A Skype az új Ekiga

Ubuntu Eee is not only Ubuntu optimized for the Asus Eee PC. It’s an operating system, using the Netbook Remix interface, which favors the best software available instead of open source alternatives (ie. Skype instead of Ekiga).

(Ubuntu Eee oldal)

Ha lenne itthon tűzijátékom, esküszöm fellőném. Igaz, hogy ettől még az Ubuntu Eee használatáról mindenkit lebeszélnék, aki a gépével netezni, csetelni vagy szöveget szerkeszteni akar, nem pedig a Linux és a Gnome lelkét masszírozni hosszasan. Az irány legalább jó.

Re: Óriáskijelző

Teszteletlen cuccot a kezedből ki ne adj. A tesztelés legyen az első gondolatod. A tesztelés kihagyása eszedbe se jusson. Fel se merüljön, hogy nem próbálod ki, amit alkottál. Próbálatlan a legkisebb dolgot se add ki a kezedből. Tesztelj.

Játszós kriptográfia

A Kutatók éjszakáján mutattak egy érdekes titkosítási módszert, a vizuális kriptográfiát. Az ötletet az RSA-ból ismerős Shamir és Moni Naor mutatta be 1994-ben, és ha minden igaz, azóta sem használták fel semmi komolyra. Játszani, illetve képbe rejtett, megfejthetetlen üzeneteket küldeni viszont kitűnően alkalmas. Magyarázatt helyett álljon itt egy wikipédiáról vett mozgó ábra, hogy ne kelljen saját videót csinálni.

forrás: wikipédia

Az elv röviden annyi, hogy az üzenetet szétkapjuk két képre és feldúsítjuk őket zajjal. Ha a képeket egymásra helyezzük, akkor ami mindkét képen fekete az fekete lesz, minden más meg fehér/szürke. (Részletes ábra és leírás erre.) Az emberbe pedig építettek annyira jó képfelismerést, hogy a szürke és fehér zajt figyelmen kívül hagyva értelmezni tudja a feketével írt rejtett üzenetet.

Elvben van színes képekre is működő eljárás is, játszani privin/wiwen/facebookon adatot elrejteni viszont elég a fekete-fehér verzió is.

#2005

A nap tanulsága: bizonyítottan létezik olyan lány, aki csinos, aranyos és - figyeloda! - érdekli a kriptográfia. A világ még akkor is szebb, ha egyes néven nem nevezett balfaszok nem kérték el a mailcímét.

Képregényfilmekről spoileresen

Képregényfilmeket néztem szakmányban az elmúlt héten, most elsírom, mi bánt.

Aki igazán szereti Hellboy kalandjait, az a The Golden Army megnézése helyett inkább ruházzon be valamelyik gyűjteményes kötetbe. (Reklám helye: ComicsInvest) Olyan mintha hosszas ellenállás után végül a sztenderd misztikus szálat is tartalmazó akciófilm klisék végül legyőzték volna Mignoláékat. Addig oké, hogy filmes adaptáció során az egyszerű, kemény és nagy beszólásokkal rendelkező hős új rétegeket kapott, az a gond, hogy ezeket a rétegeket már ezer helyen láttuk. Családi veszekedés, apa leszek, gyere szívem béküljünk ki, happy end.

És akkor még arról szó sem esett, hogy a fő konfliktus sem túl megható. A látvány rendben van, bronzosan csillogó forgó fogaskerekek, önmagukat összelegózó mechanikus óriásrobotok, de alapvetően nem steampunk Transformerst vár az ember egy Hellboy mozitól. A szenvelgő tündérek által előadott kiszorítanak minket az emberek, álljunk bosszút történet viszont ismét fájdalmasan közhelyes, ráadásul nem a remix, hanem a voltmár módon.

Egy mondatban: ‘Ó az emberek kora jövell, menjünk Szürkerévbe, csak előbb kapcsoljuk be a nagyapától örökölt pusztító robotokat.’

Na majd Bekambetov felkiáltással a következő alkalommal a Wanted-et dobtam rá a lejátszóra, ahol legalább az az előnyöm megvolt, hogy a képregényből csak egy-két részt olvastam. Az orosz rendezőben bízom-forma, az Éjszakai/Nappali őrség filmek szépen, szolidan megálltak magukban, még a regényekkel való összehasonlítást is bírták valamennyire.

Ehhez képest a Wanted leginkább a vérciki jelzővel írható le. Az ősi bérgyilkos szövetség lóg a levegőben, iszonytatóan abszurd módon hat valótlannak. Az átlag emberből Moszad kommandóst képzünk jellegű tanítási jelenetek ennek hatására súlytalanná válnak. Pofozzák, hogy megtanuljon jól bérgyilkolni, nabumm. Olyan eszköz, ami egy Forsyth sztoriban működik, a Wantedban viszont csak arra jó, hogy a középső húsz percben történjen valami. A film valóságát leginkább kiröhögni lehet, belehelyezkedni nem, a konfliktusok pedig illenek a valósághoz. Pizza mellé, háttérfilmnek talán elmegy.

Egy mondatban: “Luke, én vagyok az apád.”

Az Iron Man-nél érezhető a leginkább, hogy mekkora szarban vagyunk. A filmet teljesen átvette a poszt-9/11 Amerika életérzés harctérre bemutatót tartani utazó playboy fegyvergyárossal és afgán terroristákkal. A vasember ruhával való kísérletezős jelenetek ugyan jók, de ez bőven kevés ahhoz, hogy a fogságban virágszedő hippivé váló gyáros sztorijára érdemes legyen megnézni. A szintén csak a látványról szóló - és a változatosság kedvéért ismét csak képregényből készült - Transformers legalább abszurd módon vicces tudott lenni. Na az Iron Mannek ez sem sikerül, csak egy igazán gyenge franchise-pilot jött össze. Felejtsük el.

Egy mondatban: “Nem! Ne ássunk sírokat, Milliókat egy miatt!”

E-könyv vagy kütyü?

Úgy érzem most jön az, hogy köröket futunk a ‘beleszereltünk minden szart, cserébe annyiba kerül mint egy laptop’ és a ‘valójában ez egy könyv’ iskolák körül. Mivel azt szeretném, hogy ez a technológia elterjedjen és ne csináljanak belőle PDA 2.0-t vagy tablet 2.0-t, igazán drukkolok az ez csak egy könyvnek.

A képen az új iRex Digital Reader látható egyébként, a fapados 649 dollárba fáj, a wifis-3G-s csúcsverzió inkább 900-ba. Ja és van még érintőképernyő is, nehogymár az ne legyen. Aljas önmagam idézése, de a Kindle legnagyobb előnye az volt, hogy nem érződik kütyünek.

(via robi megosztott linkjei via engadget)