Előrebocsátom, Tom Standage könyve legkevéssé azt adja, amire a címe utal. Alig húzza meg a párhuzamokat a távírós és a netes kultúra között, amikor megteszi, az is inkább a végén található kötelező lezárás. Igazán nem nagy baj ez, hiszen ha az olvasó elég jól ismeri az internetet és a történetét, akkor magától is rájön a kapcsolatokra, ha nem, úgy egy remek könyvet olvas a távíróról.
Standage könyve alapvetően a távíróról szól. Elkezdi a történetet azon a ponton, amikor egy Claude Chappe nevű francia úgy gondolta, hogy speciális összeszinkronizált órákkal és nagy gongokkal lehetne távolra üzenetet küldeni, aztán beavatja az olvasót az optikai távírók kialakulásának történetébe. (A franciák annyira beleszerettek, hogy alig akarták a remek tornyos-integetős rendszerüket lecserélni elektromosra.)
És az igazi sztori csak itt kezdődik, több feltaláló akar elektromos készüléket csinálni, belesülnek egyszer-kétszer az Atlanti-óceán bekábelezésébe, a távíró közművé vált, a rendszer túlterhelődött, kiépültek városon belül a csőposta-rendszereke, és így tovább. Nagyszerű emberek, magasan képzett viktoriánus geekek, zakós fehéringes úriember-tudósok történetét meséli az író rövid kétszáz oldalon keresztül. A morse-kódról, viktoriánus terheléses támadásokról, az első “online” esküvőről olvasni vágyóknak nagyon ajánlom, akik inkább az összehasonlítós, digitális kultúrás vonulatra lennének kíváncsiak, azok inkább Jason Scott ROTFLcon-os előadását nézzék meg, amit egyszer már amúgy is ajánlottam.
Tom Standage: The Victorian Internet - The Remakable Story of the Telegraph and the Nineteenth Century’s Online Pioneers, Phoenix, 2003.
Beleolvastam az elejébe, és angolul is meglepően olvasmányos, érdekes könyv - és bár elsőre azt hittem volna, egyáltalán nem regény.
Kelt: Gibson & Sterling “A Gépezet” (angolul “The Difference Engine”) nevű regényét emlegettem a könyv kapcsán (bár ez 1855-ben játszódik, meg egyáltalán nincsen benne internet).
A Difference Engine kb olvashatatlanul rossz, azt hittem ebben mindenki egyetért :D
@Gazs:
Rossznak rossz - pontosabban az én ízlésemnek nagyon vontatottan kezdődik/zárul - de nem olvashatatlanul. Vannak bőven olyan szakaszok, ahol visz a történet, meg beleélhető a világ.
Most megnyugodtam hogy nem ok nélkül adtam fel az első negyedben. :)