SE füle, farka

A Kaláka utójátékaként beszereltem ma egy 500 megás SCSI lemezt a Mac SE-mbe. Öröm és bódottá, mindenkinek tudom ajánlani. Kezdésnek ott van, hogy az Apple gyártósorok nem hivatalos csavarhúzó bajnokságait az SE-ken tartották. A vinyót tartó elem kiszabadítása során majdnem szétnyírtam csavart, csavarhúzót.

Persze ez azután jön, hogy a burkolatot tartó süllyesztett - kábé harminc centi - csavarokat kioperáltuk. Én Neuromancer célszerszámát kértem kölcsön, mert ekkora torx amúgy tán a világon sincsen. Ezután fakultatív program, hogy 1, összekenjük-e magunkat az évek alatt felhalmozódott kosszal 2, kisütjük-e a CRT-t. Az előbbi szórakoztató, az utóbbival pedig elkerülhetjük, hogy ezerötszáz volt szaladjon végig rajtunk hirtelen.

A brutál húsz megás Rodime vinyó kiszerelése után derül ki, hogy a szabványok se a régiek. A piacon kukázott alacsony fogyasztású SCSI Quantum vinyót pont nem lehet becsavarozni a vincseszter tartójába. Hibázik öt-hat milliméter. Fúrunk jókedvvel, bőséggel, mert ilyenkor már szégyen csak úgy összerakni. Ezután már sétagalopp az összeszerelés. A táp madzag helyre dugaszolása közben találtam egy piaci rést: jó ízű csőlámpa. Az enyém borzalmasan fémes, a fejlámpát többnyire meghagyom a barlangászoknak. (Cseresznyéset szeretnék. Ha esetleg.)

A kábelek összedugása után a gép indul. Nem robban az arcomba, nem ereget füstöt, megy. Messziről is lehet ezt hallani, mert az új vinyó zúg mint egy fűnyíró. Hosszú, érdekes élet állhat mögötte. Kár, hogy erről nem fogok megtudni részleteket, tehetetlenül áll előtte a rendszerlemezről (800k!) betöltött Apple HD SC Setup.

(folytatása következik, ha egyszer lesz diszk, vagy legalább négy mega simm egy sikeresebb “tuninghoz”)

“Valaki más regisztrálja”

A Hirdető 2007. április 25-én kelt levelében úgy nyilatkozott, hogy a kérdéses elektronikus hirdetést a www.szivdobbanas.hu oldalon regisztrált felhasználók részére küldte ki. A Kérelmező regisztrációja a nyilatkozattétel időpontjában nem állt rendelkezésre. A Kérelmező a kérdéses oldalon történt regisztrációjáról nem tudott, ugyanakkor az oldal működése nem zárja ki, hogy a kérelmező e-mail címét más regisztrálta. Mivel a Hirdető nem köteles vizsgálni a regisztráló személyazonosságát, ezért a kérdéses levél küldéséért felelőssége nem állapítható meg.

A továbbiakban még megállapítják, hogy hát igen, a Hirdető akár alkalmazhatna visszaigazoló e-mail-t, sőt ezt javasolják is. Majd megbeszéljük, hogy azért barátok maradunk.

Úgy érzem, elég gyenge indoklással úszta meg egy spammer.

Hiszti - csipek, firmware, felhasználó, barát

Az van, hogy a hely jawáknál iszonyatosan olcsó lesz holnap a külső USB/Firewire ház. Az meg ugye olyan mint az algopyrin, nem árt, ha van pár darab valahol a háztartásban, hátha szükség lesz rá. Tudatos vásárlóként - értsd: nagyon ráértem - azért eleresztettem pár keresést, hogy megtudjam mi rejtezik az ízléses doboz belsejében. (Az a gyártó, amelyik semmit nem árul el arról, hogy mi rejtezik az eszközeinek a belében vagy gyanús vagy apple.)

Gyorsan kiderült, hogy az eszköz belében egy Prolific PL-3507 csip dolgozik, aminek talán csak a nyaka nem véres. Ez azért különös, mert GPS keresés közben találkoztam a PL-2303-mas USB to Serial csipjével, amit egy dzsunkával gyártósorral arrébb reszelnek, és amiről igen jókat írtak. (Végül BT GPS lett a vége, nem madzagolok.) Na a PL-3507 nem ilyen szerencsés széria. Ha lehet hinni a beszámolóknak, akkor az Rev. A teljesen hulladék, a Rev. C már jobb, de az ezt tartalmazó kütyüket se ajánlják. Buherátorok rakhatnak bütykölt firmwaret az eszközökre, ilyenkor csak pár óránként kell újraindítani és vuduzni vele.

És itt jön a kérdés/hiszti része az ügynek. Tényleg ott vagyunk, hogy 2007-et írunk, de még nekem kell utánaguglizni, hogy az adott készülékben használt csipek hajlandóak-e kábé szabványosan viselkedni? Hát mi a véres halál van?

Párhuzamos rémálmok - I, Robot

Megint Doctorowot olvastam - mert ez volt kéznél reggel rádobni a nyomtatóra - és megint az Overclocked kötetből. A mai I, Robot annyiban különbözik a When sysadmins…-tól, hogy vállaltan és kijelentetten parafrázis a SF egyik nagy életművének. Lehetetlen nem felfedezni az Asimov utalást a címben és a novellában végig. Ráadásul az előszóban Cory maga is elmondja mit akart kezdeni az Asimov teremtette robotikával, mit akart elmondani a segítségével. Azt írja:

My “I, Robot” is an allegory about digital rights management technology, of course. This is the stuff that nominally stops us from infringing copyright (yeah, right, how’s that working out for you, Mr Entertainment Exec?) and turns our computers into something that controls us, rather than enabling us.

Enélkül a szándék nélkül, vagy legalább a deklarálása nélkül is megállna a novella. Horribile dictu még jobb is lenne. Az írás leggyengébb részei azok, amikor a szereplőkön, Arturo Icaza de Arana-Goldberg nyomozón, a narrátoron át is kihallatszik az EFF lángpallosos angyala, Cory Doctorow, és megmondja, hogy a DRM nem jó nekünk, vagy hogy a monokultúrát kerülni kell. Ez azért igazán zavaró, mert jó megfigyelés Asimovval kapcsolatban, hogy verseny nélküli gazdaságokat épít fel regényeiben. Csak az I, Robotban nagyon programszerűvé válik ez a szál.

Sokkal jobb a párhuzamos paranoid világok felépítése. Majdnem a teljes történet az Egyesült Észak-Amerikai Kereskedelmi Szférában - továbbiakban UNATS - játszódik, ami akár asimovi mintaállam is lehetne. Monokultúrára, egységesített, a robotika három törvényének engedelmeskedő robotikára, az 1984-ben leírthoz hasonlóan megfigyelésre alapozott (rendőr)állam. Az UNATS a szó szoros értelmében véve emberemlékezet óta háborúban áll Eurázsiával, ami ideológiai, kereskedelmi satöbbi értelemben véve pont az ellentettje. Nehéz nem lelőni a novella csattanóját, maradjunk annyiban, hogy amennyire az UNATS élhetetlen, annyira furcsa a novella végén megismert Eurázsia is. És ezzel ki is nyitottuk a kérdést: egy asimovi, vagy azon alapuló világegyetemben elképzelhető-e embernek való társadalom/állam?

A novella két szereplője elég kidolgozott ahhoz, hogy kapjanak két-két mondatot. Az egyik a hosszú nevű nyomozó, akiben Doctorow remekül hozza az Elijah Bailey sztorikból ismert morgós, sarkos jövőbeli rendőrt. Épp csak egy kevéssel modorosabb, mint a mintául szolgáló figura - múltkor kezembe került egy Nemere SF, neki sikerült még modorosabb detektívet alkotni, csoda a maga nemében -, de legalább annyira önfejű és ugyanannyira városi lény. Ha nagyokat akarunk mondani, akkor azt is kijelenthetjük, hogy Arturo figurája híd a keményöklű (hard boiled) detektívregények, a klasszikus SF és a kortárs SF között. De valószínűleg nem akarunk. A másik jól kidolgozott “szereplő” az ezer fejű, ezer kezű, robotokat, laboránsokat, szakikat és Smith ügynököket tömörítő UNAST államgépezet. Sötét és gonosz szervezet a szétesőben lévő állam belsejében - persze Doctorow nem állja meg, hogy fel ne tegye a ki őrzi az őrzőket kérdést - ami távolról emlékeztet az 1984 vagy a Mátrix titkosszolgálati horrorjára. Vagy egy kicsit a ma megfigyelődő internetjére.

A novella a tegnap is linkelt Overclocked-ban jelent meg - nem is írtam, ez is nyert Locustot - és letölthető a kötet oldaláról. És podcast is van belőle.

Amikor rendszergazdák uralták a Földet

Hajlamos voltam azt hinni, hogy a posztapokaliptikus science fictionből már mindent kihoztak, amit ki lehetett. Láttunk a sivatag szélén tengő lengő, benzinért harcoló figurákat a Mad Max filmekben, kiszáradt tengerek medrében, hajócsontvázak árnyékában kardozó neonomádokat a Puszta acélban, vagy éppen olvastunk kolostorokban kézzel másolt, háborúkon túl megőrzött tervrajzokról a Hozsánna néked, Leibowitz!-ban. És van még számtalan irodalmi mű, számos film - mert a pusztulás igen jól néz ki szélesvásznon - azért ezeket emeltem ki, mert az utóbbi alapélmény volt, a másik kettőt pedig szokás ismerni.

Ilyen előítéletekkel rendesen meg is lepett Cory Doctorow When Sysadmins Ruled the Earth, amúgy Locust díj nyertes, novellája. Egyrészt, mert oldszkúl témát vesz elő, az ötvenes-hatvanas évekhez nyúl vissza. Csak mivel küszöbön álló totális atomháborúra nincs kilátás, megteszi valami rejtélyes terrortámadás is. Ujjal mutogatás nincsen, nem tudjuk meg ki indította a csapásokat, csak abban lehetünk biztosak, hogy nem az arabok, mert kráter füstöl a nagyobb városaik helyén. Illetve az örökké online maradó Google szerint a kínai netforgalom esik a legkisebbet.

Másrészt azért meglepő a novella, mert nem a szokványos szereplőgárda éli túl a támadásokat. Nincsen fehér köpenyes tudósokkal, négycsillagos tábornokokkal és rettegő politikusokkal tömött atombunker, nem szerzetesek, nem vadak alkotják az új világ alapját, hanem UPS-ek és generátorok között éjszakázó rendszergazdák. Az események egy sima rendszerhibával indulnak, így az első pár oldal atmoszféráját az ismert nerd pólók és linuxos viccek határozzák meg. Ahogy a rendszergazdákban, sokszor közvetett úton (pl. Washingtonban a sugárzás zavarja a wifis webkamerákat), tudatosulnak a világban történtek, úgy csempészi be Doctorow a korábbi művekből, előképekből már ismert posztapokaliptikus hangulatot. Teszi mindezt néha kikacsintva az olvasóra, tudatosítva, hogy teljesen otthon van a geek életmódban, de fenntartva a feszültséget. A legjobb talán az a félmondat, amiben a narrátor megjegyzi, hogy a katasztrófát követő első tanácskozás után perceken belül öt levelezőlistája és három wikije volt a túlélőknek, és ezt csak egy megmaradt datacenter dolgozói hozták létre.

Ennyit a dicséretről. A novella a datacenter elhagyása után egy kevéssel bocsátja szabadjára a hőseit úgy, hogy az utolsó tíz mondatban még megtudjuk a következő tíz év rövid krónikáját. Jelzi ugyan, hogy több van a történetben, mint amit megírt, de elsietetté, elkapkodottá is teszi a lezárást. Nagy piros odahazudott folytatása következik felirat a Creative Commons licenc gépeknek szánt mondanivalója előtt. Ettől a hiányosságtól - hogy az-e, majd eldöntitek magatok - eltekintve a novella olvasható, sőt olvasandó a posztapokaliptikus regények, a nyolcvanas évek klasszikus elpusztuló világos SF filmjei, vagy éppen a hackermesék felől.

Obligát linkek:

Ajándékcsomag programokból

Iszonyat akció van a MacUpdate Promo-n. A Zottól - vagy a Macheisttől? - eltanult minél többen vásárolnak annál jobb lesz a közösségnek rendszerben lehet ötven dollárért hét, nyolc, kilenc vagy ha nagyon sokan ugranak be, akkor tíz programhoz hozzájutni. A jobb appok - Little Snitch, ware arcoknak és paranoiásoknak kötelező - csak később lesznek elérhetőek, de most is van azért FTP/SFTP kliens, Graphic Converter vagy rendszer finomhangoló program a csomagban. Megéri rá-ránézni a hét folyamán.

Lényegében mindenem megvan a mostani csomagból, úgyhogy nem neveztem be rá. Meg ugye annyi szép szoftver van még.

A nap kérdése: Hírszerző blog

Hírszerző blog hibaüzenet

Egy WordPress telepítése megfelelő tárhelyre nagyjából öt perc. WordPress MU-vel már kicsit hosszabb, de az úgyis a szolgáltató gondja. Ja meg van még B2Evo, Typo, Habari, Textpattern és így tovább.

Nyitva hagynám a kérdést: Miért marad bárki egy olyan szolgáltatónál, amelyik hónapok óta úgy frissül, hogy közben a beletett tartalom elérhetetlen?