Megboldogult gyerekkoromban a Descent II volt az első olyan játék, ami elbizonytalanította a lentet és e fentet. Nem úgy kellett benne három dimenzióban gondolkodni, hogy a fejem magasságában lévő polcon is voltak ellenségek, hanem, hogy az előző járta tetejéről nyíló folyosón, ami nagy hurokban visszavezet a főcsarnokba, na ott vajon jártam-e már.
Most a Shift 2, az elsőről lemaradtam, valami nagyon hasonlót játszik el a platform ugrálós játékokkal. A fal és a játéktér határa mosódik el azzal, hogy a fekete-fehér hősünk a pályát feje tetejére állítva tükrözni tudja magát. A fekete játékosunk fehér játékossá válik, ami fehér fal volt, fekete játéktér lesz. A játéktéren található kapcsolók segítségével ráadásul kilencven fokos fordítások is elérhetőek. Két dimenziós játék ennyire még nem kavart össze.
(via Rock, Paper, Shotgun)
Tetszik. Csak meguntam a sokkockás pályánál :D
Esetleg egy kis N-nel levezetheted a feszültséget. ;)
http://www.onemorelevel.com/game/shift