Kezdem a mentegetőzéssel, az Another World valójában nem könyv, hanem egy egyszerű SF történetet elmesélő kalandjáték. A vörös hajú fizikus, Lester Knight Chaykin befarol Ferrarijával a laboratórium elé, beüti a kódot, lifttel lemegy a laborba, futtat egy ellenőrzést a tervezett kísérleten, majd felbont egy dobozos kólát és elindítja a részecskegyorsítót. A laborba villám csap, a kísérlet a feje tetejére áll, Lester pedig egy idegen világban találja magát. Tiszta Half-Life. Vagy tiszta LHC.
Innentől a játékos kezében van az irányítás, túl kell élnie a többnyire barátságtalan humanoid idegenek, veszélyes csúszómászók és gonoszul kinéző fekete szörnyek lakta világban. A történet feletti uralmat viszont nem adja át a játék, lineárisan - leszámítva a sok visszatöltést - lehet haladni, keresztül menekülve palotákon, háremeken, barlangokon. Az irányítás könnyű, a játék maga mocskosul nehéz. A sarokba vágom a kódokat tartalmazó füzetet, aztán felszedem és előről kezdem módon nehéz. Érdemes kipróbálni.
A sztori apropóját az adja, hogy az Ezt Vedd Meg sorozatban megjelent a játék felújított - nagy felbontású háttereket kapott, meg tán zenét - verziója. Én egy Cora polcáról vettem le két romkocsmás sör (990 forint) áráért a sajátomat, ami még a fizetős letöltés nyolc dolláránál is jobb biznisz. Akinek még nincs meg, most lepje meg vele magát.
Azt hittem, írtam már a játékról, de csak egy YT videóval megtámogatott lelkendezést találtam.
Ez aranyos a kontroll leírásánál az oldalon: “REEDITION HAUTE RESOLUTION”. Este lehet, hogy belecsapok a lecsóba egy kicsit.
Best gameplay EVAR. Hihetetlenül zseniális. (Valamint gyermekkorom egyik nagy traumája fűződik hozzá: épp túljutottam zárás után öt perccel az iskola géptermében a legnehezebb barlangos pályákon, amikor rámförmedt a rendszergazda, hogy most azonnal kifelé, mert haza akar menni, és hiába magyaráztam neki kétségbeesetten, hogy csak meg akarom várni azt a tíz másodpercet, amig vízbefúl a főhős, és kiírja a pályakódot, kőszívvel lenyomta a főkapcsolót, vagy tízpályányi haladásomat semmisítve meg ezzel. A mai ifjúság nem is tudja, mennyit köszönhet a Windowsnak - az volt az első oprendszer, ahol be lehetett adni a szülőnek és egyéb erőszakszerveknek, hogy nem lehet csak úgy kihúzni, mert attól tönkremegy a gép.)
Viszont ha választanom kell, hogy fizetek érte ezer pénzt a Corának, vagy nem egész kétezret a játék készítőjének, akkor inkább az utóbbi.
A mocskosul nehézzel azért vitatkoznék, a barlangi menekülős rész nagyon nehéz, de az az egyetlen. Ha mocskosul nehéz játékot akarsz látni, nézd meg a Dimet.
@Tgr:
A kérdés amentén dőlt el inkább, hogy van fizikai hordozó, vagy a saját trógerségemre van bízva a letöltött telepítő elmentése.
A kérdés az, hogy a fejlesztő weboldalát saccolod hosszabb élettartamúnak (ahonnan a telepítő bármikor letölthető, a kód meg megvan a mail kliensben), vagy egy darab CD-t a szobádban. Én a saját rendszeretetem ismeretében határozottan az előbbit.