Kedves Naplóm (linkek)

Munka

Színtiszta hippiségből megpróbáltam megpattanni a Google-ből. Ott maradt a címjegyzékem egy része, lusta voltam kihozni a Reader csillagozott és kommentált elemeit, de legalább a dokumentumok megvannak. Persze minden megy tovább, ahogy eddig, de kísérletnek érdekes volt.

Kiberkultúra

Úgy rémlik, hogy itthon is linkeltem azt a két írást, amit ma feltöltöttem a cyberculture.hu-ra, de ott jobb helyen vannak. Ahogy van érkezésem átnézni a régi projekt mappáimat, kerülnek még fel anyagok.

Játék

  • Eternal Daugther - egy játék lehet aranyos és nehéz egyszerre, megyek is vissza játszani.

…mint a televízió képernyője műsorszünet idején

Fehérzajt elvben rendkívül egyszerű előállítani. Fogjuk a randomgenerátort és a kimenetét átzavarjuk valami hangkeltő eszközön. Ha filterezzük, akkor a fülnek talán kicsit kedvesebb rózsazajt vagy barnazajt is előállíthatjuk.

Ez linuxokon elvben annyira egyszerű, hogy cat /dev/urandom /dev/dsp, amitől nekem csak a pc speaker őrült meg, de ebbe ne menjünk bele. Az igényesek úgyis vagy a whitenoise nevű parancssoros alkalmazást fordítják le maguknak, amit már időzíteni és filterezni is lehet. Akinek ez is kevés, annak van Boodler meg Baudline és így tovább.

Windowson körülbelül két óra keresgetés és számtalan shareware oldal - ha valaki ilyenből tud az osx.iusethis.com-hoz mérhetőt, azonnal szóljon - bejárása után sem került megfelelő program. Van olyan ingyenes program (Noise Genarator), ami kinézetre a Win 3.1-es időkből maradt itt és kilépés helyett inkább összeomlik, minden más meg fizetős.

Kínomban Banyeket kérdeztem meg, aki azzal nyugtatott meg, hogy virtuális hangszerből van tucatnyi fehérzaj-generátor, önállót viszont ő sem tudna mondani. Innentől már diadalmenet a probléma megoldása, keresni kell az audiolejátszóhoz egy olyan plugint, ami VST-k futtatását teszi lehetővé. Foobarhoz ez a George Yohng’s VST Wrapper nevű kiegészítő, amivel szabadon választott ingyenes fehérzaj-generátor megszólaltatható. Például ez.

Ja, amúgy van egyszerű megoldás is a SimplyNoise.com oldalon, de lelkem mélyén szeretem az ágyúval verébre projekteket.

Mellékszál, hogy ha csak a környezeti zajok, beszédfoszlányok elnyomására kell fehérzaj, akkor még csak arra sem kell figyelni, hogy milyen minőségű randomból generáljuk a zajunkat. Pedig igazán szép téma, hogy történik akkor, amikor egy titkosításra használt randomgenerátor kiszámíthatónak bizonyul. Debian, Windows, rólatok van szó.

Burn:cycle

A Burn:cycle-t játszva kénytelenek voltunk megállapítani Gazzsal, hogy a cyberpunk csúnyán öregszik. Többnyire nem patina lepi be, hanem önmaga paródiájává válik lassan. Le kell ezt írni, még ha gibsonisták elé is vettek utána.

A játék az ezredvégi mindentbele stílusában készült. Szinte interaktív film, annyira lineáis a játékmenet. A játékos megoldja az adott helyszín feladványát, beszél a megfelelő emberekkel, és továbbmozoghat a következő helyre. Mozgás közben még élőszereplős videójeleneteket is kap, amikben gibsonian kemény hősök mondanak igencsak idézhető kemény mondatokat - kedvenc, ezt idézi a Cyberpunk Review is: “It ain’t easy bein’ a two-bit thug in an eight-bit town.” - esetleg a főhős flashbackel a saját múltjára. A szereplőkön nem tudunk alakítani, ha nem sikerül beleélni magunkat a Case-nél egy kicsit kevéssé szociopata főhősbe, akkor így jártunk.

A szembejövő feladványok többsége logikai természetű. Hatástalanítunk bombát kirakós játékkal, indítunk újra űrhajót egy lézernyaláb kreatív tükrözésével. Van néhány lövöldözős szcéna, amiről jobb nem beszélni. Illetve van az a feladat, ahol egy csúszkát kell őrülten rángatni, hogy szerencsétlen hős végre kitaláljon a füstből, ez is felejthető.

Tehát nem a játékélményért, inkább a viccesen komolyan vett cyberpunk klisék miatt érdemes rápillantani a játékra. Van benne popkultúra: a hibás feltöltésben szétszóródott én egyik részét jelképező arany Buddha. Van benne igazi gibsoni klisé: a doktor figurája különcebb a Neurománc Finnjénél, utcai doktorabb a Mnemonikus Jancsi Spiderjénél. A végére az ember akkor is hinni kezd a sosevolt jövőben, ha a közepén még az idióta feladványok miatt káromkodott hangosan.

További kép nélküli szöveg - szó szerint képernyőt kellett volna fotózni hozzá - helyett jöjjön a hivatalos trailer.

A játék a Phillips CD-i platformjára született, de később átírták PC-re és Macintoshra is. Utóbbi a szerencsénk, mert az interaktív CD nem élte túl a kilencvenes éveket. Korabeli PC-ket feltámasztani ugyan kínszenvedés, de még mindig egyszerűbb feladat mint keríteni CD-i konzolt. Az átirat beszerezhető torrentről, ráadásul hibrid lemez, úgyhogy a kényelmesebbek lejátszhatják egy kellően öreg Macen is.

Linkek:

Képtelenségek

Egy amerikai gyártói oldal és egy random termék hasonló magyar webboltból. A kettő között egy fontos különbség van, és az nem az ár vagy a színválaszték feltüntetése, azt nekem sikerült levágni a Yakpak táska mellől. (Amúgy hetven dollár, felírtam a karácsonyi listámra.)

Akik a több fotóra gondoltak, most hangosan felüvölthetnek, hogy bingó. Ráadásul, a fenti linket lekattintva az is látszik, hogy elég nagy felbontásúak. Mert táskát nem úgy vesz az ember, hogy megnézi egy 200 pixeles bélyegen a külsejét. Jól gondolom, hogy a magyar webbolt jelen esetben sokkal kevesebbet kínál, mint egy hagyományos bolt?

Hogyan ne játsszunk win 3.1-es játékokkal

November közepén előadok a hackerjátékokról az SF Portál Találkozón, jó ötletnek tűnt elkezdeni a készülődést, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen képfájlokkal és emulátorokkal zsonglőrködni. Ahogy állunk, a következő pár hétben folyamatosan azt fogom mantrázni, hogy a digitális múltunk iszonyatos veszélyben van.

A Microsoft Virtual PC 2007-nek két gyönyörű tulajdonsága van. Egyrészt ingyen letölthető és használható, nem kell a száz dollár körüli VMWare-be beruházni. (A VMWare playert most hagyjuk talán.) Másrészt pedig egy szimpatikus őrült vezet róla egy egészen jó blogot az MSDN-en, amit tudok, onnan tudom.

A jogszerűség itt egyébként véget is ér, se legális DOS 6.22 és igazi Win 3.1 telepítőm nincsen, a kipróbálandó játékok pedig a jogilag ingoványos abandonware kategóriába tartoznak. Azaz a rajongók szerint a cserélgetésük bocsánatos bűn, ha bűn egyáltalán, a játékipar nagykutyái szerint viszont a szoftverek piacról való eltűnése, a fejlesző cégek megszűnte és a többi még nem teszi megbocsáthatóvá az ilyen állagmegóvó kalózkodást.

A DOS és a Win 3.1 telepítése nem nehéz, a VPC követelőzik az újabb és újabb lemezképekért, a bitkolbász meg kúszik elképzelhetetlen sebességgel. A végén ott áll a két operációs rendszer, mindösszesen a CD és az egér támogatás hiányzik belőlük, ami elvben a VPC alkalmazások között ott van. És itt jön az első koppanás: a DOS-os Virtual Machine Additions lemezkép nem jár a 2007-es VPC-hez, mert az már nem támogatja a DOS-t. Pánikba esni azért nem kell, a Virtual PC Guy szállítja a megoldást, a 2004-es szoftver első szervízcsomagjából ki lehet bányászni a nekünk kellő képet. Ha már ott vagyunk, érdemes begyűjteni az NT 4.0-s lemezt is, ki tudja mikor jön még jól.

Elvben most már futtathatnánk is mondjuk a Burn:Cycle-t - forrásul a Demonoid szolgálhat - ha nem kezdene el az első pillanatban sírni a hangkártya után. A következő feladat tehát a VPC által adott Sound Blaster megszólaltatása. DOS alatt nem lenne kaland igazából, a Creative ritka jófej módon ezer évre visszamenőleg letölthetővé teszi a meghajtóprogamokat. Van Sb16, SB Pro, Pro II, az embernek könnyet lenne kedve elmorzsolni a régi szép időkre gondolva. A szoftverünknek ettől még hangja nincsen Windows alatt, de valami elkezdődik.

Egyelőre itt állok. Az első szembejövő Windows-os driver mindenáron nullával akar osztani. A másik Winesnek hazudott meghajtó valójában DOS-os és arra panaszkodik, hogy nem kap elég conventional memóriát, leszekszíves.

Apropó, mondtam már, hogy alig tíz-tizenöt éves játékokat, ami a kultúra felől nézve egy hosszabb szempillantásnyi idő csak, csak iszonyat nehézségek árán lehet elindítani?

#2039

Az Evolution egy gyönyörű szoftver. Van már olyan Windows-os verziója is, ami nem akar maga mellett parancssori ablakokat nyitva tartani, ezt a DIP Consultants rakta össze. Egyedül a dokumentáció hiányzik. Két óra konfigolás - és számtalan nagyon várt, de elmaradt hibaüzenet - után lemondtam róla. Összetört ma egy álom.

Pedig amúgy ma a Gmailhez - és Appshoz - megjelent egy remek Labs-es kiegészítés, amivel be lehet állítani, hogy melyik mappákat engedje szinkronizálni. Csak egy levelezőkliens kellene.