A közelmúltban Jesper Juul, a ludológus a paragamingről, azaz a rossz játékok élvezetéről írt a blogján. A cikk azt feszegeti, hogy egy rossz, designhibáktól hemzsegő játék remekül felhívja arra a figyelmet, mitől jó egy videojáték. Az ő példáka a Manic Miner klónja, a China Miner, szerintem itt tárgyalhatjuk a Mario játékokat kifigurázó Syobon Action-t is.
Ez utóbbi program nem egyszerűen rossz, hanem mélyen gonosz, minden megszokást a visszájára fordít. A világában nem igaz, hogy az eget díszítő felhő nem eshet rá az avatárra, vagy a zászlórúd nem lőheti le a pálya vége előtt a játékost. Ha úgy nézzük metább, mint a tavaly felkapott You have to burn the rope, plusz nem is egyszerhasználatos poén, hanem alap egy végigkáromkodott délutánkhoz.
Itt az idő gondolkodni, hogy a Rosszpcjátékok lesz-e a hazai game studies fellegvára.
én mind a mai napig nem tudok túllépni a Prehistorik 2 végigvitele után érzett mélységes gyászon, nem is nagyon érintettek meg a csúcsgrafikájú mai játékok…
Gonosz játék még:
http://www.tokenarcade.com/play-575-Distraction_Game.html