Így gondozd…

Amikor a rendszer egy, a jóisten tudja mi által kiváltott fagyásból felállva, szoftveresen elfelejti, hogy van benne hangkártya, akkor kicsit megfagy a vér az emberben. Mégiscsak két éves a gép, szervíz nincs is, drága is. Ilyenkor persze maradnak a vudu megoldások, vulkáni idegfogás, három ujjas tisztelgés, miegymás. Parameter reset - Zap the PRAM! - és a jogok helyreállítása után ismét szól minden.

A vicc, hogy az Apple fórumaiban sincs semmi konkrét a problémáról. Van akinek restart is elég a szereléshez, másnak a jogjavítás se használ. Hab a tortán, hogy a hangrendszerrel kapcsolatban nem lévő dolgoknál láttam csak rosszl beállított jogokat. Érti a fene.

Haxploitation lista

Nem is rossz a The Register hackeres filmekre használt terminológiája. Legalábbis jobban hangzik, mint a hackeres film vagy a hackerfilm. Elkezdem a barátkozást vele.

Nektek pedig itt egy 2001-es lista az általuk említésre méltónak talált haxploitation alkotásokról. Van olyan, amit biztosan nem fogok megnézni, van ami már sorba áll és hamarosan jön az ajánló - 23 - és van, amire elkezdek vadászni. Mert mekkora film lehet az, amiben egy MI annyira erőssé válik, hogy megerőszakolja a főtudós feleségét, aki mutáns gyereknek ad életet. Mi ez ha nem lol?

Könyvekrül

Egy Nomadizálni menet találtam a Ráday Boráros felőli végében egy antikváriumot, ahol karácsonyig húsz százalék kedvezmény van minden könyvre. A SF/F kategóriát csak végigfutva találtam egy Kozmosz kiadású Túl a kék eseményhorizontont. Plusz van egy Tzvetan Todorov Introduction á la littérature fantastique, amihez az én francia tudásom bőven kevés, de hátha valakinek jól jön.

Kettő Van cyberpunk kategória a Bookstation-ön. Egyelőre üres, akarom mondani Gibson van benne és oda nem illő dolgok, de ígéretes. Még jobb lenne, ha a sima SF kategóriában találtam volna Accelerando-t. De az csak a Bookline-on van, németül. Az lesz a vége, hogy felrakom a PDA-ra.

Három Tényleg nem fizetnek érte, de még mindig tele van a Bookstation Stephensonnal.

Isten majd kiválogatja

Lassan pulzáló fény világítja meg az utamat, futok befelé a barlangba. Jobb kezemre csavarva a lézerkarabély szíja, bal kézzel a cső alatt fogom. Most még tudom, hogy nem vadásznak rám, tarthatom egyenesen a fegyvert, az olyan katonás.

Várunk, hadd jöjjenek a lilák. A bunkernél meg tudjuk fogni az első támadást, tűz alatt tartva mindhárom oda vezető utat. Talán párat el is szakítunk a főseregtől és megsemmisítjük. Aztán pedig átmegyünk ellentámadásba.

Görnyedten futok a fedezék felé. Most már nem lóbálom a fegyvert, igyekszem fedezék mögött tartani, inkább engem lőjenek, mint őt. “This is my rifle…” Ha kilátszik a fedezékből, olvadnak le az életeim, össztűzben állok. Bekapcsolom a pajzsomat és megcélzom a következő fedezéket. Remélem a többiek is jönnek utánam. Go. Go. Go.

A vasárnapot a miafene/neonomád krúval a Tagmasterz barlangban töltöttük. A játék papírforma szerint arról szól, hogy lézerfegyverekkel lövi egymást darabokra két csapat. Gyakorlatban inkább a fent leírt Doom ízű borzalomhoz hasonlít. Csak még medpack sincs, se armor, de a végén jön a boss level Gáborral. Ha addig le nem lőtte valaki.

Hozott anyagból - HiperGalaktika 01

HiperGalaktika 01 coverEgyrészről annyira igyekszem magam távol tartani a magyar SF művektől, amennyire az lehetséges. Másrészről tiszta szívből hiszem, hogy a science fictionnek nem a jövőt kell megjósolnia, nem jósolnia kell, hanem irodalomnak lenni. A fenti két elvet sutba vágva vettem meg a Galaktika csapatának HiperGalaktika című speciális számát. Ez a honlap szerint:

A kötet igyekszik felölelni és bemutatni az információs társadalom aktuális üzeneteit, mindegyik témát kétféleképpen dolgozva fel. Egyfelől novellaként, másfelől az információs társadalom tudományának ismereteit összegző, mai álláspontját bemutató népszerűsítő irodalomként, egyetemi szöveggyűjteményként: így igyekezve ötvözni a Galaktika legjobb hagyományait az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) legprogresszívabb anyagaival.

A gyakorlatban inkább a fent leírt két részre zuhan szét a szám. A továbbiakban spoiler és véres szubjektivitás alert.

Az irodalom

“2011 körül a kormányok is rájöttek, hogy milyen hasznos a rendszer, ezért mindenáron kötelezővé akarták tenni a wiwre regisztrálást.”

A novellák többnyire gyengék, sőt olyan is volt, amitől felnőtt ember létemre majdnem sírásban törtem ki. A tömegből Ray Vukcevich (wp) A logika melege című írása emelkedik ki, bájos, ahogy Turing-tesztet próbál egymáson végezni flörtölve egy férfi és egy női hangú állítólagos hűtőszekrény. Kellemes, rövid, finom csattanó. Olvassátok el könyvtárban, újságosnál, satöbbi.

Meglepően rossz a kötet három nagy nevének novellája. A Vinge írás - Sütiszörny / The Cookie Monster - a kétezer környékén szétcsócsált ‘mi van ha ez a világ mégse az igazi’ kérdéskört boncolja belső nézőpontból. Szóval olyan mintha a Tront összemixelték volna a Mátrixszal, és hozzákeverték volna A Gyűrűk Ura utazgatós részeit. Meglepő, hogy ez a novella Hugót kapott annak idején.

Pohl régen provokatív most már csak poros novellája - Milliomodik nap - a poszthumán lények szerelméről ír. Mint minden írás, amiben rég kikopott informatikai eszközök alapozzák meg a jövő technológiáját, ez is vicces a maga módján. A jövőhöz viszont kábé annyi köze van mint a Star Trek korabeli részeinek. Külön szórakoztató, hogy a narrátor ki-kiszól a korabeli hitetlenkedő olvasóhoz. Igen rossz választás.

A külföldi nagyok sorából legkevésbé a Clarke novella rossz. Viszont a steampunk illusztrálásához nem a legjobb szöveg. Az érdeklődők inkább töltsék le a Steampunk Magazine-t és olvassák el mit írt a témáról D4m4ge mester.

A magyar szerzők novellái olyanok mintha demonstrációs célzattal íródtak volna egy-egy technológiához. Michael T. Cricket, az folyóirat tudományos szerkesztője, a jövő autóját, az RSS olvasást, a videokonferenciát és az RFID technológiát mutatja be egy papírízű, kiszámítható írásban. Antal József a Terminátor univerzumot hozza össze a Kiálts farkast!-tal, példát adva a remix kultúrára. Ez a legjobban megírt magyar novella a számban, ha nem jutna eszembe két mondatonként Gáspár András, még talán tetszene is. Lehetne persze játszani azzal, hogy hommage-e vagy sem, de ezt is eljátszotta már egyszer a Hiperballada, és igazán abban sem tetszett.

És végül ott az arany kacaj díj nyertese, Lacza Gábor, akitől a fenti mottó származik. Írok absztraktot róla: miután kötelező lesz az iwiw, zöld szélsőségesek egy csoportja összehoz egy iwiw regisztráltságra ölő nanovírust, a kevés megmaradt, nem szocháló megszállott ember pedig Ádámnak és Évának érzi magát a narrátorral az élen. Ez így kavarcs, az apokalipszis oké, kapjuk meg a magunkét, pusztítsa el a digitális kor a gyermekeit, de akkor legyen már valami hihető kataklizma, ne holmi világméretű iwiw. Jó, hogy nem a négyes metró ébredt öntudatra.

Mellékszál: milyen szép techdemo írás lenne ez a majdani sok OpenSocial és Facebook motor alapú oldal egybeolvadásával, tiszta webkettes Neurománc.

A tudomány

“A Google keresőrendszerével kapcsolatos legvadabb összeesküvés-elméleteket összegyűjtő Valleywag (www.valleywag.com) oldalán például megjelent már az “öntudatra ébredt keresőóriás” teóriája.”

A novellákkal szemben a tudományos ismeretterjesztő cikkek egészen jók, néhol érződik, hogy hozott anyagból ennyit lehetett, de ez maradjon a novella bűne. A fent mottót is csupán azért emeltem ki Z. Karvalics és Székely Levente írásából, mert bájosan tévesen mérte fel a kedvenc itbulvár lapunkat.

Szerintem legjobb Kincsei Attila gőzhajtásról, létező steampunkról szóló cikke. Röviden levezeti, mit tudott, mire volt alkalmas a gőz és óramű alapú technológia, milyen akadályokat állított volna az emberiség útjába ezek alkalmazása. De Kollányi Bence mesterséges intelligenciás, Turing-tesztes cikkét is élvezettel olvastam.

A külsőségek

A laptervező több cikkíróval is derekasan kiszúrt, ember nincs, aki szeretne fekete alapon fehér betűkkel szedett szöveget olvasni. Még akkor se ha a szöveg legalább kisbetűs és több hasábba van tördelve. Értem én, hogy színes-szagos, de ezért jár a hátbavágás szívlapáttal.

Lélekemelő steampunk novella mellett űrhajós képeket nézegetni. A gőzszövegszerkesztőhöz semmi sincs ennyire közel technikailag.

És végül meglepett, hogy az ajánlott irodalom/felhasznált irodalom rovatban mennyi a wikipédia link. Ezek az írások amúgy is olyanok néha, mintha az ember összeolvasna öt szócikket, és akkor még a végén erre is buzdítják. Az már csak hab a tortán, hogy a magyar wikire mutató linkekből ki vannak eszképelve az ékezetes karakterek. Gépeld csak be, hogy Ismerets%C3%A9gi_h%C3%A1l%C3%B3zat.

Összességében

Régi és újabb jövők témájában ezek szerintem jó olvasnivalók:

És mivel ilyenekhez - plusz az obligát wikipédia, angolszász techsajtó - hozzáférek, nem érzem magam a HiperGalaktika célcsoportjába tartozónak. Az ezt megelőző MetaGalaktika 9.5-ből beszerzek egy példányt, az állítólag jobb volt. És persze Vukcevich nevét felírtam.

Mások ugyanerről