Nagyon amerikainak tűnő vita van a tor.com-on, érdemes beleolvasni. A történet azzal kezdődött, hogy John C. Wright - akitől szerintem egy sort sem olvastam, ám emögött nincs semmi elvi megfontolás - elküldte a melegeket ööö melegebb égtájra, miután a Gay & Lesbian Alliance Against Defamation (GLAAD) szervezet elmarasztalta a Syfy tévét. Az ok: a csatorna műsorai nem mutatják be hitelesen - illetve egyáltalán - a meleg életmódot. (Pirospontot az HBO kapott.)
Wright írása azonban csak apropó volt, Jason Henninger azt kérdezte meg a scifi oldal látogatóitól, hogy az írók kirohanásai, vitás nézetei, jobbossága, balossága, libsisége, konzisága, jellemhibái és a többi mennyire befolyásolják a népet a könyvek megvásárlásában. És itt elszabadult egy kicsi és rendkívül jólnevelt pokol, már esett szó a veszélyes véleményekről, betiltásról, bojkottról, és még nem volt a vitának Fuck it, Dude, let’s go bowling pillanata.
A beszélgetás egyébként tényleg jó, de a szituáció az abszurd. Máshogy megfogalmazva, ha politikai meggyőződés szerint választok szórakoztató irodalmat, lelőhettek.
Én ezért nem veszek pl. újonnan OSC-t. (Mostanában már használtan sem…)
Viszont mi van a fordítottjával? Olvastál-e már olyan könyvet, ahol hamarabb ismerted (és értettél egyet velük) a szerző politikai, vallási nézeteit, mint az irodalmi munkásságát?
Olvastam, de a fordított fordítottja töténik. Halálra szokott idegesíteni, amikor jó történeteket szúrnak el azzal, hogy prédikációvá válik a novella, regény. Még akkor is, ha amúgy egyetértek az író nézeteivel. Tipikusan Doctorow ilyen például. Viszont ez szerintem más eset, rossz irodalmat nyilván nem vesz az ember. (Bár itt van most nálam kölcsönben a Clipart.)
Kövezzenek meg, de pl. feminista sci-fit nem olvasok el, ha tudom előre. :-)
Nem tudom igazán hardcore feministának számít-e, de a The girl who was plugged in pedig egészen jó.