Futó gondolat, amihez sem a háttérkutatás nem végeztem el, de még a hivatkozott műből sem fogok hozzá oldalszámot mellékelni, de.
Egy Huizinga, akihez azért nyúlok vissza, mert épp azt olvasom, írja a Homo Ludens elején, hogy a játék fontos jellemzője a szabályrendszere. Illetve, hogy a szabályok alól való kibújás játékrontás, ami az eretnekség helyi megfelelője.
Kettő Vannak játékok - például Mornington Crescent - ahol nem számít játékrontásnak a szabályok megváltoztatása, vagy legalább vitatása. Némelyikben meg lehet változtatni a szabályt, ez a lépés a normális üzletmenet része. Másokban az is kétséges, hogy van-e egyáltalán szabály.
Kettő és fél A rule lawyering, azaz a szabályok felett való szőrszálhasogató vita, ami közben kóláspoharakat és pizzaszeleteket lóbálnak, minden szerepjátékosnak ismerős szerintem. Ugyanakkor az a kereteken belül marad, csak a keret anyagát és színét kérdőjelezi meg.
Innentől ez még lehet posztmodern játék-elméleti spanyolviasz meg világnagy hülyeség is, de le kellett jegyezni.
Munchkin - amit nem vesznek észre, az nem csalás ;)