Bordalt, sördalt írni valószínűleg a humanika törvényeinek egyike. Minden valamirevaló kultúrnép eljutott idáig, olyan remek költemények maradtak ránk, mint például Csokonai emlékezetes kurvanyázása A borital mellettben.* (Amiben amúgy minden szóbajöhető alanynak beszól, nem véletlenül szeretem.)*
A drága bretonok például azt énekelték meg, hogy almabort inni alapvetően remek dolog. Az egyik ilyen dal címe Son ar chistr vagy Ev chistr ‘ta, laou!, mert Goran Bregovic és The Chieftains valamiért a kezdősort használta címként a saját feldolgozásaikban. Én az Alan Stivell-féle verziót töltöttem fel, mert az tartalmaz egy slusszpoént is.
[audio:sonarchistr.mp3]Van akinek ismerős a dallam? Lehet, hogy nem folk dalként fog beugrani, eljátszották ezt szőke németek is a kilencvenes években. A Scooter egyik dalának a refrénjében jön vissza a Son ar chistr dallama.
[audio:howmuch.mp3]És ha már refrén, ott egy másik dallam is a Stivell dalban, ami esetleg ismerős lehet. Még Franciaországhoz is kapcsolódik, csak a bretonok nem stimmelnek, meg az előadó sem francia, hanem magyar. Az Ellentétek balladájának megzenésítésére használta fel pont ezt a dallamot a Kaláka, csak a tempót vették vissza kicsit.
[audio:ellentetek.mp3]És mindezt csak azért, mert almaborról, Scooterről és Villonról akartam írni egy postban.