Kezdetben volt Siró Maszamune mangája, ez egészen biztosan a sztori eleje. Olyan mint a kezdőrúgás, előtte nem volt Ghost In The Shell, utána már igen. 1989-től 1991-ig jelent meg az első tizenegy történet, amit a Human-Error Processor négy története követet. Ezek azok a sztorik, amik amanga utolsó adagját jelentő 1997-es Man/Machine Interface kötetből kimaradtak. Maga az MMI is több verzióban létezik, de elvben nincsenek nagy törések az eredeti történetszálhoz képest.
Az első tizenegy fejezetes képregényből Osii Mamoru készített filmet 1995-ben. A rendező sokkal sötétebbre vette Siró világát, szinte teljesen eltűnt az önirónia, komorabbá vált a csapat. A mű egy, csak a Szárnyas fejvadásszal összemérhető cyberpunk alapfilm. Ennek folytatása a 2003-mas filozofikusabb, az egymásba forduló virtuális világaival művibb Innocence. Nekem a gyakori irodalmi utalások, folyamatosan repkedő idézetek miatt inkább az intertextus játék rémlik a filmből, nem az alig létező történet.
Az Innocence-nek van egy előzmény regénye az After a Long Goodbye, amiben Bató a főszereplő. Erről én is ma hallottam először, nem tudom milyen viszonyban áll a kánonnal.
Eddig egy konzisztens univerzumról beszélhettünk, itt jön a csavar. A 2002-ben Kamijama Kendzsi rendezésében készült Ghost in the Shell alapú sorozat, a Stand Alone Complex ugyanis egy elegáns retconnal nem vesz tudomást a mangák és filmek világáról. A világ hasonló - csak átpolitizáltabb -, a szereplők ugyanazok, csupán a manga és a film történetét adó konfliktusra nem került sor. A sorozatnak folytatása is készült Stand Alone Complex: 2nd GiG címmel, még több világpolitikával és háttérrel. Ezt a szálat egyelőre a Stand Alone Complex: Solid State Society című film zárja le.
Most jön az a rész, hogy kijavítjátok kommentben, amit rosszul írtam.
A témáról van egy remek szócikk-kezdemény a magyar wikipédián, ahol még a nevek is át vannak írva szépen. Utóbbival a józan eszem mentették meg.
Nemtom miért kell magyar fonetikára átírni mindent romaji helyett. Ettől egész konkrétan eszemet tudom veszíteni. Szerencsétlen Batou-t még csak nem is egyértelműen “bató”-nak kellene kiejteni. A következő az lesz, hogy a SAC-ba beleírják, hogy “Csíf”.
Egyébként hamarosan jön a CG GiTS, bár nem tudom, hogy van-e értelme. A zénéjét is ajánlom mindenkinek, különös tekintettel a Yoko Kanno-dalokra a SAC-ban - a Seatbelts-szel együtt többek között a Cowboy Bebop Soundtrack-et is ő jegyzi. Az első film híres betétdalát még Beatman és Ludmilla is megbrékesítette.
Nincs hiba, sőt most kaptam viszonlag teljes képet a világ mangáiról. Annyit hagytál ki, hogy az Innocence-szel ellentétben a sorozatok kötelező nézősek, amelyekben az irónia is újból megjelenik, az új szereplő robot Tachikomák pedig olykor sírva röhögős dolgokot produkálnak.
Sajnos, sokan csak a GITS-ekig jutnak az animében, s erről ítélik meg az animékat… Mangáról nálunk nemigen van szó, japánban élő barátom mutatott anno pár mangát, háát azok elég elborultak. Ezekben lévő utalások és idézetek semmik, egy NGE-hez és társaihoz képest… Javaslom könnyebben emészthetőkkel kezdeni, különben az ember vagy nem érti (ha nem ismeri és nem olvas eleget a távol-keleti kultúrákról, szokásokról), vagy hamar megunja… Sok sikert az animékhoz.
@psztrnk
Egyszerű, ez több támpontot ad a japánul abszolút nem tudó (és nem is érdeklődő) egyszeri olvasónak, például nekem.
A 3D-s Spielberges Ghost In The Shelltől kicsit jobban tartok mint a CG-vel felújított 2.0-s verziótól.
@ChisDry
Nem szívesen mennék bele egy GiTS-NGE vitába, annál is inkább mert az Evangeliont többnyire sikítva kapcsoltam ki öt perc után. Ízlések.
Nem értem pontosan, hogy miért is baj, ha a GiTS-ről ítélik meg az animét, mint műfajt… Inkább így legyen, minthogy a Ninja Scroll-ról (egyik véglet) vagy a Pokemonról (másik véglet). Nekem nem tűnik bajnak, hogy ha azt mondják: “anime”, egyszerre ugrik be a GiTS, az Akira, a Totoro, a Metropolis és még sok más olyan film, amit komolyan élveztem. Az NGE-ről fenntartásokkal tudok nyilatkozni, akkor már inkább a Fafner. De - ahogy fentebb elhangzott - ez leginkább egyéni ízlés kérdése, plusz európai ember alapból nem lehet tisztában mindennel (hiába van tele zúzós utalásokkal az Ergo Proxy, ha a negyedét nem értem), akármennyit is “olvas a távol-keleti kultúrákról, szokásokról”.
“Szerencsétlen Batou-t még csak nem is egyértelműen “bató”-nak kellene kiejteni.”
Ööö… de. バトー（BATEAU／BATOU） De inkább abbahagyom. :)
Hát, az “a” inkább kicsit “á”, az “ó” pedig nem egyértelműen hosszú, inkább kissé nyújtott, amolyan “ou”, de ja, inkább én is (abbahagyom).