Egy pár szárnyról jutott eszembe

Közhelyes, de úgy volt, hogy az én generációm már repülő autókban száll a munkahelye felé reggelente, miután a pirulás reggelijét benyelte. Persze ezt a magas labdát már lecsapta Warren Ellis, a Doktor Sleepless képregénysorozattal - wiki erre -, amiben az őrült doktor maszkját felvevő főhős odamondogat rendesen a sosevolt jövő után síró társadalomnak. Az már csak mellékszál, hogy a témában van Tomcat-féle póló is pont ugyanezekkel a klasszikus sirámokkal.

Addig ez a kép rendben is van, hogy szárnyas amerikai autók, buboréktető és Ming, a kegyetlen által diktált építészeti megoldások, de a héten szembejött egy valódi jövőbeillő európai terv is.

alfa_bat

Alfa Romeo BAT 5-nek hívják, 1953-ban mutatkozott be a torinói autókiállításon, a dizájnért a Bertone műhely volt felelős. A következő két évben tovább finomítgatták a BAT koncepciót. Csökkent a szárnyak mérete - a BAT 7 a legdurvább - valamit kopott az űrvadász/személyes tengeralattjáró küllem is, de nem tűnt el teljesen.

És ha már sosevolt jövő, a témához a két állandóan felemlegetett novellán túl - Sterling-Gibson: Vöröscsillag, orbitális tél illetve Gibson: A Gernsback-kontinuum - érdemes megnézni a Dean Motter által megteremtett Mister X képregénysorozatot is. Igazi gyönyörű izmusos rémálom.

(fotó: Simon Davison via Wikipedia)

Kedves Naplóm (linkek)

Munka

Múlt héten jártam az Országos Műszaki Múzeum Tanulmánytárában - utóbbi szó annyit takar, hogy alapvetően raktárnak építették a hatvanas években, aztán salgópolcos múzeummá vált -, ahol az Ural-2 mellett a magyar gyártású személyi számítógépek egész sorát meg lehet csodálni. Van még fényképezőgép, régi tévé, hangcucc, meg ha szerencsétek van akkor Képes Gábor, az iszonyatosan lelkes muzeológus. Utóbbit a vitrinen kívül érdemes keresni.

A letölthető kibertéri atlaszon fellelkesülve a net feltérképezésének lehetőségeiről írtam. Ebből utólag nézve teljesen kimaradtak a web helyett a webes trendeket ábrázoló térképek, mint például az Information Architects metrós alkotása. Pedig ez utóbbi még az ábrázoljunk mindent metróval mémet is meglovagolja, ami miatt egy fél évig olvashatatlan volt a BoingBoing. És ha már mémek, a Wingmakersen felbuzdulva született cikk netes szektákról, ami miatt másfél óráig próbáltam szalonképes fotót csinálni a 4chan-ről.

Szórakozás

Határidő utáni napra kész a szubsztenderd - kategória, játékok, szkrínsot - jellegű prezentációm a szombati SFPortal találkozóra. A program szerint kilenc tíz negyven körül jutok szóhoz, ami azt jelenti, hogy a fülei felragasztásával foglalatoskodó kávét szürcsölő Star Trek geekeken kívül senki nem lesz ébren.

Az előadás összerakása közben arra jöttem rá, hogy az iszonyúan jó Uplinknek volt legalább egy erős előképe a kilencvenes évek elején, ez a Computer Underground. Illetve, hogy három-négy klónja legalább van az Introversion klasszikusnak. Csak egyszer legyen elég időm rájuk.

Kéretlen reklám: Narratívák 7.

Elbeszélés, játék és szimuláció a digitális médiában címmel, a Kijárat Kiadó gondozásában megjelent a Narratívák sorozat legújabb kötete.

A kortárs irodalomelmélet nagyjait felvonultató gyűjtemény ezúttal Marie-Laure Ryan, Laurent Jenny, Dave Ciccoricco, Söke Dinkla, Roberto Simanowski, Gonzalo Frasca, Jesper Juul, Espen Aarseth, Henry Jenkins, Markku Eskelinen és Torben Grodal tanulmányaiból válogat. A sorozat szerkesztője: Thomka Beáta. A kötet szerkesztői: Fenyvesi Kristóf és Kiss Miklós. A fordításokat a Pécsi Tudományegyetem oktatói és Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatói készítették.

Narratívák 7. - Elbeszélés, játék és szimuláció a digitális médiában, Kijárat Kiadó, 2008.

2800 forintba kerül, kapható az Írók Boltjában, az ELTE BTK Jegyzetboltjában, a Líra és Lant üzleteiben és még pár helyen. Részemről kíváncsi vagyok.

Amikor a mérnökök úgy beszélnek

Mottó helyett a megfigyelői paradoxon definíciója: “a nyelvésznek az a dolga, hogy megfigyelje a beszélőt akkor, mikor a beszélő úgy gondolja, hogy nem figyelik. Ezt soha nem lehet tökéletesen kiküszöbölni” (Labov).

A WPA protokollban használt TKIP titkosításnak olvastam ma utána, annak örömére, hogy két német kutató fogást talált rajta. A kulcsot ugyan nem tudják megszerezni, de hamisított csomagokat, támadásonként ideális esetben hetet, tudnak küldeni a kiszemelt kliensnek.

A cikkhez Glenn Fleishmann összes művei - Ars Technica cikk, Wifinetnews bejegyzés egy és kettő - és a sebezhetőségről szóló tanulmány mellett mindenki okos nagybátyját, a Wikipédiát próbáltam használni. Utóbbit azért, mert a WEP-TKIP-WPA sztori megértéséhez háttéranyag kellett, amióta az eszemet tudom WPA-t támogató eszközeim vannak, előtte meg volt a drót.

Az enciklopédiában viszont kemény szakszöveg jött vissza. Nem tudományos, hanem az a fajta, amit a terület szakemberei akkor beszélnek, amikor laikusoknak próbálnak magyarázni. Legutoljára egy ismeretterjesztő elődáson volt hasonló élményem, ahol az internetről magyaráztak úgy felhasználóknak, hogy a hetedik-nyolcadik mondat környékén előkerült az OSI modell hét rétege.

Az előadáson sem éreztem azt, hogy a közönség megtalálta volna a számítását az előadásban - bár a végére lehet kisimultak a dolgok, én a felénél leléptem - a Wikipédiánál pedig biztos vagyok benne. Pláne mert miután a szócikkek böngészését abbahagytam és áttértem a tanulmányra, az sokkal értelmesebbnek bizonyult. A többszintes egyenletes részek kihagyásával olvasott szöveg világosan elmagyarázza a problémát, érthetővé teszi a sebezhetőséget.

Végig kéne egysze olvasni az összes wifihez kapcsolódó szócikket, hátha kiderül ki az ideális olvasója az enciklopédiának.

A cikkem amúgy erre található.

Ufószekta, fecskenyál

Egy Olvasom John Naughton - veterán brit tech újságíró, mostanában a Guardianban szokott szembejönni - könyvét az internet történetéről. Ez most nem a távírótól kezdi, mint a múltkori hasonló munka, a számítógépek és a hipertext rendszerek mögött álló agyakat veszi egyelőre számba. A könyvről legyen szó később, a java még hátra van.

Az egyik fejezetben előkerül Vannevar Bush, a hipertext rendszerek egyik ősapja, meg mellette Roosevelt tudományos főtanácsadója.

Kettő Mielőtt a fenti két dologhoz hozzáfogott volna Bush, a Tufts-on diplomázott. Itt a vonatkozó szöveg, egy mondat tetszik igazán, azt kiemeltem.

Bush was born in Everett, Massachusettes and did his undergraduate and graduate studies at Tufts University, where his Master’s thesis in 1913 included the invention of a device called the Profile Tracer, used in surveying work to measure distances over uneven ground. Profiles were usually obtained by using theodolites and required several men, careful measurement and a good deal of calculation afterwards before they could be drawn up. Bush set out to merchandise this process and constructed a weird contraption which looked like a vertical section through a low-slung perambulator. At either end was a bicycle wheel; in between was an instrument box containing gears, a rotating drum and a pen linked to a sensor. At the back was a handle which Bush used to push the device forward over the terrain to be profiled. As he progressed a record of the elevation of the ground was traced on paper fixed to the revolving drum. It was , said Bush,’quite a gadget’, but it got him his Master’s degree and a patent though, alas, no fortune.

Kulcsszó a gadget. Végigszaladtam pár netről elérhető szótáron, akadt köztük etimológiai is, de nem találtam azt a jelentést, ami kihallatszik ebből a mondatból. Zseniális gányolásnak tűnik, olyan berendezésnek, amit csak a fecskenyál tart össze, nem a mai értelemben vett kütyünek.

Ha rosszindulatú vagyok, akkor ma ezt bétának hívjuk és a bocsánatos bűnök között tartjuk számon. Megragadom az alkalmat, hogy a G1 felé mutogassak.

Három A fenti idézetet hálistennek nem kellett begépelnem, a Wingmakers ufószekta fórumára begépelte egy lelkes tag. A szekta maga még a gadget jelentésváltozatainál is érdekesebb.

A bevallottan kitalált mitológiány egy James nevű alak kezdte el, de ahogy kinéz, akadtak játszótársai bőven. Csak pár ponton olvastam bele a történetbe, de így is biztos vagyok benne, hogy a huszadik század összes fontosabb értelmiségijét sikerült “belekeverni” az ufók körüli történésekbe.

A projektet egészen jól összefoglalja a Wingmakersről szóló, 2007 novemberében törölt, Wikipédia szócikk. A Wayback Masinán megtaláljátok a szöveget.