Pár napja kinéztem ehhez a bejegyzéshez a mottót egy Veres Andrással készült interjúban. A következőt mondja Veres Rejtő regényeinek maradandóságáról (kiemelés tőlem):
Rejtő színpadi poénjai egy az egyben értendők, regényeit viszont paródiaként lehet olvasni, ami sokkal tartósabb műfaj. A paródia ugyanis megemeli az idétlenséget.
A No One Lives Forever pont erről a megemelt idétlenségről szól a lövöldözős játékok szintjén. Hangsúly a lövöldözősön, mert bár a játék hőse Kate Archer, a szexi kémnő - ugye teljesen rendben van, ha az ember a játék végére kicsit beleszeret a hősébe, ezért nem játszunk Turokot - de a legtöbb lopakodásra tervezett pálya is megoldható kreatív öldökléssel. A játék remekül találja el azokat - engem - akik a Thiefes hardcore lopakodástól percek alatt síkidegek lesznek. A tíz percnek induló és hosszú órákra nyúló világmegmentés viszont mindenkinek fekszik.
Alapvetően mégse a játékmechanika adja el a NOLF-ot, hanem a világmegmentés háttereként megteremtett világ. És itt jön a paródia meg az idétlenség, a teljes NOLF játék olvasható a James Bond filmek, a Forsyth regények, a kémtörténetek paródiájaként. Az egymásnak hangosan, karikírozottan indiaias angollal panaszkodó közzsiványok, a legalább ennyire szánalmas, magánügyeiket a szolgálati piros telefonon intéző vezetők, és persze a nagybajszú orosz mesterkémek, a minden sztereotípiát kimerítő ellenség/barát skót tengerész mind a kémponyvákból ismert figurák szélsőséges játékbeli megfelelői. Sose tűntek nagyszabású, világuralom megszerzéséért szőtt tervek annyira kisszerűnek, mint Kate Archert irányítva.
Akinek az alaptörténet nem lenne elég vicces, jó kémhez méltóan végigkutathatja a küldetések helyszíneit. A készülőfélben lévő titkos üzemek tervei mellett belepillanthatunk a közgonoszok levelezésébe, megtudhatjuk, hogy a Gonosz Kft-nél vagy a Világuralom Bt-nél jobbak-e a munkakörülmények. Küldetések közben folyamatosan a szervezett bűnözés kisemberi oldalával szembesülünk: robotok romlanak el, a helyi majomkolónia zaklatja a rakodómunkásokat, a nagyfőnök borzalmas motivációs koncertekre küldi az embereket.
A játékot a fenti gegekhez hasonló elemek és a történet - mégis hősök vagyunk, na - viszik. Annyira ezek köré szerveződik a játék, hogy akár menet közben is lehet nehézséget változtatni, nem a versenyről szól a sztori. És amúgy is, az átlag ügynöknek járó felszereléssel - rúzskamera, púderdekóder, táskás-rakétavető, fotószemüveg, robbanó robotkutya satöbbi - minden feladatot meg lehet oldani.
A játék warezkompatibilis, mind az első, mind a kicsit könnyedebb (cserébe jobb hangulatú) második részből sikerült még maces verziót is beszerezni. Magyar aukciós portálokon viszont csak a PC és a PS2 verzió létezik. (Ha valaki lát vaterán NOLF2-t, pingeljen meg, az egyest már megvettem.)
Minden idők egyik legnagyobb játéka, az egyik legjobb januárom volt, amikor végigtoltam a Hitman első részével együtt.
Bizony a legkirályabb kémgém foreva. Baromi jó hangulat, ha akarod hentelsz, ha akarod lopakodsz. Azóta se jött ki hasnolóan jó hangulatú játék.
imádom ezt a játékot nagyon király sok haveromnak meg sok mindenkinek ajánlottam már mert nagyon jól lehet játszani vele nagyon részletes grafikájú sok fegyver van benne .És nagyon örülök hogy az eggyik kedvenc játékom utódja, a Contrack J.A.C.K.-é!! Nem tudom hangsújozni hogy mennyire szeretem ezt a játékot csak sajnos nem tudok most vele játszani mert pillanatnyilag nincs meg .. De mindegy amint meglesz azonnal feltelepítem és megyek játszani XD…Köszönök mindent annak az embernek aki kitalálta ezt a szuper játékot!!
amúgy nem gondoltam ilyen komolyan XDXD