A múltkori Juul ötlet - a rossz játék arra jó, hogy a jójátékságról képet alkossunk - beposztolása óta nyugtalanít, hogy ki kéne egészíteni a gondolatot. Nem csak a paragaming, hanem a retrogaming is szólhat pont erről.
Vannak videojátékok, amiken nem fog az idő, amik elé ugyanúgy le lehet ülni ma, ahogy gyerekként leültem. A mostanában ingyenessé tett Remedy klasszikus, a Death Rally például ilyen volt. Egy felülnézeti autóversenytől ma sem várunk többet pörgős futamoknál és megtanulható fizikánál. Mivel a platformer zsáner lényege sem változott, valószínűleg hasonló élmény lenne egy Commander Keen játék elindítása is. (Így lehet siker a retro küllemű Spelunky is.)
Az Ion Storm játékainak irányítása viszont halálosan zavart - kivétel a Thief - amikor pár hónapja megpróbáltam játszani velük. Gyűjtöm az erőt, de lehet, hogy a mindenki szerint zseniális Deus Ex, vagy a marketingkatasztrófává váló Daikatana kimarad nekem. Régi, teljesen más irányításélményt ad, mint egy újabb shooter, felejteni kéne hozzá.