Progpaganda SF

Doctorowval mindig az a legnagyobb bajom, hogy nem tudja megállni, hogy ne beszéljen ki a műveiből. Nem mindenhol zavaró, a Someome Comes to Town, Someone Leaves Town kukázott alkatrészekből mesh wifi hálót építő hősének rögtönzött wirelesológiai előadása például kellemes. Használom is “oktatóanyagnak”. Máshol viszont idegesítő, hogy megállnak a golyók a levegőben, megdermed a lebombázott házakból gomolygó füst a levegőben, felgyullad a rivaldafény, és meghallgatjuk, miért lesz szebb egy CC-s társadalom.

Erre az utóbbira példa az After the Siege című novella. Jól, hitelesen ábrázolja az ostromlottság miatt egyre nagyobb szegénységbe és anarchiába süllyedő várost. A vonatkozó RU Sirius podcastból (#93) azt is megtudhatjuk, hogy ez a rész sokban épít a nagyanyja történeteire Leningrád ostromáról, illetve arról, milyen volt azt gyerekként megélni. (Gyors és távoli párhuzam: Sorstalanság.) A történet is jó, az infowar koncepció - megfosztjuk ellenségeinket a technika áldásaitól - Asimov felé való biccentésnek is olvasható. A kalóz állam megbüntetése és a háttérben finoman megbúvó forradalmi hackeretika viszont sokat ront a novella élvezhetőségén. Propagandairodalmat csinál, az saját jogán is érdekes írásból. Érdekes lesz tizenpár év múlva újraolvasni.

Ha viszont már propagandát ajánlok - mert ajánlom, Doctorowot akkor is jó olvasni, ha agitál - akkor már hozzácsapok egy Stallman írást is. Nem is rejti véka alá, miről szól a példabeszéde, nem is science fiction-t ír, hanem pár SF klisét használ fel saját céljaira. Magam sem tudom, mi teszi mégis érdekes - nem jó, ahhoz összecsapott - olvasmánnyá a Right to Read-et. Talán a kordokumentum jellege. Nézzetek bele.

Cyndicate, nagy majdnem

Cyndicate iconSzenvedélyesen szeretem az asztali RSS olvasókat. Csodálatosak, hasznosak, szeretnivalóak, és ami a legszebb, kényelmesen elérhetőek offline is. Fáj is, hogy olyan állatorvosi lóval hozottt össze a sors, mint a Cyndicate.

Úgy kezdődött, hogy importálni akartam a gondosan mappákra osztott, és gondosan mappákkal együtt OPML-be exportált feedgyűjteményemet. Meg is ette, sőt frissítésbe is kezdett, csak éppen a mappákat nem tartotta meg. Összenő még, ami összetartozik alapon ömlesztve tárolja a képregényeket, maces híreket, techblogokat. Ábécében.

Az import után megkezdődött a fetching. Töltötte a híreket, rágta az xml-t meg a gépemet. Be is állítottam a preferencesben, hogy csak akkor frissítsen, ha én kérem rá, illetve hogy egy szálon dolgozzon. Ennek ellenére rendszeresen frissít. Most is pörög éppen. Megállítani pedig nem lehet, valahogy lemaradt az UI-ról, kimaradt a menüből a frissítés megállítása gomb. A fetching akkor is pörög tovább, ha kiadtam a go offline parancsot.

Pedig amúgy, ha kényelmesen mappákba lehetne rendezni a feliratkozott feedeket, és úgy általában át lenne gondolva a menü és preferences struktúra, még jó szoftver is lehetne. A legszebb maces hagyományoknak megfelelően, és példaként a fejlesztők elé állított Mail.app-hez hasonlóan, tud okosan filterezni. A Finderre hajazó címkézési (nem tag, label) lehetőség is van. A beépített subscription manager - lásd lent - igazán impozáns darab. Tud validitást ellenőrizni, ad statisztikát, állíthatunk benne automatikus labelezést, frissítési gyakoriságot, isten egyéb csodáit.

subman

És igazából ez veti fel a kérdést: ki a Cyndicate célközönsége? Ha nem 1.0.1 lenne a verziószám, hanem 0.7b1, akkor tudnám a választ. Feedgeekek, akik segítenek bétatesztelni. Így, hogy egy állítólag kész, harminc dollárba kerülő feedolvasóról beszélünk, nem tudom. A Subscription Manager és a filterezés majdnem kész kiszolgálni a nagy hírfogyasztókat, maga az olvasó rész viszont harmatgyenge. Ezt pedig azért nem értem, mert a szoftver mögött a néhai Pulp Fiction rss olvasó fejlesztőgárdája található. Mindenesetre kár érte.

Kedves Apple.hu, kedves Morpho Communications!

Küldeményeteket, a szerdán bejelentett új Apple gépekről és szoftverekről szóló sajtóközleményeket, sértetlenül megkaptam. Ezúton hívnám fel a figyelmeteket azonban arra, hogy:

  • Kalapos ő és ű betűket írni égő. Fórumon is, nemhogy sajtóközleményben.
  • A megnyitott idézőjelet nem a felső indexbe pakolt kettessel (²), hanem záró idézőjellel zárjuk.
  • A mondatközi szemetek (‹) zavarják az olvasást.
  • A kötőjeles *on-line és redundáns web-böngésző szavak gyakori használata se komollyá, se fiatalossá nem teszi az amúgy több sebből vérző szöveget.

és végül

  • A hír kétnapos. Már mindenki megírta, majd mindenki elolvasta.

Üdvözlettel, (aláírás) (dátum)

Mindig elkap a hidegrázás a magyar Apple sajtóközleményeitől. A nyelvi megvalósítás egy dolog, de hogy szövegként is csúnya legyen. Pedig hát mivel lehet jó szöveget írni, ha az Apple “iparág-vezető” számítógépeivel sem?

Linkek, keksz, tea

  • Comment:com - Kitört a harmadik világháború - Grúzia elnevezése kapcsán alakult ki érdekes beszélgetés. Nem is az a lényeg Georgiának kell-e mondanunk mától, hanem, hogy milyen gondolataik, elvárásaik vannak a nyelvről/nyelvvel szemben az embereknek.

  • Slashdot - William Gibson Gives Up on the Future - Megint nem a hír az érdekes, hanem az értelmezések sokasága arról, hogy a science fictionben mit jelent a science, hard SF-et ír-e Gibson (szerintem egyáltalán nem), illetve, hogy megéri-e még gigantikus MI-t építeni.

  • Új helyre költözött a Freakonomics, bekebelezte a New York Times. Az új helyen nincs - nem is lesz, ahogy kinéz - teljes szöveges feed, de kreatív aprómunkával azért előállítható. Ennyit a webkettőről.

  • Végül, az egyszer már linkelt SF ipari pengeváltás folytatódott. Az RPG.hu-n és Balfrasz blogján több remek igazolása van a ‘csak az urazik, aki ütni készül’ törvénynek. Maga a vita csak jelenségszinten érdekes, a nyelvi oldala viszont izgalmas.

Anya, Linuxot raktam a gépedre

Emberkísérletbe kezdtem két hete, most már merek róla beszélni. Úgy esett, hogy egy kiadós áramingadozás elfújta anyám gépében a memóriát és az alaplapot. A processzor, egy gigaherzes Tualatin, egyben maradt, vettem alá egy ASUS TUSL2-es lapot meg némi memóriát a jawáktól. És ekkor jött az ötlet, hogy új alaplap, úgyis rendszert kéne telepíteni, miért nem próbálok rá egy Ubuntut.

Continue reading “Anya, Linuxot raktam a gépedre”

Azért barátok maradunk

(…)

Mivel a fentiek alapján az e-mail cím személyes adat és Ön az e-mail cím kezeléséhez nem járult hozzá, így a panaszolt tevékenysége jogellenes adatkezelésnek minősül.

Tekintettel az Internet világában sajnálatos módon kialakult általános kéretlen elektronikus levélküldési gyakorlatra, valamint arra tényre, hogy a valószínű jogsértések száma akárcsak naponta meghaladhatja a több ezret, továbbá az Ön számos spam tárgyú beadványára, felhívom a figyelmét arra, hogy nem rendelkezem azzal a kapacitással, hogy valamennyi jogellenes spam esetén eljárjak. A fentiektől eltekintve továbbra is fontosnak tartom a kéretlen levelek elleni hatékony fellépést a rendelkezésemre álló eszközökkel, azonban kérem, hogy jelen állásfoglalásomban foglaltakkal a jövőben forduljon közvetlenül az adatkezelőhöz, valamint vegye igénybe a polgári jogi és büntetőjogi jogérvényesítés eszközeit is. Továbbá felhívom a figyelmét, hogy fordulhat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez is.

Budapest, 2007. július ” ” (sic!)

Üdvözlettel

Dr. Péterfalvi Attila

Eddig a makacsabb és hülyébb szpemmerek leveleit - tizenegy-tizenkét darabot körülbelül - továbbküldtem az NHH-nak és az Adatvédelmi Biztosnak. Ez a minimum, amit az ember megtehet, ha felkerült egy “kereskedelmi forgalomba került” címlistára, és kapja az igénytelen KKV-k igénytelen reklámait.

Működott. Volt papíron/mailben nyoma. Ráadásul kikerültük azt a problémát, hogy az adatkezelő (korábban: igénytelen KKV) többnyire nem hajlandó válaszolni, vagy ha igen, akkor csak hosszas fenyegetőzés után tesz úgy, mintha törölte volna a címemet a listájából.

Egyelőre úgy néz ki, a legegyszerűbb szögre akasztani a privacy aggodalmakat, és csak az NHH-nak jelenteni a kéretlen reklámokat. És lassan a nevetést is abba kellene hagyni.

Apple mise: régi cuccok új köntösben

Fussunk végig gyorsan. Az iMac eddig is egy számítógép volt, és a továbbiakban is az marad. A mostaninak más a színe, erősebbek benne az alkatrészek, és első blikkre horrorabb szerelni. iMacit úgys szerelni vesz az ember, mindent tud, amit Steve szerint tudnia kell.

A kapcsolódó billentyűzet inkább fashion statement, mint periféria. Mondjuk ez már pogácsaegérben is benne volt - igen, ismerek olyat, aki szerette -, de akkoriban legalább jó billentyűzeteket raktak össze. Maradnak a Logitech és az MS cuccok. (Álomnak pedig a Tactile Pro.)

A digitális életstílushoz való programokról - új iLife, iWork - pedig majd a célközönség megírja a véleményét. Markdownt szerencsére mindenben, ami számít, lehet írni.

És akkor a lényeg, sőt a mondanivaló.

  1. Kiemelte az Engadget is, és szerintem is az egyik leglényegesebb. Steve webkettőről beszélt a prezentáció közben. Az új .mac webkettes eszköz lesz, pécéről is, akármilyen böngészőből lehet rá fotót küldeni. Valami egészen új buzzword jelent meg az Apple, még mindig zárt kertnek tűnő, modelljét eladó palettán.
  2. “Goal is to make the best PC in the world, and make something we can recommend to family in friends.” - mondja Steve. Csak remélni merem, hogy ezzel lassan kifutnak az ostoba, de legalább irritáló Mac-PC reklámok.
  3. És a webkettőnél is érdekesebb. Steve valami olyasmit emlegetett, hogy az üzlet az kommunikáció. Maholnap talán már beszélgetés lesz. (Vegyétek ki a kezemből a Cluetraint.)

Összességében jó csomagok jöttek ki. Semmi igazán forradalmi, mind egy kicsit voltmár, de vinni fogják mint a cukrot. A részvényesek, fanok, és nyuszi barátai és üzlettársai pedig örülnek. Lesz miből fejleszteni A Legkényelmesebb Oprendszert.