvészet.

A cypherpunk levelezőlista, a körülötte felépült virtuális közösség és ennek a közösségnek a beépített paranoiáinak (lásd cypherpunk anonymous remailer) ismertetése után felvázolja mi a baj a kriptográfiától félő kormányok által épített világgal. A lista a dolgok legelején, a személyazonossággal kezdődik, mondja May. Az emberek születésükkor kapnak egy nevet, ami felett kevés kontrolljuk van - és aminek a valódiságát az állam garantálja - és közben ugyanez az állam nyugodtan hoz létre “hamis” személyeket, például a tanúvédelmi programban résztvevőknek. Gond van aztán a pénzzel is, illetve azzal, hogy a digitalizálódás során elveszett a pénznek egy fontos tulajdonsága: a névtelensége. Bankkártyával nem lehet megtenni azt, amit egy farzsebből előbányászott gyűrött ezressel még meg lehetett.

Az ilyen problémák megoldásának a kulcsát May a titkosításban látja. Bizonyítható identitású - digitális aláírás! - de valós névhez nem köthető online személyiségek, anonim módon használható digitális pénz, és ezek segítségével már kialakíthatók információs piacok, adatkikötők, ésatöbbi.

Azaz egy dolog még hibázik. Az kéne, hogy az állam ne akarjon mindent tudni. Például ne ragaszkodjon a Clinton adminisztráció ahhoz, hogy mindenki vacak kis (40bit) kulcsokat használjon. Vagy hogy ne próbáljanak a népek torkán lenyomni egy ismeretlen algoritmust használó - következésképpen nem biztonságos - az állam által is olvasható titkosítást generáló hardvert. Ez utóbbi lett volna a Clipper csip.

A titkosítás ellenzőinek ellenérvei persze nem arra épültek, hogy az erős, állami kontroll nélküli titkosítással nehézkes, sőt lehetetlen lenne az emberek figyelése. Inkább az infokalipszis négy lovasaként becézett csoportokkal riogatták a népet. Ezek négyen:

  • gyerekpornó terjesztők
  • terroristák
  • pénzmosók
  • drogdílerek

Hogy őket elkapják, mindenkit meg kell figyelni - valami ilyesmi a mögöttes logika.

May nem tagadja, hogy az erős polgári titkosításnak vannak hátrányai, nem manipulatív ennyire a szöveg. Példaként a motorizációt hozza, aminek a mellékhatása évi negyvenezer ember halála az Egyesült Államokban, mégse szokás tiltakozni ellene.

Az esszé végül oda lyukad ki, hogy a közeli jövőben vagy kialakul egy libertariánus, anarcho-kapitalista állam, vagy tiltáson és megfigyelésen alapuló állam jön létre. Középút nem igazán van. Kicsit titkosítani, kicsit szabadnak lenni nem lehet.

Igen, hát ez szétesett, ráfogom a melegre.

Jó forrás az MTI

A szerdai Financial Times beszámolója szerint azonban egy internetes honlapon megjelent egy 759 oldalas kópia, amely állítólag az amerikai kiadásból készült. A lapokat lefotózták és szkennerrel bemásolták a honlapra; a kalózképeken világosan látszik, amint egy férfikéz tartja a kinyitott könyvet.

(ez mondjuk most az sg.hu, de annyira mindegy)

Annyira nehéz lett volna letölteni a rohadt torrentet az internetes honlapról, hogy megállapítsák, hogy szkennerrel másolták-e be a honlapra? Elolvasta ezt egyáltalán valaki? Már olyan, aki nem ma cuccolt át a XIX. századból.

Ingyenebéd lájt - F&SF magazin

A Fantasy and Science Fiction magazin remek promóciót hirdetett meg pár napja az interwebeken, ami kijutott a Boing Boingra is. Vállalkozó bloggerek kérhettek egy ingyen példányt a magazin szeptemberi számából, annak az ígéretnek a fejében, hogy írnak az adott lapszámról. Nyertes-nyertes szituációnak tűnt, a F&SF kap némi reklámot plusz olvasói visszajelzést, a bloggerek kapnak egy számot a lapból. Ha - mert ha mindig van - benne vannak az első negyven jelentkezőben.

Tegyük egymás mellé a kettőt. Negyven szám. Boing boing. Negyven szám. Boing boing. Nevetséges, ugye? Abban a kedves blogger, sajnos elfogytak az ingyen újságok levélben amit én kaptam nagyjából 250 jelentkezőről írnak. És akkor itt jön az aljasul feltett kérdés: jó a F&SF-nek, ha 210 csalódott bloggere és 40 ajándék újságot kapó kritikusa van?

A kihagyott lapot egyébként meg lehet venni digitális újságárusoktól is. A Fictionwise-on négy és fél dollár az augusztusi szám DRM-es PDF-ben, de ez már nem ugyanaz. Meg ha dollárok költésére szólítanálak fel titeket, akkor az úgy SFRA reklám lenne. Elvégre ahhoz jár az Extrapolation és a Science Fiction Studies.

(Ma villamosoztam ki két rész ajánlottan küldött SFS-ért a város sarkába, onnan a lelkesedés.)

Potteriáda

Nézzük sorjában, szépen.

Kiszivárgott az új Harry Potter könyv. A rilíz valódinak tűnő, de rossz minőségű fotókból áll. Megírtuk a miafenére gyorsan a hírt. (Erre azért titokban büszke vagyok.) Megírta a Techcrunch is, és mivel ők nem szégyellősek, linkelték is a torrentet.

Most pedig a kommentekben - náluk, nem nálunk - azon megy a sírás, hogy lopás letölteni, kiesett bevételekhez vezet, éhen fog pusztulni az írónő ésatöbbi. Két dolgot hiányolok. Először is, hogy valaki/bárki összekösse egyenes vonallal a hónapokon keresztül tartó hájpgenerálást és a kalóz kópia korai megjelenését. Másrészt pedig, hogy letöltsék a nyamvadt könyvet, és szembesüljenek annak olvashatatlanságával. Fele királyságomat egy címért, ami leírja, hogy a király meztelen, a képek meg rossz minőségűek.