Month: March 2009

A térképeknek az a trükkje, hogy iszonyatosan könnyű ottragadni előttük. Pont ugyanazt a képzelgős utazást indítják el, mint a Daniló bácsis tengerészkönyvek vagy Széchenyi Zsiga vadászregényei. A figyelmes olvasó nyolc-tíz éves korára megtanulhat belőlük ellenszélben hajózni, meglőni egy antilopot vagy éppen felismerni az orosz északi flotta hajóit. Mindegyik nélkül lehet élni, de minek.

Ma egy egyszerű suttyóamcsik hír meggondolatlannak tűnő kaliforniai törvényjavaslatról szóló hír közben találtam rá a kedvec északi flottás gyűjteményemre. Úgy állnak egymás mellett a Tájfunok meg a Delták, hogy az embernek kedve támad levenni a polcról a Vadászat a Vörös Októberrét, hogy újraolvassa.

Aztán jött szembe egy olyan gyűjtemény is, ami szemre nem ennyire látványos, csak a világtérkép van rózsaszínnel és égszínkékkel felkockázva (KMZ). A kockákba belekattintva viszont már adja is a felbukkanó buborék a linket a Texasi Egyetem Perry-Castañeda Térképgyűjteményére mutató linket a Google, ahonnan az ötvenes-hatvanas évek amerikai katonai topográfiai térképeit lehet letölteni. Nem azok az igazi, gyűjtőnek való katonai térképek, amin a tegnap eldobott sörösdoboz is rajta van, játszani azonban bőven jók.

Mellékszál és kéretlen reklán: a Csereháti Településszövetség térképe legjobb tudomásom szerint igazi katonai térkép alapján készült, amikor megvettem, akkor valószínűleg a legjobb turistatérkép volt az országban. Azóta nem tudom mit adtak ki.

A sor a magyarokkal folytatódott, a Google Earth közösség fórumáról a kunhalmokat dokumentáló leírófájlt sikerült összeszedni. Aztán kerültek búcsújáró helyek is. Meg várak és kastélyok is. Modt kéne, hogy valaki lefeszegessen a gépről, mielőtt nekilátok megkeresni az oroszok titkos városait is.