Having gone back and played Midwinter, I realize that it’s tough, if not impossible, to take these significant games out of time.
Jim Rossignol írása a Rock, Paper, Shotgunon főleg arról szól, hogy melyik játékok mutatták meg neki annó, hogyan kell majd kinéznie a jövő játékainak, bennem azonban ez a fenti, köldöknézésre alkalmas mondat ragadt inkább meg. Annak idején megőrültem a Street Rodért, és azóta is meggyőződésem, hogy az egyik leghangulatosabb autóverseny játékot sikerült összehoznia a Logical Design Worksnek. Ugyanakkor ma nem tudnék beleölni annyi játékórát, a saját idejéből kiemelve nem képes annyira lekötni.
Eddig a közhely, amitől a kérdés érdekessé válik, hogy hogyan lehet vagy lehet-e régi játékokat értékelni, kontextusba helyezni, vizsgálni, ha annak idején nem játszottad őket?
Egyí jó mesélővel, aki egy-egy közös múltbanézés alkalmával elregéli, hogy ő maga mekkora flesst kapott tőlük.
Lehetséges. Ugyanakkor van egy érdekes vonzata is ennek, mi történik akkor, ha nem találsz olyat, aki játszott a játékkal. (Furcsa lenne felhajtani most hirtelen valakit, aki még tolt Spacewar!-t.)
Lehet, hogy egy videójáték befogadása épp olyan munkás lehet, mint egy régebbi szövegé? Ugyanúgy teljes figyelmet kíván, mint egy graphic novel? További gumicsontok. :)
StreetRod-on nőttem fel, meg Stunts-on, Commander Keen, Duke Nukem, óóó sorolhatnám napestig a nagy kalsszikusokat…de tény hogy ma már nem tudnának ugy lekötni, ám mégis valami hiányzik a mai játékokból, ami bennük még meg volt…pl egyik újabb játékra sem tudok ugy visszaemlékezni mint a felsoroltakra…az utolsó játék(ok) a FreeSpace sorozat volt, azok nagyon belémégtek, mintha csak nekem találták volna ki, a második részében külön kiemelendő a rengeteg kérdés ami megmarad az ember fejében a játék vége után is…épp ezért rengetegen készítettek modokat, uj kampányokkal meg pályákkal stb stb stb… bocs a hosszúságért, csak elkapott a hév ;) mellesleg most járok itt először, neurománc keresgélés közben jutottam ide aztán látom hogy nem is rossz ez a cucc itt ;) viszont kéne egy neurománc…a teljes…egyszer már olvastam, de nem az enyém volt, ugyhogy keresem hogy hogy lehetne legolcsóbban hozzájutni…6000 huf egy kicsit sok érte, de láttam már 4ért is, az már barátibb…
Fejj, burzsuj C64-er vagyolol! (Me Tarzan, ja nem, C-16) Amúgy tényleg király volt a Street Rod, nyaranta kertesházos haversrácnál nyomtuk levegőremenés helyett. Meg a North&South-t.
De a kérdés: nem, ma már nem lehet értékelni. Ahhoz élni kellett akkor, kortárs játéktudattal vagy mivel. Ezt onnan tudom, hogy akármelyik játékot próbálom nyomni ma emuról, 5 perc múlva nem értem, mit ettem rajt. Kivéve a Mercenary-t, mert az ma is állat, oszt kész.
Amúgy van egy olyan gyanúm, hogy a Street Rodban főleg az volt a jó, hogy gyűjtögetni lehetett a dellát, gazdálkodni okosan stb. Ugye ma már standard vonulat (főleg RTS területen), hogy a játékélményt különféle gyűjtögetnivalóval kötik össze/egészítik ki. Ötvözték az ügyességet a stratégiával, itt ugye a kapitalista (majdnem aszontam, protestáns:)) etikával. Na ez sztem nagyjából a SR-dal kezdődött, akkoriban még a szerves játékegész volt az általános:)
Ja meg még a zene volt királyságos. Meg az oldtimer kocsik, és az azok ismeretéből fakadó geek-potenciál. Uff.
milu: sorry, de lehet, hogy idősebb lettél:)
illetve hát természetesen kivételt képeznek a fő szabály alól (mármint hogy neeem, nem vehető ki a kontextből) az abandonware-es újságírók, de azok magánidőt teremtenek maguknak.
olyat én is szeretnék…néha nagy hasznát venném :) magánidő, lol! igen, kétségkívül idősebb lettem, és ez azzal jár együtt hogy egyre hülyébb vagyok…és egyenlőre jól érzem így magam. csak kéne egy neurománc.
@vébermester
Ha teremthető magánidő, akkor kint vagyunk a vízből. Mert akkor elképzelhetőek olyan game’s scholarok, akik igenis megmondják, hogy az ultima nemtudomhány abban volt jobb a knights of the old republicnál, hogy…
Emulátorral tele vannak a nextgen konzolok, a vasakat meg utánad dobálják, csak nem ezek voltak a fő kérdések eddig. :)
(Btw tegnap vateráztam egy gravis ultrasound pnp-t egy sör áráért. Végre megtudom tényleg annyira iszonyatosan jó-e.)
A SR-ban meg az volt jó, ami a Need For Speed Underground első részét újszerűvé tette nekem. Lehetett izomból tuningolni, új ködlámpa, más színű vinil, stb.
Jatélleg! :)