Megint van kitől félni

A végletekig balkáni leszek: az volt az utóbbi években a kezembe került akciót is tartalmazó filmekkel a bajom, hogy a terrorista, mint főellenség teljesen hiteltelen. Itt a fű se nő, jó ebédhez szól a nóta, hagyjuk már egymást békén a dühös burnuszos alakokkal. Bezzeg 2001 előtt - vagy ezt már elsírtam korábban? - voltak gonosz amerikai kormányügynökségek, elveszett kódok, saját, ferde útjukat járó ügynökök, pénzéhes neonáci szervezetek, megacégek és így tovább. Még az igen rossz, A hálózat csapdájában-t is lehetett szeretni.

Zárójel: azért a fentiek közül a titkos kormányügynökségek a legjobbak. Az olyanok, mint az NRO, amiről nem igazán lehet tudni, hogy 1972 óta mire költötte a kis zsebpénzét. Tiszta sci-fi, nem?

Na ezek a filmek tűntek el nekem a szeptember 11-i támadások utáni nagy patriotizmusban. Egyedül a hackerfilmnek, illetve kiberháborús filmnek is király Die Hard 4.0 rémlik, mint nézhető akcióthriller. Az elmúlt évben viszont mintha elkezdődött volna valami olvadás. Előbb érkezett a Sasszem (Eagle Eye), ami a megfigyelő állam infrastruktúrájával, mindentudó gépeivel kezd ijesztgetni, majd ezt a sort folytatja a m1k3y blogján talált Echelon Conspiracy is. Remek, hogy az átértékelődő privacy kép, a netes mindennapok “minden nyilvános” attitűdje ellenére is készülnek filmek arról, hogy arra a brutálisan sok adatra rá lehet ereszteni a gépeket, amik aztán megbolondulnak, és lesz sírás meg Frankenstein nevének emlegetése.

Egyik film sem tökéletes, cserébe a bennem lakó kis kriptoanarchista nagyon szélesen vigyorgott mindkét film alatt. Akkor pedig, amikor az egyikben szembejött a Wargames - aminek szintén készült egy elég vacak folytatása az elmúlt években - egyik legjobb jelenetének modern verziója, akkor már nevettem is. Ettől függetlenül szórakoztató, egyszernézős hackerfilmek, erősen ajánlott mindkettő.

Zárójel: belegondolva, mekkora vicc, hogy már a The Sneakers is a világ összes titkosított adatát feltörő chippel riogatott, mégis az az egyik legjobb hackerfilm.