Ötösömleszinformatikából

Nem volt enter a jelem óvodában. Egyrészt, mert ha lehetett volna ilyesmi, akkor is maximum return lett volna jó Commodore-os módra, másrészt meg tökéletesen elégedett voltam a mozdonnyal. Arról nem is beszélve, hogy véletlenül sem akartam problémákat megoldani, az volt a cél, hogy a nindzsás játék elinduljon, ezzel pedig sosem volt gond.

De zárjuk az ovis éveket, a nyolc bites processzorokat rendes tizenhat bitesek követték. Megtanultam a 10 print “adam okos” 20 goto 10 című alapprogramot, jött a 32 bit, Pascal, Csáth Géza, egyetem, az első igen durván szélessávú élmény, különböző linuxok, szakdolgozat science fictionből, majdnem diploma. Még véletlenül sem lettem informatikus, technológiai újságíró vagyok, abból is a bölcsész féle. Innentől mindent foghatok szakmai ártalomra.

Az informatika nekem problémamegoldás. Ha nagyon unatkozom, akkor problémáknak a legyártása is. A kezdetekben például az sem volt evidens, hogyan lehet felkelteni álmából azt a gépet, ami a sarokban alszik, és aminek az eléréséhez ki kellene mászni a paplan alól. Szerencsére már gondoltak rá mások, készen vannak a szoftverek. Vagy letölteni a kedvenc webcomicom összes részét. Erre megint van megoldás, bár a paraméterekkel már el kell játszani. Ezek persze apró, lustáknak való, maximum szkriptelős feladatok. A szakmát választók nagyobbakat és szebbeket is találhatnak maguknak. Építhetnek, létrehozhatják azokat a legókockákat, amiből majd a kisebbek összelegózzák a maguk dolgait. A problémamegoldás viszont közös, és ebben benne van esetenként a dolgok - pl. az iPhone védelme - összezúzása is, mondhat bármit Tolkien a dolgok összetöréséről és a megismerésről.

Aki nem akar megrekedni a szoftvernél, játszhat hardverrel. Építhet prototípust legóból vagy arduinóból, aminek a nagy testvérei majd ezer tonnákat emelnek. Rakhat össze olyan rendszereket, amik az átlageber számára felfoghatatlan sebességen működnek. És persze lehet kever A felhasználó játszik pár meccs Nanowart, az informatikus megépíti mobiltelefonos-mobilnetes alapokon a játék élő emberekkel működő verzióját.

És végül, aki mindennek ellenére sem megy IT-s szakra, az még mindig lehet geek. Lelkesedni nem szégyen, egy-egy témáról mindent tudni dicsőség, háztartás csavarhúzó és forrasztópáka nélkül nem létezhet.

(Karmának, mert szépen kérte.)

11 Replies to “Ötösömleszinformatikából”

  1. Ami késik, nem múlik, informatikai újságíróból én is szoftverfejlesztő lettem tavaly - bár igaz, hogy a diplomamunkám témája nem volt olyan szép, mint a tiéd. (Elesést detektáló műszer tervezése és implementálása gyorsulásmérővel. Haha.)

  2. @moshi

    Nem, ez a kőkemény valóság. Az IVSZ szerint ezek az emberek teszik menővé és vonzóvá az informatikát. Ezért írtam meg végül a postot, a szépenkérés mellett, mert a lap alapján a kisállatok oltáskönyveinek katalogizálása is izgalmasabb az IT-nél.

  3. Pingback: Ronstein

Comments are closed.