Magam ismétlése következik, de nagyjából ezekről beszéltem az OIK-os Internet Fiesta rendezvényről. Van amit sikerült kihagyni, pedig illett volna legalább említeni. Ajándék korszakolással.
Eredeti hackerek és előzmények
Az egész ott kezdődött, hogy a szép nevű Vannevar Bush megírta az As We May Thinket, aztán Ted Nelson ennek kapcsán kitalálta a hipertextet és a hipermédiát. Ezekből aztán olyan csodák lettek, mint a DARPA StreetView-ja vagy a világ tizedik csodájaként azóta is futó Xanadu projekt, ami az istennek nem akar csődbe menni.
Nagy ugrás után, bizonyítva, hogy ha emberek között számítógépeket szórunk szét, abból lesz valami. BBS-ek alakultak, lopott, talált, nem annyira lopott, sőt teljesen eredeti dokumentumokat cserélgettek rajta. A srácok munkásságát, amiben volt teljesen normális beszélgetés, világuralmas játékok tervezése, a telefonrendszer feltörése meg egyéb ártatlan szórakozások, tűrték egy darabig, aztán egyszer csak - iszonyú telkó paranoiától megtámogatva - lecsaptak a hatóságok a hackerekre. Erről a lecsapásról szól Sterling remek könyve a Hacker Crackdown (ajánló a shotson), nem mellesleg ezért alakult meg az EFF.
A hackerkultúra írásaival tele a Textfiles archívum, amit szintén ajánlottam volt egyszer. Az olvasást érdemes The Mentor (szül. Loyd Blankenship) Hacker Manifestojával kezdeni, szívhez szóló szép szöveg.
Cyberpunkok
Minden Vernor Vinge True Names című kisregényével kezdődött. Vagy John Brunner The Shockwave Riderével. Vagy ha nagyon akarjuk Tiptree Jr. The Girl Who Was Plugged Injével. (Utóbbira a Pat Cadigan szerkesztette Ultimate Cyberpunkban találtam rá, úgy rémlik warezolhatatlan.) És akkor még az ókori görögökről nem is beszéltünk, sőt a Frankenstein se emlegetődött fel, pedig ugye az összelegózott ember meg a kiborg…
Hagyományosan viszont William Gibson Johnny Mnemonicjával szokták kezdeni - in Burning Chrome / Izzó króm könnyen beszerezhető kötelező olvasmány - mert ebben szerepel először a Mátrixnak nevezett kibertér. A cyberpunk név nem, azt Bethke egy korábbi írásában ellőtte, az is fent van amúgy a teljesen kalóz jelleggel működő project.cyberpunk.ru könyvtárában.
A cyberpunknak nevezett, még ennél is szebb a The Movement név, íróknak volt remek kiberfalragasz újságuk is Cheap Truth néven. A fentebb linkelt Textfiles archívumban megtalálhatóak összes számai. A mozgalom egyébként mesebelien gyorsan kanonizálódott, Gibson első CP novellája 1982-ben jelent meg, 86-ban kijött a meghatározó Mirrorshades antológia, 87/88 körül pedig már lapszám jelent meg a róluk szóló/velük megrendezett esemény anyagaival. Ebből készült később a CP alap szakirodalma a Storming The Reality Studio.
Az eredeti alkotók egy része ‘92 környékére el is fáradt, úgy érezte, hogy közhellyé vált a CP, továbbá a mainstream ellepte a szcénát, az undergroundság elmúlt, ésatöbbi. Stephenson Snow Crash-e amúgy ugyanebben az évben jelent meg, nem fáradt, remek képregényes alapon szétesett világot és szuperkúl szereplőket mutat be. (ismertető)
Még ennél is egy fokkal jobb Mark Fabi warezolhatatlan Wyrmje. Nem kapott nagy figyelmet, pedig minden gamer és geek közös nedves álmát írta meg Fabi: világszintű, a valóságostól szinte megkülönböztethetetlen szerepjátékot futtató óriásvírust, amely MUD és MMORPG jelleggel játéklehetőséget kínál a titokra rájövőknek. Meg van persze csel meg csalárdság, de nem spoilerezek. A sztori egy részében kockásinges rendszergazdák, a másikban hegyesfülű tolvajok és pallosos lovagok küzdenek egyazon vírussal. Ha valami szeretnival, akkor ez a könyv az.
Média-hackerek
Jobb híján kötőjellel írva, mint a játék-elméletben. Azokat a techben egyáltalán nem járatlan szerzőket címkéztem így, akik a kilencvenes évek végén rájöttek, hogy a valós technológia plusz irodalom kombináció működőképes. Stephenson Cryptonomiconja érdekesebb és fordulatosabb a legtöbb kémregénynél, mégis tele van átcímkézett PGP-vel, cypherpunk elvekkel, és olyan szereplőkkel, akiknek a fiatal felnőttkorát meghatározta a D&D. Ugyancsak Stephensontól A nagy Simoleon-buli eladható cypherpunk propaganda novellának is. (Eredetiben The Great Simoleon Caper, úgy is fent van a neten.)
És akkor még az ex-EFF tag Cory Doctorowról, akivel nagyon szívesen leülnék meginni egy sört, vagy a Stealing The Network sorozat valódi hacker irodalmárjairól nem is beszéltünk. A sztori nyitva van, korunk hőse a hacker. (Annyira, hogy Téreynek is a hőse. Erről még írnom kell egyszer.)
Az Izzó krómot talán ajánlani sem kell. Nem annyira nagy antológiája a cyberpunk irodalomnak, mint a Mirrorshades, viszont legalább kiadták magyarul.
Kezdjük a végén: nyugodtan vegyétek meg László Zoltán A Keringését mert jó. Kellemes melankolikus / depressziós magyar science fiction esős napokra.