Packets to Russia

Original photo by cell105

A divatos késést megtartva ajánlom mindenkinek Brian Krebsnek a Storm féreg születésnapjára írt postját. Maga a kártevő is iszonyú érdekes, azt mondja az irodalom, hogy annyira decentralizáltra sikerült felépíteni, annyira elosztottan működik, hogy nincs támadható központi gépe. Peer-to-peer alapú a rohadék.

A postnak viszont nem ez adja az érdekességét, hanem hogy a Secure Computing kutatóját, Dimitrij Alperovicsot idézve a vírusírók munkásságának elnézésével vádolja meg a teljes orosz vezetést, ideértve Vlagyimir Putyin elnököt is. Alperovics szerint a Storm a Russian Business Network cybermaffia a kezében van, amely társaság az online csalások feléért is felelős egyes becslések szerint. Kalózszoftverek terjesztésétől, szpemelésig, banki betörésektől kezdve gyerekpornóig ezer bűntettet sorolnak fel minden róluk szóló cikkben a biztonsági iparban ténykedők. Ők az akutális sátán.

Alperovics szerint az orosz hatóságok azért nem hatottak még oda az RBN-re, mert a szentpétervári székhelyű kiberbűnözők és az KGB utódszervezetének is tekinthető orosz állambiztonsági szervek azonos körökből származnak. Egyes feltételezések szerint az RBN Flyboy néven ismert vezetője egy befolyásos orosz politikus unokaöccse lenne.

És hogy igazán ijesztő legyen, egyes kutatók máris arról beszélnek, hogy a Storm által irányított zombigépek számítanak a világ legerősebb szuperszámítógépének. Igaz, a becslés óta az RBN költözött is, több frakcióra is oszlott - legalábis ezt mondják - nem tudni, hány gép van a kontrolljuk alatt.

Tanulság nincs, engem megdöbbentett.

(Um, a poénért elnézést kérek. Nem tudtam kihagyni. Szegény cell105, szegény fotó.)

Definíciós pornográfia

Első körben valahogy mindig a definíciókeresés, helyi kánonok összeállítása, területkörbepisilés zajlik. Minden új adag megváltó a kályhától kezdi. Talán az az oka, hogy a rajongói, scifistai gondolkodásba beépült, hogy a SF valami lenézett dolog volna, amit meg kell védeni a tudomány eszközeivel. Nem tudom. Az SFportal.hu kiadásában megjelent SF Műhely folyóirat első és eleddig utolsó száma járt a kezemben, az is ilyesmi.

A kiadvány Sárdi S. Margit, a Magyar Scifitörténeti Társaság alapítójának, a SF irodalom meghatározásával foglalkozó esszéjével kezdődik. Az írás először körbejárja a sci-fi mivoltát, és mi nem voltát, megismerteti az olvasót a Masfitt által használt SF definícióval. Az esszé durván vett második felét a társaság által kidolgozott kódlista gyakorlatba ültetése teszi ki, bemutatva, hogyan illenek bele egyes művek/témák a sci-fi definícióba, és hogyan lógnak ki mások. A vége annyi, hogy mi ehhez ragaszkodunk, mert.

Érdekes szerkesztői döntés folytán a következő huszonegynéhány oldalt a fantasy definíciók Varga Illés és Tick Péter által összeállított gyűjteménye teszi ki. Egy idézet, pár mondatnyi kontextualizálás, következő idézet, a legvégén újabb cikknek álcázva lexikon az eddigiekhez.

Most járunk a folyóirat majdnem felénél, igazán érdekes új tartalom még nem volt.

Az elméletet a gyakorlati alkalmazása követi, Huszár András, a Masfitt kódlistája és bibliográfiája alapján végigszalad a vallás, isten és a SF irodalom tematikán. A kérdéskör monográfiát is megérdemelne, tanulmányként a motívumok és műcímek darálásává válik. (Mellékszál, de hiányoltam a kedvenc poszt-apokaliptikus, szervezett vallással foglalkozó Lebowitzomat a felsoroltak közül.)

Az SF Műhely két csúcspontja Cs. Szabó Sándor két cikke. A vallás és a tudományos fantasztikum viszonyát, illetve a vallás SF-ben történő ábrázolásának kérdését feszegető tanulmánya érdekes, szórakoztató, és az eddigiekkel ellentétben rendkívül személyes. Jelen van egy olyan agy a szövegben, aminek a tulajdonosával szívesen leülnék sörözni. A Kasztovszky Bélával készített interjúban pedig két ilyen agy van. Sztorizós, egy magát csak műveiben megmutatni akaró SF szerző meséje bontakozik ki az interjúból, illetve egy kicsit az is, hogy a magyar science fiction ugyanolyan kisvilág, mint bármelyik másik niche témáé.

A lapot egy gyalázatos, vélt vagy valós sérelmeket felemlegető, aranykort visszasíró Lem nekrológ zárja. Elfelejteni inkább szeretném mint írni róla.

Ha időben a kezembe kerül a lap, elpoénkodhattam volna azon, hogy a műhelymunka a szerszámok előpakolásával és a por felverésével kezdődik. Így, hogy divatos késéssel érkeztem a partira, és az elmúlt másfél évben nem jelent meg új szám, talán elég megállapítani, hogy ez az út nem volt járható. Számos hazai és nyugati példa van arra, hogyan lehet olvashatóan SF-ről írni tudományos igénnyel, hadd ne mondjam, hogy SFS.

Az SF Műhelyt az SF Portálon lehet megrendelni, akár paypalt is használva. Ez utóbbi a legelőremutatóbb vele kapcsolatban.

Zene nagyapákról

A Deezer randomizálta be - ott egyébként egy bulisabb verzió van fent klezmeres/countrys zárlattal - és azóta megy körbe-körbe mint a ringlispíl. Vajon pofátlanság írni Grylluséknak, hogy a folkfeszt szombat estéjén az árokszínpadra kérem őket?

Milyen a klór?

  • Szia anya, annyira sztrájk van, hogy az információs telefont se veszik fel, nem annyira megyek haza.
  • Most hogy mondod olvastam róla. Milyen a klór? Halogén? Nemesgáz? …

És itt elhangzott még két variáns. Mert a honfoglaló a killer app.