Month: February 2008

Posted on

Zene almabor mellé

Bordalt, sördalt írni valószínűleg a humanika törvényeinek egyike. Minden valamirevaló kultúrnép eljutott idáig, olyan remek költemények maradtak ránk, mint például Csokonai emlékezetes kurvanyázása A borital mellettben.* (Amiben amúgy minden szóbajöhető alanynak beszól, nem véletlenül szeretem.)*

A drága bretonok például azt énekelték meg, hogy almabort inni alapvetően remek dolog. Az egyik ilyen dal címe Son ar chistr vagy Ev chistr ‘ta, laou!, mert Goran Bregovic és The Chieftains valamiért a kezdősort használta címként a saját feldolgozásaikban. Én az Alan Stivell-féle verziót töltöttem fel, mert az tartalmaz egy slusszpoént is.

[audio:sonarchistr.mp3]

Van akinek ismerős a dallam? Lehet, hogy nem folk dalként fog beugrani, eljátszották ezt szőke németek is a kilencvenes években. A Scooter egyik dalának a refrénjében jön vissza a Son ar chistr dallama.

[audio:howmuch.mp3]

És ha már refrén, ott egy másik dallam is a Stivell dalban, ami esetleg ismerős lehet. Még Franciaországhoz is kapcsolódik, csak a bretonok nem stimmelnek, meg az előadó sem francia, hanem magyar. Az Ellentétek balladájának megzenésítésére használta fel pont ezt a dallamot a Kaláka, csak a tempót vették vissza kicsit.

[audio:ellentetek.mp3]

És mindezt csak azért, mert almaborról, Scooterről és Villonról akartam írni egy postban.

Posted on

“Ingyen” tudás angolul

Ki kell találni valamit, hogy a WS dizájnjába hová férnek bele a ‘szerintem jó lett, el kéne rakni, ti meg olvassátok!’ anyagaim. Addig is magyar Doctorowként - ahol a magyar szokott kicsinyítő képzői szerepét tölti be, mielőtt még megkapom, hogy arcolok - itt a legutóbbi anyagom.

Legalább egyszer mindenkinek le kell írni, hogy itthon a tudásmegosztás nem úgy működik, ahogy kéne. Valahogy mi az Open Course Ware jellegű kezdeményezések láttán csak megilletődni tudunk, leklónozni nem. Nem úgy volt, hogy tudásból nem lesz kevesebb akkor se, ha elosztogatod? Infóhippiség meg szépújvilág, over, van helyette link.

Posted on

A halozat csapdájában

A Microsoft Halo játéka óta kifejezetten sokat használák a halo fogalmat - talán az össszecsengés miatt - és szokták üzletileg is megalapozott viselkedésnek tekinteni. A Halo-t elképesztő keretből és gigászi marketing erőforrásokkal dobták piacra, a fejlesztését nem a megtérülés irányította, hanem az a cél, hogy létrehozzanak egy játékot, amely csak a Microsoft konzolon hozzáférhető és ami megváltoztatja a 360-al kapcsolatos gondolkodást. (doransky)

Az interneten töltött évek során megszerzett rutinomat használva el fogok menni a lényeg mellett, de ezt a Halós részt ki kell egyenesíteni. Már azért is, mert a “Microsoft Halo játéka” link a sorozat harmadik részének weboldalára visz, ami valóban az Xbox 360 egyik nyitó játéka volt hatalmas csinnadrattával. A mese viszont egy messzi messzi galaxisban kezdődik jó tizenhárom évvel ezelőtt.

A Halo-t fejlesztő Bungie stúdiónak ugyanis nem a Halo volt az első nagy dobása, hanem a Marathon nevet viselő és elsősorban Mac platformra készülő sorozat. A műfaj is hasonló volt, erős történeti szállal, rejtéllyel, szóval mindennel, ami fanatikus rajongókat tud teremteni. A Marathon három részt élt meg, ma is játszható, mert lelkes fanatikusok és a cég ráérő alkalmazottjai írtak hozzá motort minden rendszerre. A Halo megalkotásához szükséges tudás tehát ott volt a cégben.

Volt úgy is, hogy a játék multiplatform lesz, Steve Jobs a ‘99-es Macwordön még azt jelentette be, hogy a PC-s és Maces megjelenés egy időben lesz. Aztán a MS felvásárolta a Bungie-t, közben változott a játék profilja RTS helyett ebből is FPS lett történettel és erős háttérvilággal. A játékosok kaptak személyre szabott, könnyen belakható arctalan főhőst, védelemre szoruló szexi női szereplőt (Cortana), és rejtélyeket meg mitológiát csőstül. Csupa olyasmit, amit már láthattak ugyan máshol, de nem volt általános: történet FPS-ben, ugyan! És ezt tolta meg a MS biztosította reklám.

A Halo tipikusan annak az esete szerintem, amikor nem a marketing volt iszonyatosan erős, hanem a termék. Meg az azt létrehozó tudás. A hármas rész kapcsán már lehet hájpról beszélni, no de annak meg a halo (magyarul: holdudvar) fogalomhoz nincs már sok köze, mert azt az iPod kapcsán bőven a hármas előtt elkezdték használni.

Mellékszál: a Boing Boing linkelte ma a Play This Thingen megjelent írást arról, hogy az egyéb művészeti formák kritikai mozgalmához hasonlóan játékkritikára van szükség. Milyen jó lenne ilyet olvasni.

Posted on

Verseny utcai piac

Gyanús critical masszos matricás versenybringa, üres és teli DVD lemezek, iPod és összes klónjai, úttörőjelvény, tárcsás telefon, mechanikus írógép, kozmosz fantasztikus könyvek, Carl Zeiss Jena polárszűrő, Ibanez gitár, gumicukor, szalagos magnó, porcelán nippek, mechanikus zsebóra, Betamax kazetta!

Posted on

Kindle: szépen csomagolt jövő

amazon kindle

A Kindle olyan mint a crush, túl kell élni valahogy. Míg csak fotón látja az ember, lehet azzal védekezni, hogy csúnya. Vagy hogy retró. Esetleg lehet elvi alapon berzenkedni, hogy van benne DRM.

Kézbe fogva viszont egészen más a dolog. A navigáció kilencven százalékát elérhető a jobb kéz hüvelykujjáról, a lapozógombok szögezredmásodpercre épp annyit billennek, amennyit kell nekik, idegen világból jött csodaként, ésszel tervezett kütyüként letagadhatatlanul ott van a könyv 2.0 az ember kezében. Maga az őrület. Kéne. Nagyon.

Posted on

Szabad oktatás?

Amióta a kezemben volt az XO, azóta gyanús, hogy minden vele kapcsolatos terv úgy kezdődik, hogy ”(…)kimászunk a nyúlból.” A mostani partit viszont különösen nem értem. Addig megvan, hogy egy raklap klasszikus, néhány felvilágosultabb akadémikus életműve, szabad kultúrás alapművek, printből kifutott irodalmak rossz nem lehet. Van ilyesmi vagy három giga a gépemen, ha kell egy szövegrészlet, csak keresni kell.

De az is hétszentség, hogy ebből nem lesz csak úgy oktatás. Könyv nélkül lehet tanítani, tanár nélkül nem, ez ennyire egyszerű. (Zárójel: laptop nélkül is lehet.) Sok könyvből lehet egyetemi oktatást építeni - az Open Course Ware valami hihetetlen jó ötlet - de az alapokhoz megint csak fontosabb lenne a tanár, a módszer, a metodika. Ezekről pedig nem esik szó. Szóval hol is van az OLPC Sulinetje?

(A fenti írás a hippi szó teljes hanyagolásával készült. Nem volt könnyű.)