#1738

Odasüss, volt városomban nagy társadalmi flame van arról, hogy a háborús bűnösnek/a magyar sorstragédia nagy írójának - ezt ugye mindenki döntse el magának - Wass Albertnek szobrot emelnének.

Biztonsági játék

EU-s gyerekjátékkal töltöttem az este egy részét. Egyrészt ottragadtam, mert amikor nem almát kellett csempészni tíz percen keresztül speedes kukacok elől menekülve, akkor jó volt, másrészt meg érdekelt a tanulság. A végére olyan érzésem alakult ki, mintha nem tudnának mit kezdeni azzal, hogy gyerekek internetezhetnek. Játékot is adnak a kezükbe, de rögtön az első feladatban játékfüggőséggel is riogatják őket. (“Egyre több barátod fog elfordulni tőled, ha csak a játékokkal foglalkozol.”) A koronát a következő infózseton tette fel az egészre:

mail.jpg

Személyes dolgot csak kézzel? Tényleg a riogatás, meg a marhaságok tanácsolása a jobbik út a normális felvilágosítás helyett? Csak nekem nincs meg valami?

Napi infóhippi: titkosítsunk mindent

Tegnap hozzáadtam az RSS olvasómhoz Chris Soghoian CNET-es Surveill@nce St@te blogját, hogy a Reiser-ügyben nyakig elmerült Threat Level mellett legyen még, ami hírekkel látja el a bennem lakó anarchistát. Az előbbi mára - megszilárdítva helyét az olvasóban - hosszú, szép prófétai írással jelentkezett mindenféle megfigyelés végéről. Kicsit hurráoptimista, de legalább becsülettel felsorolja az összes szóbajöhető szoftvert.

És ha már titkok, egy induló ID management cég honlapját meg erre lehet megcsodálni. A Wirednek van egy remek cikke arról, hogy mit akarnak.

Archiválni, de hogyan?

Kétheti archiválásra van beállítva az rss olvasóm. Emlékezetből, ‘mi is volt az a cikk a Tekráncson’-ból hozzá lehet csapni még két hetet. Ha ennyi idő alatt lecseng egy sztori, akkor a rendszer működik. Van tíz-tizenöt olyan trend, amit érdemesnek tűnik követni az egy hónapos kikopási időn túl is. Hírt keresni pedig horror, hiába van news.google, boole-i kifejezések, meg inurl/intitle jellegű trükkök. Túl sok ember ír túl sok internetet, így két botránnyi mélységnél messzebb leásni már kényelmetlen.

Először akkor ébredtem erre rá, amikor a két ünnep között összefoglaló cikket írtam a 2007-es év adatvesztési botrányairól. Akkorra még nem csengett le a brit királyi adó- és vámhivatal botránya, így a TJX-es hitelkártyalopásról se igazán voltak források a keresők első találati oldalán. Vagy legalábbis irreálisan hosszú keresőkifejezéseket kellett szülni hozzájuk. Akkor egy adatvesztésekre specializálódott hírfigyelő oldal húzott ki a csávából, a linkgyűjtemény birtokában már sikerült összeszedni az elmúlt év nagyobb botrányait.

És akkor itt van az, hogy körbeértünk. Ha én nem archiválok, akkor nem biztos, hogy ésszerű időn belül megtalálhatóak maradnak az engem érdeklő cikkek, se a technika, se az emlékezet nem így működik. Kérdésnek marad a hogyan. Mondom a felmerült tippeket, közös ismertetőjelük, hogy egyik se tökéletes:

Nagy lokális OPML/txt/stb fájl. Az OmniOutliner/Szubéta/stb adott, automatikusan lehet szöveget adni a fájlhoz (van service), elvben médiafájlokat is bele lehet dobálni. Hátránya, hogy a gépen van, backupolandó, és a tapasztalatok szerint hajlamos gyorsan áttekinthetetlenné válni.

Valami wiki szoftver a WS tárhelyén. Némiképp macerás, ráadásul ami wikit belülről láttam, az iszonyatosan csúnya. Ugyanakkor amit Jároli Józsi wiki alapon épített az iszonyatosan meggyőző (tudom, az Zope alapú).

Valami blog jellegű CMS okosan kitalálta taxonómiával és tageléssel. Megintcsak a nem az igazi érzés.

Valahol itt tartok. Mit hagytam ki szerintetek? Melyik a legélhetőbb?

Egészben gondolkodva - Intel Classmate PC

Józsefvárosban jártam a hét elején digitális eszközökkel támogatott oktatást, kevéssé lilán: Intel Classmate laptopot, nézni. Gyerekek nem voltak, amikor megérkeztünk, már csak a késő délutáni továbbképzésen részt vevő tanárok legkitartóbbjait találtuk a gépteremmé avanzsált fizika teremben. Írtunk róla Rentonnal cikket az origónra, most benyomás jelleggel jöjjön, ami ott kimaradt, vagy amit még sulykolnék egy kicsit.

A cájg két fontos ponton tér el a korábban tesztelt százdolláros XO laptoptól. Egyrészt egyáltalán nem szexi, nincsenek zöld antennái, egy cég áll mögötte csillogó szemű fanatikusok helyett. Másrészt nincs mögötte világmegvátó F/OSS ideológia, lehet több fajta Linuxszal kérni, de nem ez a központi kérdés. A fentiek egy része persze látszat, például mindenki, akivel a Classmate kapcsán találkoztam, iszonyatosan lelkes volt.

Az általunk látott osztályterem XP alapokon ment, és csodaszépen működött. A tanári gépről bele lehetett nézni mindegyik gyerek képernyőjére, vagy az összesére egyszerre, tudtunk kvízt küldeni, fájlt (ha éppen ment), és lehetett egyszerre zárolni is a diákok laptopjait. Semmi extra, csak annyi, hogy összerakták, működik, rendszerként, oktatóanyagokkal és lelkes tanárokkal rendelkezik a program. Nem az az alapvetése, mint az OLPC-nek, hogy ha lesz egy teljesen egyedi új hardver, akkor valahogy kerül mellé oktatás is. Sőt, igazából kutyaegyszerű pécékkel is menne a szoftver, csak annak nincs meg a kúlságfaktora, azzal nehézkes motiválni, és persze azzal nem lehet arrébbvinni az osztálytermet.

Egyelőre a pilot projekt tart, még tökéletesítik a gépeket, magyarítódik a szoftver. Azon vagyok, hogy félév végén is megnézzem, mire jutottak. Van minek drukkolni.

5 könyv

Merras és Longhand felhívására, iszonyatos késéssel válaszolva itt az én listám. A lenti könyveket jó eséllyel 2007-ben olvastam.

Bulgakov: A Mester és Margarita Érthetetlen módon tavalyig kimaradt az életemből, pedig iszonyatosan jó. A moszkvai valóság és a Woland bűvész/sátán körüli történések kavarodása, a Jézus-Pilátus-ügy, és az előbbiek életének regénye… Aki nem olvasta, már de rögtön tegye meg. Ide vissza lehet jönni bookmarkból is utána.

Lukjanyenko: Éjszakai őrség Megint sötétség, megint Moszkva. A fény és a sötétség harcát szigorú szabályok kötik, ezek betartását vigyázza a két oldal legjobbjaiból állított két őrség. Viszont bármennyire elitek ezek az őrök, tele vannak emberi problémákkal, ráadásul nem látnak be az örök harcot stratégiai játékként játszó igazán nagy fejesek kártyáiba. A Galaktikának egészen sok bűnét - ideértve a Snow Crash igénytelen tördelését is - hajlandó vagyok megbocsátani, hogy kiadták ezt.

Stephenson: Cryptonomicon Szinte biztos vagyok benne, hogy Stephenson időnként befogadhatatlan hacker családregényének első kötete tavaly került a kezembe. Vízalatti kábelfektetéstől adatkikötő alapításig minden geekszívnek kedves témáról szól a regény, mégse esik szét. Olyan hősöket teremt, akik 2048 bit alatt nem használnak kulcsot. Csodás.

Singh: Kódkönyv] Elkezdődik a Caesar kódjával, befejezi a PGP után kicsivel, kitekintve a kvantum titkosításra, és közben laza kitérőként volt szó a lineáris a és b írásokról is, hogy mégse legyen egysíkú. Singh könyve veszélyesen hajnalig olvasós ismeretterjesztő mű a titkosítás történetéről.

És az ötödik hely nyitott. Lehetne Sterling Globalhead novelláskötete, ami apokalipszisek és fél-apokalipszisek egész sorát vonultatja fel, vagy lehetne Lethem Gun with occasional music-ja (RPG.hu rivjú), ami úgy vegyíti a SF és noir témákat, hogy ne legyen Renaissance-osan klisés. Vagy persze azon könyvek bármelyike, amit idén kerültek a kezembe, és mégse jutnak az eszembe.

A labda pedig Rabbit, Doransky, Tóth Benedek, Bártházi András és [Greg][greg]. Kíváncsian várok.