Egysör könyvtár: Kommunista himnuszok

S ha van, aki elzárna a világtól
– én tudom jól, hogy vannak ilyenek –
nem szerettem soha a háborút,
de akkor, adjatok fegyvereket.
Megfogom a géppisztolyt s odaállok
és harcolok, míg mozdulni tudok,
nem adom senkinek már a világot
s az életet, mely mint a víz zuhog.
Nem adom senkinek sem a szobámat,
az apámat, a lányomat s Lenint.
Mi tudjuk már, hogy mi az a szabadság
s egy emberként harcolunk érte mind!

(Kuczka Péter: Nem adom semmiért

Ilyen - meg még ilyenebb - kordokumentumnak számító versekkel van tele a Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! antológia. Akad Juhász Ferenc, Devecseri, Zelk, Ancsel, Eörsi, Nagy László; van Sztálin halálára, az acélt emelő óriás daruk örömére, vagy épp a forradalom emlékére írt vers. Olyan idők voltak, na. A kötetet a könyvudvar.net-en leltem 390-ért, ajándék.

#2259 (demegnyugodtam)

In a tabbed browser, the number of tabs pointing to articles on Wikipedia grows exponentially until the user gives up on ever reading them all, closes the browser, and starts from scratch.

(Gary Whisenhunt)

Ha már játszunk

O’Seamus kérdésére - miért web, miért nem könyvtár és egyáltalán van-e ennek teteje? - rendes válaszom ugyan nincsen, cserébe készültem egy egészen jó negyed felelettel, ha már játszunk jeligére. Fogtam a meg kéne venni könyvlistámat és a címeken végigmentem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és az Országos Idegennyelvű Könyvtár keresőjével. Az eredmények a várakozásaimnak megfelelően alakultak, van már “papírom” is van arról, hogy nem mainstream az érdeklődésem.

A lista magyar nyelvű elemei kivétel nélkül megvannak a könyvtárban, még a szerzői kiadásban megjelent a „A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong” szubjektív punktörténeti alapvetés is. Sőt, kiderült az is, hogy Ravenscroft Spear of Destinyjéből - ami valami okkultos nácis csoda, ahogy emlékszem - van magyar fordítás. Az egyetlen angol könyv, amit a gyors vizsgálattal sikerült a könyvtárakban meglelni az Steven Furnell Cybercrime - Vandalizing the Information Society-je, ami nem is csoda, ott lelte annó Gazs.

Az angol nyelvű irodalmakkal nem jártam szerencsével. Az elszálltabb, nyomokban game studiest vagy hackeretikát tartalmazó források hiányát még megértem, de sima szórakoztató irodalom sincs. Se Cory Doctorow, se Shockwave Rider, se olyan Stephenson, ami nem a Snow Crash vagy a Cryptonomicon. Ennél talán még a Bookline is jobban teljesítene.

És akkor a fél válasz: majd ha az engem érdeklő témákról lesz magyar olvasnivaló, majd ha a könyvtárban az alap szakirodalak meglesznek, - öncélú intertextus következik!- majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról, akkor megyek. Addig barátaim az Amazon, Bookstation, Bestsellers meg persze az angol, amerikai szakblogok. Persze ugyanúgy válogatni kell köztük, mint a könyvek közt is.

Zárójel: Valahol persze röhej, hogy még probléma a nyomtatott papír utaztatása, miközben az utolsó munkafázisokig minden digitálisan zajlik. Átmeneti egy jövő a miénk.

(Ezzel a lendülettel jegelem egy időre a keressünk rá és csodálkozzunk vonalat. Mindenkinek jobb lesz.)

#2249

Emelt fővel kell viselnünk ezt, ha beköszönt. Első körben emelt fővel megkérdezem a Bookstationt, hogy hogyér mérik Levy Cryptóját.

Belemerülve

Egy Nem tudom eldönteni, hogy valóban csak az immerzív realizmusról akar szólni Dr Lewis Pulsipher Why Immersion Shouldn’t Be The ‘Holy Grail’ című cikke, vagy tényleg összekeveri a realitásra törekvést az immerzív játék létrehozásának vágyával. (És bármelyik is, miért egy sánta Merriam-Websteres definícióból indul ki?) Eleve gyanús, hogy nem Pulsipher kezde a valószerűségre törekvést és a beleélhetőséget összemosni, csak reagál rá.

Mindegy is, ha a fenti bizonytalanságon felülemelkedve az írás jó vitaindító, érdemes elolvasni. Azt fejtegeti, hogy nem feltétlenül a játékost önmagába záró videojáték megírása a szent cél - és pláne nem ez teszi nagybetűs művészetté a játékot. Hasonlóan érdekes lehet az ismert szabályrendeszeren belüli kihívások teljesítése. Mondjuk világmegváltás és epikus csata helyett highscore. Az egész a szinte már közhelyes hardcore-casual szembeállításhoz fut ki, hogy a végén még bedobja a prof az eszképizmust is. A végkicsengés: a szórakozást ne keverjük össze a valóság elhagyásával, mert azelőtt is voltak játékok, hogy az immerziót egyáltalán kitalálták volna.

Kettő Gondoltam, hogy a fent nagyon röviden ismeretett cikkhez hozzáteszem a magam kétfillérét és megírom ide, de jött a hír a lakótársamtól, hogy megint 3,60 a kenyér videojáték a Steamen. Az azóta eltelt időt az Ubisoft Beyond Good and Eviljében töltöm, ami nagyjából cáfolja is a realizmus, a beleélhetőség és a menekülés összemosását. A játék grafikája igényes, a világ szépen össze van rakva, a grafikán viszont látszik, hogy nem mai. Iszonyú jól öregszik a program, élmény játszani, de semmiképp nem hívnám valósághűnek a sem Hyllis bolygóját, sem a grafikát úgy általában. Ennek ellenére a játék immerzív, öt perc után már Jade is vagyok, aki a városának és barátainkak megentéséért küzd. És persze maradok játékos is, akit érdekel, hogy az interaktívan elmondott mesének - nem teljesen lineáris a játék, de kevés út van és csak egy fő szál - mi lesz a vége.

A játékot a Steam évvégi akció között keressétek. Majd írok róla, ha egyszer végigjutottam, a leárazásnak viszont január másodikával biztosan vége lesz.

Három Oda kellene figyelni a francia science fictionre. A BGE-t az Ubisoft Montpellier-i stúdiójában csinálták, a pár éve meglelt szintén elnyomásos-felkeléses tematikájú Skyland szintén francia termék. Ha utánagondolunk - még egy: Renaissance - biztos akadnak még érdekességek a közelmúltból.

Harminc perc whiskey alja

0-harminc-perc-borito

“…és éppen most ment le a Sheena is a punk rocker…” legalább harmadszor. A lendület ugyan még tart, de érezhetően csökkent a még nyitva lévő befejezések száma. Ha kerül még rövid, megmenekülhet a buli, ha csak vörösbor akad, akkor reggelre a világ is megváltatik. Az üres üvegek közt tallózók zenét raknak fel és vadászatra indulnak.

Tracklista:

  • Dropkick Murphys - I’m shippin up to Boston
  • Flogging Molly - The Kilburn High Road
  • Billy Talent - The Red Flag
  • Flogging Molly - Tomorrow Comes A Day Too Soon
  • Honek-ker - Anarchy In Jamaica
  • HétköznaPI CSAlódások - Anarchista Önvallomás
  • Csirkepogó - Bóbita
  • Iggy Pop - The Passenger
  • The Rolling Stones - Sympathy For The devil

A mixtape maga (ZIP)

Kétségbeesetten keresem

Egy Egyszer már elsírtam azt, hogy iszonyúan rossz kategóriarendszereket tudnak építeni a könyvesboltok, de megint el kell. Videoátékot kerestem a lassan amazonosodó bookline.hu-n, katt a Játék, ajándék fülre, beírom a címet, nincs találat. Az alkategóriák között pedig ott van a Játékszoftver, ha lekattintom, akkor pedig felkínálja a platformok szerinti csoportokat is. (Tekintsünk most el attól, hogy innentől már csak ömlesztett nézet van, egy helyre kerül a Left 4 Dead meg a Sims kiegészítők.)

Trükk persze van, aki videojátékot akar keresni, annak valójában a Műszaki kategóriába kell bemennie. Az alkategóriák között ott is szerepel a Játékszoftver, viszont extraként itt erről a keresőt is értesítették, így találatokra is lehet számítani.

Kettő Külföldi szerző könyvét keresve egy dolog biztos, a szerző neve. A cím ellen ezer meg egy gazemberséget el lehet követni, a név ezzel szemben kábé állandó. Ezért is lepett meg, hogy a hvgkonyvek.hu a szerző mezőben többnyire nem hajlandó keresni. Nézzük mondjuk Steve Krugot, akinek a Ne törd a fejem! című könyvét Longhand igen lelkesen ajánlotta. A cím ismeretében a kötet megtalálható, a Krug vagy Steve Krug keresőszavakra viszont csak az üresség ásít vissza. Csak azok járnak szerencsével, akik olyan kötetet keresnek, aminek a szerzőjét a fülszöveg is említi.