Félsör könyvtár: Izzó króm

Régebben, még Debrecenben tanultam, volt néha egysör meg kétsör könyvtár a blogon rablásnak hatóan olcsó könyvekkel. Ma betévedtem a Könyvudvarba, úgyhogy feltámad a rovat.

Izzó króm borító Az Izzó krómot talán ajánlani sem kell. Nem annyira nagy antológiája a cyberpunk irodalomnak, mint a Mirrorshades, viszont legalább kiadták magyarul.

A kötet főleg Gibson novelláit tartalmazza, de közreműködőként feltűnik a Movement többi alakja is. A legjobb írás például Sterlinghez és Shinerhez kötődik, ez a Keringés kapcsán már felemlegetett Mozart napszemüvegben. (A República Popular da Cultura blogon van egy angol verzió pdf-ben.) De szerepel a kötetben a közepesen sikerült film miatt valószínűleg mindenkinek ismerős Johnny, a kacattár vagy Gibson időutazós, régi jövős A Gernsback-kontinuumja is.

A kötet a kilencvenes évek igénytelen magyar SF kiadásának terméke - Valhalla, 1997, nem is mondok többet - de mivel nincs más kiadása, ezt kell szeretni. A Könyvudvar 190 forintos ára meg amúgy is az egekbe lövi az érték/ár arányát.

Hackeriáda az OIK-ban

Magam ismétlése következik, de nagyjából ezekről beszéltem az OIK-os Internet Fiesta rendezvényről. Van amit sikerült kihagyni, pedig illett volna legalább említeni. Ajándék korszakolással.

Eredeti hackerek és előzmények

Az egész ott kezdődött, hogy a szép nevű Vannevar Bush megírta az As We May Thinket, aztán Ted Nelson ennek kapcsán kitalálta a hipertextet és a hipermédiát. Ezekből aztán olyan csodák lettek, mint a DARPA StreetView-ja vagy a világ tizedik csodájaként azóta is futó Xanadu projekt, ami az istennek nem akar csődbe menni.

Nagy ugrás után, bizonyítva, hogy ha emberek között számítógépeket szórunk szét, abból lesz valami. BBS-ek alakultak, lopott, talált, nem annyira lopott, sőt teljesen eredeti dokumentumokat cserélgettek rajta. A srácok munkásságát, amiben volt teljesen normális beszélgetés, világuralmas játékok tervezése, a telefonrendszer feltörése meg egyéb ártatlan szórakozások, tűrték egy darabig, aztán egyszer csak - iszonyú telkó paranoiától megtámogatva - lecsaptak a hatóságok a hackerekre. Erről a lecsapásról szól Sterling remek könyve a Hacker Crackdown (ajánló a shotson), nem mellesleg ezért alakult meg az EFF.

A hackerkultúra írásaival tele a Textfiles archívum, amit szintén ajánlottam volt egyszer. Az olvasást érdemes The Mentor (szül. Loyd Blankenship) Hacker Manifestojával kezdeni, szívhez szóló szép szöveg.

Cyberpunkok

Minden Vernor Vinge True Names című kisregényével kezdődött. Vagy John Brunner The Shockwave Riderével. Vagy ha nagyon akarjuk Tiptree Jr. The Girl Who Was Plugged Injével. (Utóbbira a Pat Cadigan szerkesztette Ultimate Cyberpunkban találtam rá, úgy rémlik warezolhatatlan.) És akkor még az ókori görögökről nem is beszéltünk, sőt a Frankenstein se emlegetődött fel, pedig ugye az összelegózott ember meg a kiborg…

Hagyományosan viszont William Gibson Johnny Mnemonicjával szokták kezdeni - in Burning Chrome / Izzó króm könnyen beszerezhető kötelező olvasmány - mert ebben szerepel először a Mátrixnak nevezett kibertér. A cyberpunk név nem, azt Bethke egy korábbi írásában ellőtte, az is fent van amúgy a teljesen kalóz jelleggel működő project.cyberpunk.ru könyvtárában.

A cyberpunknak nevezett, még ennél is szebb a The Movement név, íróknak volt remek kiberfalragasz újságuk is Cheap Truth néven. A fentebb linkelt Textfiles archívumban megtalálhatóak összes számai. A mozgalom egyébként mesebelien gyorsan kanonizálódott, Gibson első CP novellája 1982-ben jelent meg, 86-ban kijött a meghatározó Mirrorshades antológia, 87/88 körül pedig már lapszám jelent meg a róluk szóló/velük megrendezett esemény anyagaival. Ebből készült később a CP alap szakirodalma a Storming The Reality Studio.

Az eredeti alkotók egy része ‘92 környékére el is fáradt, úgy érezte, hogy közhellyé vált a CP, továbbá a mainstream ellepte a szcénát, az undergroundság elmúlt, ésatöbbi. Stephenson Snow Crash-e amúgy ugyanebben az évben jelent meg, nem fáradt, remek képregényes alapon szétesett világot és szuperkúl szereplőket mutat be. (ismertető)

Még ennél is egy fokkal jobb Mark Fabi warezolhatatlan Wyrmje. Nem kapott nagy figyelmet, pedig minden gamer és geek közös nedves álmát írta meg Fabi: világszintű, a valóságostól szinte megkülönböztethetetlen szerepjátékot futtató óriásvírust, amely MUD és MMORPG jelleggel játéklehetőséget kínál a titokra rájövőknek. Meg van persze csel meg csalárdság, de nem spoilerezek. A sztori egy részében kockásinges rendszergazdák, a másikban hegyesfülű tolvajok és pallosos lovagok küzdenek egyazon vírussal. Ha valami szeretnival, akkor ez a könyv az.

Média-hackerek

Jobb híján kötőjellel írva, mint a játék-elméletben. Azokat a techben egyáltalán nem járatlan szerzőket címkéztem így, akik a kilencvenes évek végén rájöttek, hogy a valós technológia plusz irodalom kombináció működőképes. Stephenson Cryptonomiconja érdekesebb és fordulatosabb a legtöbb kémregénynél, mégis tele van átcímkézett PGP-vel, cypherpunk elvekkel, és olyan szereplőkkel, akiknek a fiatal felnőttkorát meghatározta a D&D. Ugyancsak Stephensontól A nagy Simoleon-buli eladható cypherpunk propaganda novellának is. (Eredetiben The Great Simoleon Caper, úgy is fent van a neten.)

És akkor még az ex-EFF tag Cory Doctorowról, akivel nagyon szívesen leülnék meginni egy sört, vagy a Stealing The Network sorozat valódi hacker irodalmárjairól nem is beszéltünk. A sztori nyitva van, korunk hőse a hacker. (Annyira, hogy Téreynek is a hőse. Erről még írnom kell egyszer.)

#1780

Könyvtáros Testvérnél - ma… emberszabású könyvesblogger, ha másért nem, már ezért megéri átkattintani - olvasok hozzászólásokat. Kezd kialakulni az a meggyőződésem, hogy tavasszal sértett lelkű alanyi költőket szedni a kommentboxból a létező legszebb dolog.

Előadok az OIK-ban

Későn szólok, de hátha akad olyan, akinek beleférek az ebédszünetébe. Holnap az Országos Idegennyelvű Könyvtár kiállítótermében fogok beszélni a “Web és a globális hálózatok megjelenéséről az irodalomban”, azaz hacker fictionről, meg talán marad pár mondatom a számítógépes játékok mint multimédiás szöveg gondolatsorra is.

A program délután kettőkor kezdődik irodalmár bloggerek, blogoló irodalmárok, könyvet ajánló könyvtárosok és írástechnikát tanító szerkesztők beszélgetésével.

#1778

Ötvözni kéne a szépirodalom befogadási stratégiáit a sorozatkultúra és a bé filmek rajongóinak leleményeivel. Például úgy, hogy Térey Paulusát olvasva minden felszisszenős hackerizmus után innék egy felest. Nem lenne szép.

Vízbe fúlt Budapest - A Keringés

László Zoltán: A KeringésKezdjük a végén: nyugodtan vegyétek meg László Zoltán A Keringését mert jó. Kellemes melankolikus / depressziós magyar science fiction esős napokra.

A regény beágyazódik az időutazós SF sztorik korpuszába, át-átvillan Wolfgang Jeschke A teremtés utolsó napja című regényének újra megnyitott és hadszíntérré tett múltjának pesszimizmusa. Felbukkan Sterling és Shiner Mozart napszemüvegbenjének céges-kizsákmányolós időutazása, ha valami cyberpunk László Zoltán regényében, akkor ez a motívum. (Zárójel: Jeschke háromszáz a vaterán, az Izzó krómot meg ötszázért mérik, tudjátok mit kell ilyenkor csinálni.)

És akkor innentől kicsit spoileresebben. Én szóltam.

Continue reading “Vízbe fúlt Budapest - A Keringés”

Digitális magánügyeink

Benedek szerint a kilencvenes éveknek a privacyről kellett volna szólnia, de ez valahogy elmaradt. A Debreceni Disputa februári számába - letölthető is lesz, majd szólok - írt cikkemben azt jártam körbe, miért és hogyan szólt mégis a magánügyekről az évtized egy része. Az írás a szokásos OlvasdEl-SzedjélSzét licenc alatt hozzáférhető.

Digitális magánügyeink

„A magánélet (privacy) megléte alapkövetelménye egy, az elektronikus korban létező nyílt társadalomban. A magánélet nem titok. Magánügy az, amiről nem szeretnénk, hogy az egész világ tudja, ezzel szemben az a titok, amit mindenki elől el akarnak titkolni. A magánélet annak a lehetősége, hogy az egyén döntse el mennyit mutat meg magából a világnak.”

Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Cypherpunk Manifesztum, a kilencvenes évek libertariánus kriptográfusait, számítástechnikusait, programozóit tömörítő Cypherpunks levelezőlista kiáltványa. Az írásban Erich Hughes az analóg és a digitális világ különbségeibe vezeti be az olvasót a cypherpunkoknak annyira fontos anonimitás szemszögéből. A mindennapi analóg világban magától értetődő a fenti elv – az egyéneknek rendelkezésére áll az egyszerű, anonim fizetési eszköz, a készpénz. Egy magazin megvásárlásához – írja Hughes – az eladónak nem kell tudnia semmit a vásárlóról. Ehhez képest a digitális szférába átlépve folyamatos azonosításokra van szükség, akár már egy bankkártyás vásárlás is a privacy feladásához vezet, olyan felek is információhoz jutnak, akinek erre semmi szükségük nincsen. Az ilyen akciók ráadásul rögzíthetőek is, a rögzített információból profil építhető, és a sor így folytatható tovább. Több mint tíz év távlatából látható, hogy a kilencvenes évek elején még talán fantasztikusnak tűnő félelmek reálissá váltak. A problémák felvetése már magában is nagy fegyvertény volna, ám a kiáltványt megszövegező Eric Hughes és a lista tagjai megpróbáltak megoldást is nyújtani a problémára. Azonban mielőtt ezekre rátérnénk, vegyük szemügyre egy pillanatra a kriptográfusok és netpolgárok csoportját, akik a listát alkották.

Continue reading “Digitális magánügyeink”