Józsefvárosban jártam a hét elején digitális eszközökkel támogatott oktatást, kevéssé lilán: Intel Classmate laptopot, nézni. Gyerekek nem voltak, amikor megérkeztünk, már csak a késő délutáni továbbképzésen részt vevő tanárok legkitartóbbjait találtuk a gépteremmé avanzsált fizika teremben. Írtunk róla Rentonnal cikket az origónra, most benyomás jelleggel jöjjön, ami ott kimaradt, vagy amit még sulykolnék egy kicsit.
A cájg két fontos ponton tér el a korábban tesztelt százdolláros XO laptoptól. Egyrészt egyáltalán nem szexi, nincsenek zöld antennái, egy cég áll mögötte csillogó szemű fanatikusok helyett. Másrészt nincs mögötte világmegvátó F/OSS ideológia, lehet több fajta Linuxszal kérni, de nem ez a központi kérdés. A fentiek egy része persze látszat, például mindenki, akivel a Classmate kapcsán találkoztam, iszonyatosan lelkes volt.
Az általunk látott osztályterem XP alapokon ment, és csodaszépen működött. A tanári gépről bele lehetett nézni mindegyik gyerek képernyőjére, vagy az összesére egyszerre, tudtunk kvízt küldeni, fájlt (ha éppen ment), és lehetett egyszerre zárolni is a diákok laptopjait. Semmi extra, csak annyi, hogy összerakták, működik, rendszerként, oktatóanyagokkal és lelkes tanárokkal rendelkezik a program. Nem az az alapvetése, mint az OLPC-nek, hogy ha lesz egy teljesen egyedi új hardver, akkor valahogy kerül mellé oktatás is. Sőt, igazából kutyaegyszerű pécékkel is menne a szoftver, csak annak nincs meg a kúlságfaktora, azzal nehézkes motiválni, és persze azzal nem lehet arrébbvinni az osztálytermet.
Egyelőre a pilot projekt tart, még tökéletesítik a gépeket, magyarítódik a szoftver. Azon vagyok, hogy félév végén is megnézzem, mire jutottak. Van minek drukkolni.