Month: November 2008

Posted on

Az utópiák problémája

Gilbert K. Chesterton meglehetősen ironikusan jegyzi meg, hogy „[m]inden utópia legnagyobb gyengesége abban áll, hogy az ember legnagyobb problémájáról feltételezi, hogy már megoldódott, aztán részletes beszámolót ad a kisebb problémák megoldásáról. Először feltételezik, hogy senki sem akar majd többet, mint amennyi megilleti, aztán nagyon leleményesen elmagyarázzák, hogy az őt megillető részt majd gépkocsin vagy léghajón szállítják oda” [Lundwall]

A Galántai Zoltán által idézett Chesterton szöveg volt az, amit a hét első felében képtelen voltam megtalálni. Végül a Google Books segített kideríteni, hogy ki a szerző, onnan pedig centiméterekre volt a magyar verzió.

A helyzet iróniája, hogy a forrásként említett Lundwall írás, a Holnap történt, lánykori neve Metagalaktika 7 és természetesen ott a polcomon.

Posted on

Négysör könyvtár: Szerelmeslevél az internethez

Brief history of the future Az internet történetét mindenki el tudja mondani, aki öt percnél és egy freemail címnél több időt töltött a neten. ARPANET, sok gép, nehogy a szovjetek leatombombázzák, Tim Berners-Lee, worldwideweb. A profibbak esetleg még felemlegetik a BBS-t, a gophert, az NCSA Mosaicot esetleg a Google-t és a webkettőt. Az internetnek azt a történetét viszont, amit Naughton könyve mesél el, a többség szerintem nem ismeri. Nem a technológiák, az RFC-k vagy az újabb hálózatok kronológiája a könyv, hanem az embereké.

A könyv egyszer elindul a távírótól mint üzenetkapcsolt rendszertől. Aztán elindul Paul Barantól, aki előbb feltalálta a csomagkapcsolt hálózatot, majd az írása elkallódott valahol a világban. Aztán harmadszor elindul a DARPA-tól, mert ott került pénz. Naughton olvasatában az internet úgy született meg, hogy rendkívüli mennyiségű igazán remek ember hobbiból, katonáktól-cégektől elcsaklizott támogatásból, szigorúan a telkók ellenében, újra és újra feltalálta a kereket. Az a csoda, hogy a végén körülbelül egységes valamivé összeállt.

A történet fókuszában az emberek vannak, úgy szól a netről, ahogy Levy Hackers-e a szoftvereket megíró, drótokat átforrasztó hackerkultúráról. Naughton elég sok forrással dolgozik, nagyrészük idézett szövegként jelen is van a könyvben. Néha az író hagyja, hogy a megnyilatkozók és a forrásszövegek elmondják a saját történetüket, ezek talán a legjobb részek.

A könyv feléig kell eljutni ahhoz, hogy az öltönyös aktatáskás hősök - mert ahhoz kétség nem fér, hogy Vannevar Bush hős volt - helyét átvegyék a borotválatlan, pólós farmeros alakok. Web csak egészen a végén lesz, a Netscape pedig az utolsó oldalakon válik nyílt forráskódúvá.

John Naughton: A Brief History of the Future - The Origins of the Internet, Phoenix, 2001

Posted on

#2156

Meglett: Chesterton írta.

Délután óta nem találok egy idézetet, ami pedig pár hete a kezemben volt. Most már abban sem vagyok, hogy angolul vagy magyarul olvastam. Valahogy úgy hangzott, hogy…

Az a baj az utópiával, hogy a világ nagy kérdéseit megoldottnak tételezi, például mindenki beleegyezik, hogy egyformán részesedjen a gazdagságból; majd a részletkérdéseken problémázik, azaz autón vagy repülőn egyszerűbb-e mindezt kiszállítani.

Ha szembe jönne, zavarjátok erre.

Posted on

Mégsem üzlet a virtuális világ?

A nap kérdése pedig az, hogy merre billen a mérleg, ha egy profitorientált cég kivonul a Second Life-ból, a helyére viszont beköltözik egy állami pénzből finanszírozott projekt. Nevezetesen a Reuters dobbant a virtuális világból, helyette virtuális Kínát - hanyadikat? - csinálnak az oda kiküldött tisztviselők felkészítésére. Lehet csak hozzám nem jutnak el mostanában, de mintha a kultúrát játszunk a kibertérben lendület is alábbhagyott volna mostanában.

Ha utat engedek az előítéleteimnek, akkor úgy tűnik, hogy a VR aktuális verziójáról is kiderült, hogy játékra való.

Cikkek erre:

Posted on

#2152

Irodalom-e a sci-fi? Időről időre előkerül ez a kérdés, lehet mellette és ellene is ezer és ezer érvet felsorakoztatni. (forrás)

Csak én érzem úgy, hogy az elmúlt húsz-huszonöt év elég kellett volna legyen arra, hogy az ‘irodalom-e’ gumicsontot elcsócsálja a szubkultúra, azt végre kezdjen magával valamit?

Posted on

Jegyzetek az asztalon

Probléma. Megint rájöttem, hogy vannak egyrészt a szép szoftverek, másrészt a jó szoftverek. Az volt a feladat, hogy a több-kevesebb rendszerességgel karbantartott todo.txt-met lássam az asztalra kiírva. Ezt Macen könnyű megtenni, a tennivalólistát a todo.sh kezeli, az adatbázisul szolgáló szövegfájlt a Geektool feszíti ki az asztalra. Ennyit az exodusról.

Rizsa. Windowson más a helyzet, a todo.sh-hoz fel kell telepíteni egy fél linuxot, a trükknek ez a fele kiesik. Életem felét text editorban töltöm - még ha nem is kódot írok benne, mint a rendes emberek - a lista kezelése nem jelent gondot. Az fájl bekerül valahová a backupolt adatok közé, az asztal sarkába pedig kiköltözik egy link rá.

bginfo

Itt jött, ami elvben a legegyszerűbb: kirakni az adatot. Van rá alkalmazás, van körülötte közösség, és ha ez nem lenne elég, a Lifehacker épp most tart szavazzátok be a kedvenc asztalpimpelő alkalmazásotokat napokat. Két gond volt csak: 1, a tipikus desktopmódosító alkalmazást szinte megalázó egy txt fájl kiírására használni 2, amit végül kinéztem, az nem beszéli az Unicode-ot. Utóbbi egy álljunk meg egy szóra pillanat volt, ránéztem a naptárra, hogy tényleg 2008-at írunk-e. Tényleg.

Megoldás. Persze az egész marhára egyszerű, a SysInternals-os arcok összeraktak egy alkalmazást, ami rendszerinfókat és fájlok tartalmát vasalja rá a háttéképre. Szó szerint. Nincs 830k, egy fájl, lehet timerrel indítani, mert magától nem frissíti a beolvasott fájlt. A neve BgInfo, nézzétek meg.

(kép: SysInternals, a todoim unalmasabbak)

Posted on

Langymeleg hírek

Kételyeim vannak, megosztom veletek. Nézem a média 2.1 által kiválogatott híreket a Séra Laci által összerakott TurulMémen. Van cukiság, van jó beszólás (top megosztott anyag a bash.hu), vannak sorozathírek, illetve feltűnt hat példányban a Gmail témázhatóságának híre is. Semmi igazán érdekes, semmi meglepő, semmi mély, többnyire langyoskás anyagok.

Ami persze érthető, az online médiatervező, a vidéki egyetemista, a szolgáltatásfejlesztő kreatív ember satöbbi satöbbi egyik érintkezési pontja lehet, hogy mind megosztják az aranyos kecskés képet vagy a meglepő my little pony remixet. A baj csak azzal van, hogy ezeknek az embereknek a saját geekségei, az egy-két ember által kiemelt szűkebb érdeklődési kör figyelmére számot tartó mélyebb anyagok érdekesebbek mint a mindenkinek tetsző elemek.

Lehet én sokalltam be csak az elmúlt évek bétáitól és kettőpontnulláitól, de nem az volt a tanulság a múltkor a mese végén, hogy a tömegek valójában nem is bölcsek?