Uniq gamer kollégám - aki velem ellentétben igazán átlátja a játékipart - javasolta fél éve, hogy Tim Schafer Psychonauts-ára mindenképpen nézzek rá. Húztam-halasztottam egy ideig, aztán amikor úgy döntöttem, hogy jobban nem tudom elkölteni a zsebemet égető tíz eurót, megvettem a játékot a Steam-ről. Itt tűnt el nagyjából két hét az éleből.
Az elején mindig minden egyszerűnek tűnik. Razputin - a barátainak csak Raz - bőrébe bújva érkezünk meg a pszichonauták nyári gyerektáborába. Az elme komandósai és titkosügynökei ilyenkor okítják ki a kis rajongóikat, hogyan lehetnek majd később ők is nagymenők. A bíbor védőszemüveges, pilótasapkás, farmerjakós Raz persze nincs beiratva a táborba, otthonról megpattanva szökik be, de ezen némi kérlelés után egyszerűen felülemelkedik mindenki.
Kezdetben úgy tűnik, hogy Raz-nek csak a csoport erőszakos gyerekével és kis barátaival kell megharcolnia, de aztán egészen derék rémálommá változik a tábor. Előbb csak a gyerekek agya kezd eltünedezni, később az oktatást tartó ügynökök is. Egyedül a pszichonauta küldetésben kicsit megkattant Ford Crullerre számíthat, aki viszont csak a tábor alatt rejtőző szuper pszicho erőforrás közelében működőképes, mindenhol máshol kótyagos öregemberként viselkedik. Szerencsére könnyű visszateleportálni Fordhoz, ehhez csak egy darabka bacont kell meglengetni, így a rizikósabb helyzetekből meg lehet pattanni tanácsot kérni.
Spanyol festményvilág bikával és luchadorokkal
A tettes utáni nyomozás során számtalan ugrálós, varázslós pályát kell bejárnia a játékosnak. Az ugrálás viszont csak nagyon ritkán lesz unalmas, ez egyrészt a jól eltalált nehézségnek, másrészt a művészi pályaterveknek köszönhető. Kergetőzünk cenzorokkal - ők az elfojtott gondolatok - egy kocka felszínén, deríthetünk fel összeesküvést egy girbe-gurba kertvárosban. A játék során megszerezhető pszi képességeket használva a platformról platformra ugrálós részek épp csak annyira nehezek, hogy kihívás legyen játszani, ezerszer ismétlős, szívből meggyűlölhető pályák nincsenek.
Gravitáció van, csak az iránya nem állandó
A bejárható agyaknak megvan a maguk sajátos világa. Van amelyikben nem érvényes a fizika, escheri mintaként vannak egymásra hányva a házak és az utcák. Más agyakban a nehézkedés rendben van, csak épp a hosszú évek katonáskodása hagyott rajta nyomot. Az őrültek házának lakói közt régen elfojtott problémákat kell kibogoznunk, egyszer pedig még arra is sor kerül, hogy óriási Godzillaként házakat tiporhassunk le.
A Psychonauts egy igazán jó játék, ennek megfelelően bukott nagyot. Ez az a rész, ahol hálát adhatunk a digitális letöltős szolgáltatásokért, hogy még be lehet szerezni.
A játék viszonylag jól viselkedik modern számítógépeken, egyedül a játékmotorral készült átkötővideók csúsznak néha szét.
2 Replies to “Jópécéjáték: Psychonauts”
Comments are closed.