Amibe az NSA bicskája is beletört

Írtam pár perce az NSA-nek, hogy ugyan el tudnák-e nekem küldeni Mary D’Imperio 1978-as The Voynich Manuscript - an Elegant Enigma (PDF) című könyvét. Optimista vagyok, a Voynich-kézirattal foglalkozók levelezőlistáján volt már olyan, aki kapott fénymásolatot a kéziratról. Azt meg csak kényelmesebb elolvasni, mint az NSA történelmét tárgyaló oldalról begyűjthető verziót.

Hogy mi ez a dokumentum? Az összeesküvés-elméletekről szóló Konteó sokkal jobban összefoglalta nálam, de két-három mondatom nekem is van róla. Az utolsó előtti megvásárlójáról Voynichnak hívott kódex egy az 1400-as évek elejéről származó, ismeretlen - de a nyugat-európai nyelvek hanggyakorisági görbéjének megfelelő - ábécével írt könyv. A megfejtésébe jeles emberek tucatjai sültek bele kezdve mondjuk a neves jezsuitával, Athanasius Kircherrel, folytatva Bletchley Park brit kódfejtőivel, és befejezve az amerikai NSA szakembereivel.

Bármi is legyen, meztelen nő jutott bele

A neten számos csoport, fórum, levlista foglalkozik a kézirat megfejtésével, de egyelőre ők sem boldogulnak. A sztori annyival jobb másik kedvencemnél, a Kryptosnál, hogy itt tényleg nincs élő ember, aki tudná, mit rejteget a szöveg. Még az is meglehet, hogy egy piszokjó hamisítvány, amivel II. Rudolfot akarták bepalizni.

Na de semmi sem tart örökké, majd jön Robert Langdon. Addig is olvasnivaló felzárkóztatónak:

7 Replies to “Amibe az NSA bicskája is beletört”

  1. Nem sok olyan dolog van, amit évszázadok alatt sem tudtak megfejteni (okok vannak, de nem sokan). Olyan, mintha az eredetit is magának írta volna. Kicsit Myrddyn átirat érzésem van vele kapcsolatban. Fura, mintha varázsigék lennének. Talán csak kódex másolat. Talán több. Érdekes, hogy az 1400-as évekre teszik a keletkezését, holott az első ismert tulajdonosa 150-200 évvel később élt. Fura, hogy nem tisztázott, hogy természetes vagy mesterséges nyelven íródott-e. Ez arra mutat rá, hogy valószínűleg kódolt. Különben valamilyen párhuzamot sikerült volna találni akár a művön belül is. Van ennek digitális másolata?

    Amúgy köszi, nem ismertem, de kicsit utánaszimatoltam. Jópofa dolgokat dobsz fel.

  2. Örülök, hogy tetszik. Valószínű, hogy kód, viszont valószínűtlen, hogy blabla lenne. Az utóbbihoz képest túlzottan nyelvszerű. Egészen bájos dolog.

    Az 1400-as éveket illetően adatunk van csak. A kormeghatározás ezt dobta a kódexre. És akkor még arról nem is beszéltünk - pedig az összeesküvés-elmélészek egyik kedvenc ténye lehet - hogy a dokumentumból eltűnt 37 lap míg a Vatikánban volt. ;)

    A dokumentum maga link alatt - de inkább ide is szúrom http://beinecke.library.yale.edu/dl_crosscollex/SearchExecXC.asp?srchtype=VCG - alatt ott a teljes kódex, csak kattingatni kell. Illetve Nyelvesztelen említ latin betűs átiratot, ami persze nem értelmes olvasat, de statisztikai, gépes célokra jobb, mint a fotók.

  3. Ki volt, vagy ki lesz a szerző? :) Gyerekkoromban volt szokás feltalálni mindenféle hasonló nyelveket :) Például leveleztem az egyik osztálytársammal az cirill és a görög ábécé betűit keverve, egyel-hárommal eltolva, vagy páros-páratlan fordítással, és a szavakat fordított karaktersorrendbe írva. Lehet, ha meglenne, akkor hasonlóan nézne ki.

    1. Két problémám van vele. Egyrészt Leonardónak már a születési éve is kiesik abból az intervallumból, amiből a kormeghatározás szerint a kódex származik. Másrészt pedig a húzósabb résznek, a folyószövegnek nem ugrott neki Edith Sherwood. Kíváncsi vagyok mi jön ki, ha azt is megpróbálja.

Comments are closed.