Apple-sajtó-szemle

Három cikk három gondolat jelleggel a mai valamiért vázlatban ragadt, úgyhogy tegnapi történések.

1 Gruber visszhangozta - jó ez, többekhez jut el - Craig Hockenberry Leoparddal kapcsolatos aggodalmait. Nem csak a csillogós vackokon az új Dokkon és az átlátszó menün akad fent, hanem azon is, hogy az új Dokkon a régi alapelvek szerint tervezett ikonok hülyén fognak festeni.

Engem a beépített csillogás amúgy jobban zavar, de egyrészt ezért nem vagyok dizájner, másrészt nagyon bízom a haxiegyártó kisiparosokban.

2 Paul Kafasis arról írt, mennyire nincs piaca a beépített Apple szoftverek kereskedelmi versenytársainak. Alapvetően a levelezőkliensekről szól az írás, de szóba kerül az iTunes is.

A Maillel kevés bajom van, viszont az iTunesbe integrált vackokra - cowerflow, iPod, AppleTV, iPhone stb támogatás - igazából nincs szükségem. Viszont a Kafasis cikk olvasta után úgy tűnik, nem várható komoly zenelejátszó alternatíva.

3 Gus Mueller tegnap ingyenessé tette a FlyGesture nevű szoftverét. A szoftver segítségével egérmozdulatokhoz rendelhetünk parancsokat, szkripteket, pont mint az Operában.

Minden általam használt funkció elérhető billentyűzetről, de a Constellation rajongóknak, vagy úgy általában az egérharcosoknak jó lehet. Továbbá minden minőségi ingyenes szoftverrel élhetőbb lesz egy kicsit a platform.

Képregény olvasás egyszerűen, jól

Két hete [megkérdeztem][1], mit kezd az ember azzal a donationware-rel, aminek az oldaláról fájóan hiányzik a donate gomb. Azóta kaptam választ a fejlesztőtől, Alexander Rauchfuss-tól, sőt az 1.3-mas [Simple Comic][2] megjelenésével kikerült az adakozz gomb is az oldalára.

Amúgy az 1.3 lényegi változásokat nem hozott, nagyokat viszont igen. iTunes inspirálta felületet kapott a program státuszsorra költöztetett funkciókkal. Ezzel eltűnt az 1.2-re jellemző freeware-esen ronda ikonsor az ablak tetejéről, most már nem kell szégyenkezve elrejteni a programot, ha vendégek jönnek.

Eredeti elhatározásomhoz híven most átkattingattam pár sör árát Alexandernek. Neki egészségére, ti meg nézzetek rá a szoftverre, ha előfordult már, hogy képregényt akartatok olvasni macen.

Continue reading “Képregény olvasás egyszerűen, jól”

Repülő hajókrul

Nem igazán tudom hová tenni a lebegő szigetek felett repkedő hajókat felvonultató történeteket. A hozzáértők a steampunkhoz sorolják őket - persze az igazi hozzáértők Aeronefet is játszanak - úgyhogy felesleges kategorizálósdi helyett én is oda fogom. A kategorizálást ennyivel letudva van három címem nektek.

1 Castle in the Sky (japán címe is van: Tenkû no shiro Rapyuta) - Miyazaki Hayao, akit a Chihiro Szellemországban miatt talán akkor is illik ismerni, ha az ember nem anime otaku, 1986-os steampunk jellegű animéje. Bár az évszámot kiemeltem - pár évvel a Gibson-Sterling páros legelső SP műve előtt vagyunk - valójában lényegtelen, a steampunk közönsége az időben visszafelé keresve is megtalálja a kánonba beilleszthető műveket. Nem érzem, hogy jelen lenne az “alapító atyák” olyasfajta tisztelete, ami a cyberpunknál - kezdetben vala a Neurománc - megvan.

Elkalandoztam. A történet egy alternatív Földön játszódik, egy Sheeta nevű lány és Pazu nevű barátja keresik az elveszett lebegő szigetet Laputát. A keresésben a klánvezér nagymama (?) által vezetett kalózok segítik őket az első világháborús német uniformist viselő - és a wikipédia szerint korabeli brit fegyverekkel felszerelt - állami támogatású csapattal szemben. Van benne sok menekülés, jópofa repülő hajók, robogók és az a régi animés melankólia, hogy a régi és az új világ nem maradhat meg egymás mellett. De alapvetően mégis mese, csak felnőtteknek is szól.

Vanship

2 Last Exile - Újabb darab - ha úgy tetszik, saját jogán steampunk - anime sorozat 2003-ból. Komoly közhellyel indul: Claus Valca és Lavie Head korán elárvult gyerekek, apáik haverjainak a segítségével folytatják a “családi bizniszt” és futárpilóták lesznek. Örökölt vanship - szárny nélküli futárrepülő, ezer meg egy van belőle a sorozatban - van, alacsony szintű megbízásokat kapnak, el tengnek lengnek. Egy nap viszont beesik egy magas prioritású küldemény: egy levél és egy kislány. Innentől van üldözés, vadregény, életveszélyes trükkök, kickass kalózhajó kötelezően rejtélyes múltú kapitánnyal. A küldemény kézbesítésével ráadásul hőseink belecseppennek az Anatoray és Disith közötti háborúba.

A sorozat élvezhetőségéből sokat elvesz, hogy a részek elején és végén felcsendülő dallamok szinte teljesen de mégsem teljes egészében elütnek a sorozat hangulatától. Ha a danolást sikerül túlélni, akkor a csillogós CGI (kombinált 2D és 3D), a nagyszabásúl légiháborúk (pl. két lövészszázad áll egymással szemben színes egyenruhában két repülő csatahajó fedélzetén és össztűz) és a kellemes történet garantálja a szórakozást.

Hyperion from Skyland

3 Skyland - Az eddigiektől két jellemzőben is eltér ez a sorozat. Egyrészt nem láttam végig, csak az első 12 részről tudok véleményt mondani, másrész - ez fontosabb - nem japánok gyártották, hanem francia, luxemburgi, kanadai koprodukcióban készült. Nem tudom, válasz akart-e lenni annak idején a Skyland az animekultúrára, mindenesetre bevetettek minden csillogást, ami kézre esett. CGI hátterek, motion capture-rel készült életszerű mozgású hősök, élményszerű, karakteres hangotk jellemzik a mesét.

Éppen csak a nyaka véres. A történet első tizenkét része olyan, mintha a Laputát feldolgoztatták volna a Star Wars forgatókönyvíróival. Félárvák, természetfeletti erő, legnagyobb kalóz apu, repülő szigetek, ostoba robothadsereg, mindig hoppon maradó gonoszok. Komolyan, a Prérifarkas nem volt ennyire balfasz, mint itt a világ urai.

El lehetne képzelni bármelyik tévé hétvégi matinéjában, még jobban is örülnék neki mint a Kémcsajoknak - ez a címe - de a mese felnőtteknek kategóriába nem igazán illik. Gyerekeknek viszont egészen jó online dolgokat is kínál: háttérkép, audio, poszter, graphic novel, közösség, plusz infó.

A legsteampunkabb és talán a legpörgősebb is a Last Exile a három közül. Igaz az sem teljesen egy technológia ha átkapcsolására épül a történet, de csaták, az intrika jól meghív egy régebbi időszakot. Ha ránéztek, azzal kezdjétek.

(A képek a filmek hivatalos oldalairól származnak, valószínűleg sértik a copyrightot, satöbbi.)

Szoftveres apróságok

  • Többen betwitelték - ma Csiszinél láttam - hogy a Transmission nightlykba bekerült a prioritáskezelés. Emberebbül megfogalmazva: végre meg lehet mondani az appnak, hogy egy torrentekből mely fájlokat töltsön le, melyeket ne. Eddig csak az Azureus tudta ezt, de az bónuszként megette a fél gépet is.

  • Ha már torrent, pletykálják, hogy a win júzerek által igen nagyon szeretett µTorrent kliens jön macre. A program egyelőre pre-alfa státuszú, majd egyszer a távoli jövőben lesz belőle béta, meg ilyesmi. Addig is lehet szkrínsotokra nyálat csorgatni. Ez a kliens is rendelkezik macen szokatlan, de amúgy alapnak számító funkciókkal. Nyitott kérdés, hogy lesz-e piaca fél év múlva Watanabe csillogós appjának. (via Gazs)

  • A fentiekhez képest mellékszál, de a legújabb iTerm mindenestül eszi a magyar billentyűzetkiosztást. Még az fn+p=* kombó is működik, aminek hiánya miatt eddig no go volt a tabos terminálpótlék.

  • A Houdah szoftvercég úgy tűnik ráállt a GPS-szel beszélő programok gyártására. A fotókat geotagelő HoudahGeo után kihoztak egy GPSBabel alapú track fel- és letöltő appot Garmin, Magellan és Wintec készülékekhez. A maces GPSBabel kliens egyelőre többet tud (pl. okosabb konverziós lehetőségek), a Houdah verziója viszont szebb a maga HIGet nem tisztelő módján. A program neve HoudahGPS és ingyenes.

Majdnem mint a lapozgatós - Interactive fiction

Egy interactive fiction fanatikus valószínűleg Model M billentyűzettel verne komótosan agyon, de gyerekkorom kaland, játék, kockázat könyveihez fogom hasonlítani az IF játékokat. Hosszabbak a leírások, hiányoznak a dobj egy kockával, majd hazudd hatosnak jellegű harc, és tényleg bele lehet merülni, de egyébként majd’ ugyanaz. A hősbe “beköltözve” irányítjuk végig egy történeten, csak nem lapozgatunk, hanem kapunk egy parancssort valami Z virtuális géphez. A gépben fut benne az általunk választott IF modul, meghatározva, kik vagyuk és hol, és sanyi. A fejlettebbekhez van némi keretgrafika, illetve belefuthatunk a Galaxis útikalauz stopposoknak BBC által felújított változatába, ami csillog és villog, cserébe flashes.

Ha a fentiek megvannak, akkor gépelhetjük a parancsokat, hogy kapcsolj lámpát, kelj fel, vedd fel a köntösöd, nézz bele a zsebébe és vedd be a fájdalomcsillapítót. (Így kezdődik a GUKS játék.) És ha gépelés közben elfog a felfedezés vágya, rákapunk a rejtvényfejtés ízére - különösen beteg a bábelhal megszerzése például - akkor bent ragadhatunk egy teljesen szöveges virtuális valóságban. A történet megismerése és a rejtvények megfejtése a fő cél. Időnként ezt azzal nehezítették a játékok létrehozói, hogy egy-egy helyen csak korlátozott idők/lépést tölthetünk. Ugye Arthur Dent sem molyolhatott hosszan, mikor megindultak a házának a bulldózerek. Az előrehaladásunkról egyrészt kapott pontokból, másrészt a téboly külső jeleiből következtethetünk. Előbb összegyűlnek a teásbögrék, aztán csuklóból mennek az alap parancsok félálomban is, végül elkezdünk csodálkozni, hogy a VR-hez grafikát is csapnak mostanában.

Szoftver:

  • frotz a finkből - van ezer portja nagyjából minden rendszerre
  • MacFrotz - grafikus kliens
  • Zoom - másik grafikus kliens
  • meg amúgy van PocketPC kliens, talán még J2ME is…

“Ez az eurázsiai kultúra”

Meleg van, gyűlnek a témák az erről_írni_kéne.txt-be, hogy aztán napközben két összefüggő mondatot se tudjak leírni a melegtől. Lájtosságok jönnek.

Még télen - akkor bezzeg tudtam írni - volt szó Aleksandr Karpov orosz-ír zenéjéről, illetve ennek kapcsán arról, hogy a moszkvai Dubrovka színházban történt túszejtés során halt meg. A kommandósok támadás előtt altatóval árasztották el a színházat, ami 129 túsz halálát okozta. (Meg leggéppuskáztkák a harmincakárhány terroristát is.)

Onnan jutott eszembe az egész sztori, hogy az ingyenesen letölthető HétköznaPI CSAlódások nóták közt találtam egy Kaukázusi krétakör című darabot, ami így kezdődik:

Moszkvában lehull a hó
Hej, hull a hó!
Hej, hull a hó!
Teátrumba vonul a kommandó
Megy a kommandó
Az orosz kommandó
Kaukázusi krétakör
Vagy művelődik, vagy öldököl!

(teljes szöveg)

A Globalhé lemezen jelent meg a szám, ami ráadásul ugyanabban az évben jelent meg, amikor a duvbrovkai túszejtés történt. Már csak az a kérdés, hogy jósok vagy krónikások a punkok. </belemagyarázás>