Az információszabadság meg a privacy azért kényelmes téma, mert akármelyik oldalról száll be az ember a vitába, ő a nagybetűs jó ember. A kriptoanarchisták egyetemes emberi jogokat védenek, szebb jövőt álmodnak (majd titkosítják egy szégyellnivalóan nagy primszámmal) a felnövekvő generációnak. Ezzel szemben az ügynök lelkületűek a jelent akarják minél biztonságosabbá tenni, hogy továbbra is labdázhassanak boldog gyerekek a játszótereken, ne kelljen félni a terroristáktól. Ugyehogy?
Na így esett, hogy majdnem egy hétig esténként kezembe vettem az egeret, és órákon keresztül NSA ügynökösdit játszottam. A kémregény-szerző Tom Clancy nevével fémjelzett Splinter Cell sorozat első részét vettem elő. A játék annyira régi, hogy már adták egy csomag cédéhez is ajándék szoftverként, illetve, hogy még EVM kiadásban sem találom.
A játékos Sam Fishert alakítja, aki az elvben rádiós, elektronikus hírszerzéssel (SIGINT) foglalkozó NSA titkosügynöke. Fisher terepmunkát végez, emberek fejéhez szorít hangtompítós pisztolyt, titkos iratokat lapoz át zárt irodákban a tulajdonosuk és a biztonsági szolgálat tudta nélkül. Ez maga a humán hírszerzés (HUMINT), amivel az NSA egyáltalán nem foglalkozik, tehát ezeket a remek kémakciókat a legnagyobb titokban kell végrehajtani. Az egyes pályák ennek megfelelően komoly korlátozásokkal - például nem válthatunk ki riadót, nem ölhetjük meg csak úgy az őröket - indulnak, hogy aztán a megszerzett információk ismeretében lassan eltűnjenek a korlátozások. Többnyire nem változik gépfegyverrel szaladgálós henteléssé a játék, de időnként benne van a lehetőség.
Ha frakkot és Aston Martint nem is osztanak a küldetések előtt, egy csomó remek jamesbondos kütyüt kap Fisher. Jár puskából kilőhető fütyülő és altatógázt kieresztő elterelő töltény, apró kamera, száloptika. A legtöbbet használt hő- és éjjellátó szemüveg játszik, ennek segítségével kényelmesen el lehet intézni a sötétben csak pislogó őröket.
A sztori nem mélyebb egy átlagos kémregényénél, ráadásul teljesen lineáris a történetvezetés. Valami bűzlik Grúziában, kevernek egy kicsit a kínaiak is, de végül sikerül mindent elsimítanunk. Az egyetlen érdekesebb húzás, hogy a küldetések között összevágott híradórészletekből, elnökök és szóvivők nyilatkozataiból értesülhetünk az akció következményeiről.
A játéknak megjelent legalább három folytatása is, a negyedik pedig készül. Ki kéne azokat is próbálni.
kép: ubisoft
ó, nekem az udvarnál tovább nem sikerült jutnom :D adsz hozzá hintet?
Melyik udvar? Ha Grúzia, akkor beszaladsz a bokorba, használod a számítógépet, kijössz, leütöd az őrt és irány a rendőrség. Ha a CIA, akkor átszaladsz az úton, fel a szellőztetőn és bemászol az épp megálló ventilátor alatt. :)