Operációs rendszernek lenni

Időnként visszatérek az olyan félig (se) megoldott problémákhoz, amik zavarnak. Ilyen például az igazán kényelmes tennivaló-lista levadászása. Nem mintha a Firefoxba oldalsávval beépülő todoist.com-os módszer ne működne, csak zavaróan nethez van kötve. Eddig a körítés, innentől szubjektív rinya.

A legtöbb program azért esik ki nálam a megoldáskereséskor, mert kizárólagosak akarnak lenni. Van egy tökéletes használati módjuk, nem illeszthetőek be legóként egy létező módszerbe, mindent maguk akarnak megcsinálni. Azaz operációs rendszer szeretne lenni, mint például az OpenOffice, amihez a rossznyelvek szerint kernelt adva egy teljes linux disztribúciót kapunk.

Az a baj az ilyen megoldásokkal, hogy többnyire lusta, buta és rosszindulatú vagyok tanulni és újraszervezni. Nem azt várom el, hogy a munkamódszeremet alapjaiban megváltoztató, azt kétszáz százalékkal hatékonyabbá tevő szoftvert találjak. A módszer folyamatos csiszolgatása több időt visz, mint amit egészségesnek érzek, és nem lévén lifehacker, valamikor dolgoznom is kell.

Esetenként a címkézéssel is gond van, az egyes projektekkel töltött időt (nem kell), határidőket (iszonyú rövidre dolgozom, nem kell), a készültséget százalékban és színes csíkban kijelző (ha valami nem, ez) is kezelő GTD-s személyi menedzser alkalmazás például akkor sem tennivaló lista, ha ezt a nevet adják neki. Kicsit ilyenek az általános célú - podcatcher, videó- és zenelejátszó, netrádió hallgató és a többi - médialejátszók is, csak ezeket az évek során megszoktuk.

A tennivalós problémára például van optimálisnak tűnő megoldás, ám mind a Widefido Todopaper mind a GTD-sebb Tudumo túl van árazva.

#2352

Pálinkát úgy főzünk, hogy beöntjük a cefrét a rézüstbe, rázárjuk jól, rakunk alatta tüzet, a szeszgőz végigszalad a csövön, leszerpentinezik egy hűtött csőkígyón, megméri a dobozos finánc, átszalad a fokolón és végül beérkezik egy másik üstbe. Miközben a kifőzött cefrét kikotorják az üstből, egy szivattyú áttolja a lefőzött anyagot a kisüstbe, ahol alágyújtunk, a pálinka végigszalad a csövön, leszerpentinezik a hűtött csőkígyón, át a fokolón, megméri egy bedobozolt finánc és végül ott áll előtted tisztán, szépen, csillogón. Fontos meglátni a csőkígyók és fával alátüzelt üstök rendszerében ott az iszonyat profizmus, csak meg kell látni.

A megfelelő gyerekszobában felnőttek a rendszerrel például Tony Wolf halhatatlan Mesél az erdő sorozatában találkozhattak, a gyerekvédőbb meséken felnőttek így jártak.

#2350 (p mint pamut)

A Pamutilag blogon vannak “tök komoly, nem kamu” Pamut slágerek. A ti dolgotok nem más, mint hogy istenítsétek a bandát. A lapok le vannak osztva, újra divat a piramisszegecs meg a mongolbőrkabát.

Alvósfilm.bat

psshutdown -d -f -t 3:00

Azt hiszem ezzel meg is van oldva az a probléma, hogy a gép nem kapcsol ki az elalvós film végével. Van több kevéssé elegáns megoldás. A legrondább egy olyan batch fájl készítése, ami meghívja a VLC-t, majd annak bezárásával a shutdownt. Ezt egy olyan VLC lejátszási listával kell párosítani, aminek az utolsó eleme a vlc://quit, ami kilép a programból. Hackes, egy programal működik, csúnya.

A psshutdown.exe a PsTools csomag részeként tölthető le a SysInternalsról, ami lassan a kedvenc Windowsos oldalammá válik. Az ottani segédprogramok miatt még a Terminalhoz mérten kényelmetlen cmd.exét is meg tudom bocsátani a rendszernek. Lehet itt legózni, csak kicsit több keresgéléssel jár.

Amúgy van gyönyörű, intuitív felülettel rendelkező gépkikapcsoló szoftver is, a Cl1ckClock. Egyedül a force opció maradt ki belőle, így ha mentetlen dokumentummal vagy bármi párbeszédpanelt feldobó eseménnyel találkozik, akkor áll és néz bután.

#2346 (zs mint zsákmány)

Vannak dolgok, amikről nem beszélünk, ilyen például a könyvek kidobása meg a kukázás. Ma szembesültem mindkettővel, illetve gazdagabb lettem egy Országh-féle magyar-angol nagyszótárral, ami az egyik kuka tetején várta sorsának a beteljesülését. Azóta sem értem, hogyan juthat bárkinek az eszébe szótárt kidobni. Nem az van, hogy ezek - a térképekhez hasonlóan - korral egyszerűen máshogy lesznek érdekesek?

#2342 (v mint vita)

Magyarán a kérdés így oda szűkül le: mekkorát ártott ez a könyvtárügynek?

Mivel szerintem sokat, s nagyon, ezért ezt én akkora véteknek tartom, hogy a magam részéről nem tisztelem meg a szerzőt azzal, hogy szakmailag vitatom, amit mond.

Ötösömleszinformatikából

Nem volt enter a jelem óvodában. Egyrészt, mert ha lehetett volna ilyesmi, akkor is maximum return lett volna jó Commodore-os módra, másrészt meg tökéletesen elégedett voltam a mozdonnyal. Arról nem is beszélve, hogy véletlenül sem akartam problémákat megoldani, az volt a cél, hogy a nindzsás játék elinduljon, ezzel pedig sosem volt gond.

De zárjuk az ovis éveket, a nyolc bites processzorokat rendes tizenhat bitesek követték. Megtanultam a 10 print “adam okos” 20 goto 10 című alapprogramot, jött a 32 bit, Pascal, Csáth Géza, egyetem, az első igen durván szélessávú élmény, különböző linuxok, szakdolgozat science fictionből, majdnem diploma. Még véletlenül sem lettem informatikus, technológiai újságíró vagyok, abból is a bölcsész féle. Innentől mindent foghatok szakmai ártalomra.

Az informatika nekem problémamegoldás. Ha nagyon unatkozom, akkor problémáknak a legyártása is. A kezdetekben például az sem volt evidens, hogyan lehet felkelteni álmából azt a gépet, ami a sarokban alszik, és aminek az eléréséhez ki kellene mászni a paplan alól. Szerencsére már gondoltak rá mások, készen vannak a szoftverek. Vagy letölteni a kedvenc webcomicom összes részét. Erre megint van megoldás, bár a paraméterekkel már el kell játszani. Ezek persze apró, lustáknak való, maximum szkriptelős feladatok. A szakmát választók nagyobbakat és szebbeket is találhatnak maguknak. Építhetnek, létrehozhatják azokat a legókockákat, amiből majd a kisebbek összelegózzák a maguk dolgait. A problémamegoldás viszont közös, és ebben benne van esetenként a dolgok - pl. az iPhone védelme - összezúzása is, mondhat bármit Tolkien a dolgok összetöréséről és a megismerésről.

Aki nem akar megrekedni a szoftvernél, játszhat hardverrel. Építhet prototípust legóból vagy arduinóból, aminek a nagy testvérei majd ezer tonnákat emelnek. Rakhat össze olyan rendszereket, amik az átlageber számára felfoghatatlan sebességen működnek. És persze lehet kever A felhasználó játszik pár meccs Nanowart, az informatikus megépíti mobiltelefonos-mobilnetes alapokon a játék élő emberekkel működő verzióját.

És végül, aki mindennek ellenére sem megy IT-s szakra, az még mindig lehet geek. Lelkesedni nem szégyen, egy-egy témáról mindent tudni dicsőség, háztartás csavarhúzó és forrasztópáka nélkül nem létezhet.

(Karmának, mert szépen kérte.)