T61: fekete obeliszk

Tegnap új rendszert raktam az iBookom ellopása óta használt kölcsönlaptopra és köszönettel visszaadtam, ismét saját gépen lakom.

Az iBook helyére a gép poláris ellentéte lépett. Műanyag helyett magnézium ház, fehér helyett fekete, Mac OS X helyett egyelőre XP, ha lesz időm particionálgatni, jön az Ubuntu is. A gép összerakásakor kellett némi kompromisszumot kötnöm, így egyelőre csak egy giga memória és csak 80 giga merevlemez van benne. Cserébe kilenc cellányi akku lóg ki belőle - hét óra üzemidő, baby! - meg ujjlenyomatra léptet be. Ugyanitt keresek “Affirmative, Dave, I read you.” hangot. :D

Az egyetlen kihívást a szabvány amerikai billentyűzet - a geek életformában az Amerikából érkező ismerős olyan mint az autóskártyában a Lamborghini - kiokosítása jelentette. Két hackes próbálkozás után a Microsoft Keyboard Layout Creator nevű eszköz volt a megoldás, gyönyörű és egyszerű. Megyek is vissza vigyorogni.

Az ott egy stockfotó. Én kérek elnézést.

Engem is meglepett

Ha nem is CC alatt, de digitalizálva. Magyar irodalomtörténet. A rettenetes szkennelt külső ne riasszon senkit, ott van alatta másolhatóan a beolvasott szöveg. Hát itt történik valami.

Kedves istenke, irántam való nagy jóságodban, nem folytatnád az amúgy rég frissített könyvlistámon is fent levő két Bényei esszékötettel a feltöltést? Igazán értékelném. Ádám.

A szerencsejátékos bukása

– Maga az Elveszett Világról beszél, fiatalember – felelte Malcolm, és a hallgatóság szinte egyöntetűen rábólintott. Az intézet tudósai sajátos tolvajnyelvet fejlesztettek ki, hogy akár egy-egy rövid szókapcsolattal is hivatkozhassanak valamely adott evolúciós környezetre vagy folyamatra. Beszéltek Lövedékek Mezejéről, Szerencsejátékos Bukásáról, Élet Játékáról, Elveszett Világról, Szív Királynőről és Fekete Zajról. Valamennyi az evolúcióhoz kapcsolódó, pontosan meghatározott jelentéstartalmú szakkifejezés volt.

Amikor tinédzserként először a kezembe került a Michael Crichton-féle Szörnyek Szigete, amiből később készült egy elég rossz Jurassic Park 2, még nem igazán merült fel bennem, hogy a regénybe poptudományként beemelt elméletek valóban léteznek. Évekkel később, az Ebédelő Kriptográfusokkal meg az Utazó Ügynökkel való találkozás után jött az ötlet, hogy ennek akár utána is lehetne nézni. Eddig halogattam.

Amik megkerültek:

  • Gambler’s Ruin, a játékos tönkremenetele, illetve a véletlen bolyongás egyik ööö tanulsága. Azaz ha a szerencsejátékosnak véges pénze van, a banknak pedig végtelen, akkor a szerencsejátékos szükségszerűen elbukik. Úgy rémlik, ezt magyarázza a könyv is.
  • Red Queen’s Race, a Szívkirálynő-hipotézis szerint az evolúció fegyverkezési versenyként zajlik. Az egyik faj adaptálódásra készteti a másikat, ami további alkalmazkodásra kényszeríti a másikat, cél a döntetlen. Más értelmezésben van némi köze a szexhez is.
  • Field of Bullets, a teljesen véletlenszerű, semmilyen szabály által nem vezérelt kihalás. Mint például szerencsétlen Pompei.

A Black Noise-ra semmit nem leltem, ami kapcsolódott volna és képes lettem volna a megértésére. Game of Life néven sem volt elmélet, ácskapoccsal kapcsolódik viszont Conway életjátéka, amiből a hacker logó is származik. Evolúció, bonyolult szabályok és korai kiberkultúra van benne, ebből később még bejegyzés lesz.

Igen, tényleg hülye játék ez.

Szakirodalom 1971-ből

Ha a fogyasztás felől nézzük, a regény irodalomalatti, de színvonaltalanságát közönyös fölénnyel elviselő vetélytársává lett a krimi, a sci-fi, a porno, a történelmi, életrajzi, lélektani lektűr. (…) A maga területét korán kialakító és függetlenségére büszke detektívregény mai örököse, a krimi többé nem éri be, hogy rejtvényfejtése logikai levezetéséhez minimális irodalmi kelléket használjon, már Hemingwaytől ellopta az eseményelhallgatés és a párbeszédkattogás technikáját.

Sükösd: Változatok a regényre, Gondolat, Budapest, 1971.

A regény jövőjéről szóló utolsó pár oldalban szalad bele ezekbe a megállapításokba. A megelőző elemzések nem rosszak. Az aranykori SF-ről is akad pár remek mondata, ha bárkit érdekel, isten neki, begépelem.

Update:

Napjaink alkalmazott regényirodalmának legfiatalabb hajtásai, a tudományos-fantasztikus regény eszményien szemlélteti keletkezésének szükségességét és megvalósulása buktatóit. Bűnözésnek és bűnüldözésnek, a nemi élet technikájának, szerepeinek, viselkedési mintáinak évezredes történelme és változatos irodalmi hagyománya volt, ezért tömegesíthető regényszabványai is lehettek. A tudomány és technika mostani fejlődése, a totális fegyverek néma fenyegetése közbeni űrhódítás, a jövő minden korábbinál kíváncsibb faggatása viszont két évtizedes élmény, gyér és használhatatlan irodalmi előzményekkel. Ez az oka, hogy a krimi és a pornográfia megteremtette önmaga remekeit, a science fiction azonban műfaján belül is főként közepes műveket alkotott csupán, szaktudományos, filozófiai, politikai közlését irodalmi közhelyek kulisszái közt keltette életre.A pszeudoregény - még inkább, mint a regény - személyiségfigurákkal kel dolgozzék, jellemről, viselkedésről a XXI. században vagy bolygóközi állapotban viszont semmit sem tudhat a regényíró, a science fiction így a hagyományos regény szokványos jellemábrázolásával vegyíti fizikai, csillagászati, bölcseleti információit. A műfaj esztétikailag nem hiteles keverék, tudománynak és futurológiának híg, regénynek lapos.

Így jár, aki hülyeségeket ígér. :)

Amúgy iszonyat elgondolkodtató. Első blikkre ott azért beleakadnék, hogy az SF legalább annyira novellairodalom, mint amennyire regény. (Például az Alapítvány is novellákként jelent meg eredetileg.) Illetve bőven úgy érzem, hogy a hidegháború leírásához megvoltak az eszközök. A Dr. Strangelove 1964-es, az ember által megérthetetlen külső fenyegetés leírása pedig legalábbis Lovecraft óta nem újdonság. Persze ő megintcsak határeset lenne Sükösd szerint.

Az első crackelés?

A múltkor ígért Levy passzus következik a Hackers - Heroes of the Computer Revolution-ből. Annyi a háttértörténet, hogy az MIT pár számítógépét sikerrel kisajátították maguknak a hackerek - és megírták rajta a számítástechnika alapjait plusz a Spacewart - de más gépeken még kutatók és nem hacker egyetemisták próbáltak működni.

But the worst thing about MULTIX was the heavy security and the system of charging the user for the time. MULTIX took the attitude that the user paid down to the last nickel; it charged some for the memory you used, some more for the disk space, more for the time. Meanwhile the MULTIX planners, in the hacker view, were making proclamations about how this was the only way that utilities could work. The system totally turned the Hacker Ethic around—instead of encouraging more time on the computer (the only good thing about time-sharing as far as most hackers were concerned), it urged you to spend less time—and to use less of the computer’s facilities once you were on! The MULTIX philosophy was a disaster.

The hackers plagued the MULTIX system with tricks and crashes. It was almost a duty to do it. As Minsky would later say, “There were people doing projects that some other people didn’t like and they would play all sorts of jokes on them so that it was impossible to work with them … I think [the hackers] helped progress by undermining professors with stupid plans.”

További előzmények a könyv hatodik fejezetében (Winners and Losers) találhatóak. Ez az általam ismert első említése a ‘hackerek szórakozásból szétkapnak valamit, ami szerintük nem jó’ jelenségnek.

Nagyon kicsivel és zárójelben, a Sysfaqs.ru oldalon van egy warez verzió, de azt a hét fontot megéri, amibe az Amazonon kerül.

Köszönjük, ülj le!

Mi a Magyar Gárda rövid-, valamint közép- és hosszú távú célja? Mi az, amit el szeretnének érni?

Erős nemzeti önvédelmet szeretnénk kialakítani. A magyar kultúrát és történelmi múltunkat sok támadás éri. Igazából e kultúra és történelem védelmére alakult a Magyar Gárda.

Ki, mikor és hol támadta a magyar kultúrát és a történelmi múltat?

Erre most hirtelen nem tudok válaszolni.

(forrás: Bod Tamás interjúja a Gárda Békés megyei kapitányával)