Dolgok, amik nem működnek az amúgy vidám, szeretnivaló piros asztalon: optikai egér.
Szolgálati közlemény: gyertek meetupra
Propaganda következik: jövőhéten Meetup, gyertek minél többen meghallgatni a Cyberculture legénységét.
Gazs arról fog beszélni, hogy Negroponte százdolláros laptopja minek indult, mi lett belőle, és hol voltak az apró, de annál zavaróbb hibák az elképzelésben. Ahogy ismerem, az egészet Ádámtól, Évától, az ókori görögöktől, illetve Seymour Paperttől és a LOGO nyelvtől kezdi, öröm lesz nézni, hogy fut ki az öt percéből.
Én a változatosság kedvéért a hackerekről fogok beszélni, illetve arról, hogy a megfelelő játék elé ülve mindenkiből lehet a számítógépes rendszereket feltörő hős. Elkezdjük a C64-re írt Hackernél, azán onnan, ameddig ég a kanóc. Az Uplinkig azért nagy dicsőség lenne eljutni.
A nem kiberkalcsás előadók közül Baranyai Marcell ígérkezik a legérdekesebbnek, aki beszédalapú virtuális valóságról fog beszélni. A VisuLand.com-on van kipróbálható demó a világból, igaz az pont a mikrofonomat nem ismerte fel. Majd meetupon kiderül, miért ez a jövő.
A hónap fejlesztős előadásai az AppEngine-ről és a NowPublicról fognak szólni.
Milenneha kultúra
Általános iskolában remekül megtanultuk, hogy a fogalmazást valami óhajtó mondattal illik befejezni. Bevezetés, tárgyalás, bárcsakos mondat, így nézett ki a modell. Azért a nosztalgia, mert szembejött az Ubuntu következő utáni kiadását, a 9.10 Karmikus Koalát beharangozó blogposzt. Oké, hogy az írást a magyar Ubuntu közösség vezérszurkolója - akarom mondani a “Népszerűsítési csoport vezetője” - jegyzi, de még így is sok. A desktop felhasználók egy-két százalékát magának tudó OS-ről még viccből se írjuk le, hogy lenyomja a Windowst, őrizzük meg komolyságunkat.
De igazából nem az Ubuntusokon akartam gúnyolódni. Ők csak az egyik példa arra, hogy a tények hogyan mosódnak össze az ábrándozással. Ahogy a termékek helyét lassan átveszik a 3D Studio Max renderek - vagy jobb esetben távolról megnézhető prototípusok - úgy egyre nehezebb eldönteni, mi tényleg információ.
Annó hírét adtuk például az olcsó és remekül kinéző Kogan Agorának, ami az ausztrál Androidos mobil lett volna, de végül nem vágtak bele a gyártásába. (Zárójel: kishazánkból nézve az Andorid sem sokkal létezőbb, mint az Agora.) Vártuk a Palm Foleót, amíg be nem jelentették, hogy nem lesz belőle semmi. Várjuk a Prét, amit egyelőre csak súlyos becsületszavak után adnak a kütyübloggerek kezébe, sőt esetenként úgy se. A hívószavak és bárcsakos mondatok határolta techszférából fájóan tud hiányozni az adat. Ha a specifikációt kattintom le, akkor egészen biztosan nem az érdekel, mit remélnek a készüléktől - helló Samsung, helló Apple - hanem számokat szeretnék.
Sőt, kísérletként, mi lenne ha csak kész dolgokról beszélnénk? Én nem mondom, hogy a Win7 letarolja az asztalt, te nem mondod, hogy a Linux átveszi a világuralmat, ő nem mondja, hogy Mac lesz minden asztalon. Vannak remek óhajtó mondataink, feltételes szerkezeteink, használjuk!
#2366 (sz mint szaklap)
A Soutien Gorge (ez melltartót jelent franciául) című szaklap szerint “hasonló eljárások – mint a mostani razziák – után, cirka 4 éve, a MAHASZ ezen tevékenységének esetében a zsarolás bűncselekményének kimerítését állapította meg a rendőrség”.
A lap azt írja: soha nem látott méretű közfelháborodás tapasztalható a dj-k körében. “A nagy többségnek a napnál is világosabb, hogy a sarc beszedése a maffiakörökben ismert védelmi pénz szedésével egyenértékű”.
(forrás: 168óra)
Juteszembe: 8-track
Szénné van használva a “high-tech and low-life” szlogen, de erről a képről egyből az ugrott be. Egyrészt 8-track egzotikus, nem jutott el hozzánk, messziről jött, kicsit érthetetlen dolog. Emellett a halott technológiákhoz kapcsolódó különös ‘kimaradtunk volna valamiből?’ érzés is körüllengi. Teszi ezt annak ellenére, hogy az 8-track élete azzal kezdődött, hogy egy korlátos formátumnak, a 4-tracknek, rontottak egy keveset a minőségén, hogy több zene férjen rá. Másrészről pedig Sex Pistols, ami punk is meg határeset is. Low life is, ügyesen kitalált marketingtrükk is, annyira hat igazinak, mint egy távirányítású kamikaze. Passzol, na.
Legnagyobb meglepetésemre van hazai 8-track megszállott, aki cikket is írt a formátumról. Sőt a vaterán egy amúgy pofás sima kazettás és 8-trackes magnódeck is várja gazdáját. Ennyit a lidércesmesszifényről.
#2360 (d mint daliás)
Úgy tűnik, mindenkinek van egy története a magyar számítástechnika daliás idejéből. A tegnapi születésnapi Meetup ilyen mondata valahogy úgy hangzott:
…szüleim a KFKI-ban dolgoztak a TPA számítógépeken. A TPA-11 teljesen PDP-11 kompatibilis volt. Jöttek is megnézni a DEC-től, ragaszkodtak hozzá, hogy a kipróbálás után kihúzzák a gépet, de abban ferritgyűrűs memória volt. Azóta van VMS Magyarországon.
A gondolat szaggatottságáért a koffein és az alkohol felel, a történetet igyekszem megismerni a maga teljességében.
Köszönet Ákos, Feri, Tamás, Balázs, Viktor, és köszönet többi ezer ember.
Megkopott metaforák
Aza Raskinnak volt egy írása, ami igazán megfogott. Arról filozofált az Ubiquity ikonjának újratervezése kapcsány, hogy tíz-húsz év alatt mennyire ki tud ürülni egy ikon jelentése. Példának a mentés jeléül szolgáló floppylemezt hozta, amit természetes közegében vagy nyolc-tíz éve nem lehet látni. Aza megoldásként azt javasolja, hogy megkopó piktogrammok helyett használjunk szavakat.
Az egész egy Robi által megosztott audiokazetta alakú mp3-lejátszóról ugrott be. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a kazetta használatát nagyon pontosan másoló zenelejátszóval találkozók egyáltalán használtak kazettát. És ha igen, akkor vajon kézzel tekerték vissza? Már az első kétkazettás - talán Intersound - magnóm is tudott tekerni mindkét irányba. Az elsőre jópofának tűnő ötlet második ránézésre inkább csak egy halott metafora. Fél pontért elfogadom magyarázatnak, hogy retró, de ettől nem lesz természetesebb a kütyü.