#2428 (v mint vérszem)

Április 30-ig ingyenesen lehet hozzáférni a Sage Journals teljes állományához, csak egy ingyenes regisztráción kell túlesni. Nagy hirtelen Games and Culture-t, Convergence-t és különböző Journal of Cultural Studies-okat találtam. Meg persze akadt néhány ARG-os tanulmány, írások a játékmoddingról, és a krimivel, SF irodalommal foglalkozó folyóiratoknak még utána se néztem.

Martini a tengerparton, aztán felszállunk, ok?

Oldsmobile Golden Concept

Egy csomó mindent el lehetne mondani arról, hogy mi a különbség a megtapogatható, megkopogtatható prototípusok és a frissen renderelt, csak képernyőn létező utódaik között, de inkább befogom a számat. A képen az Oldsmobile 1956-os Golden Rocket Concept becenevű autója látható. Az ajtó nyitáskor a tető megemelkedett, az ülés pedig felemelkedett és elfordult, hogy segítse a beszállót. Az extrák itt nem érnek véget, a jövő gyártásba sosem kerülő kocsijának kormányoszlopa természetesen elektromosan állítható volt, a sebességmérő mélyen, a két rúd által tartott kormánykerék közepén figyelt. A kocsit egy 275 lóerős V8 hajtotta, de ez szinte mellékszál.

(Ezt a fotót mindenki egymástól lopja, az ősforrás elvben a GM Photostore, de ott nem leltem.)

Vörös telefon kagyló nélkül

Az iszonyatosan jó Dirk Rijmenants megint érdekes témát talált, a kubai rakétaválság után Moszkva és Washington közt kihúzott hidegháborús forródrótot. A vörös telefon érdekessége, hogy a kezdeti időkben, egyáltalán nem tartalmazott telefont, csupán egy dupla telexvonal állt a két nagyhatalom rendelkezésére. Rijmenants szerint a rendszerből szándékosan maradt ki a telefon, hogy elkerüljék a félreértésekből, félrehallásokból, fordítási hibákból és oktalan megjegyzésekből származó diplomáciai problémákat.

A forródrótot - írja a forrás - úgy tervezték meg, hogy a felépítése során ne kelljen átadni semmilyen kriptográfiai fejlesztést az oroszoknak. A választás a telexre esett, aminek a két végén kereskedelmi forgalomban is kapható egyszerhasználatos titkosítószalagokat használó ETCRRM II (Electronic Teleprinter Cryptographic Regenerative Repeater Mixer II) gépek álltak. A berendezések a vonal egyik végén teljesen véletlenszerű adatot adtak az üzenethez, a másik oldalon pedig pont ugyanezt az adatot kivonták a megérkező rejtjelezett adatból, megkapva az üzenetet. A titkosítás működését szolgáló egyszerhasználatos kulcsot tartalmazó szalagokat a szokásos diplomáciai csatornákon keresztül juttatták el egymáshoz a forródrótot fenntartó nagyhatalmak. (Ld. kommentek)

Azt pedig már Jason Scott meg a távíró óta tudjuk, hogy a szöveges kommunikáció sokkal menőbb mint a hang útján történő. Több benne a játéklehetőség, kialakulhatnak rövidítések, sajátos szleng, sms- vagy távirdásznyelv. Ehhez képest a kagylóba való távbeszélés maga a smafu. Mivel a rendszert nem használták folyamatosan - tizenkét eseményről tudunk, amelynek alkalmával beszéltek a forródróton -, ám azonnal működőképesnek kellett lennie vészhelyzet esetén, ezért naponta tesztelték. Az amerikaiak a baseball eredményeket küldték át, az oroszok Turgenyev Egy vadász feljegyzései című művéből vett idézetekkel válaszoltak - írja Jerry Proc. Előfordultak más tesztszövegek, például a klasszikus “the quick brown fox jumped (sic!) over the lazy dog”, amire Proc szerint Gromiko szovjet külügyminiszter egyszer rá is kérdezett, hogy mégis mit jelent.

Új vasak, hidegháborús dokumentummegosztással

Az forródrót első verziója, a dupla telexvonal Washington - London - Koppenhága - Stockholm - Helsinki - Moszkva vonalon épült ki. Tartalékmegoldásul egy Washington - Tanger - Moszkva rádiós vonal szolgált. Az drót egyik végpontja a Kreml volt, a másik a Pentagonban található Nemzeti Katonai Parancsnokság, ami közvetlen összeköttetésben állt a Fehér Házzal. A műholdak belépésével az állomások helye változott, az üzenetek viszont rendre a Fehér Házba és a Kremlbe futottak be végül, igaz, voltak esetek, amikor a nem teljesn közvetlen kapcsolatra hivatkozva tagadta meg a szovjet fél az együttműködést.

A rendszer korszerűsítését 1971-ben határozták el, belekerült az akkori legjobb technológia. A forródrótot amerikai oldalról két Intelsat, orosz oldalról két Molnija 2 - más források szeirint Molnija 3 - műholddal bővítették ki, a Tangeren keresztül kiépített rádiós összeköttetést pedig megszüntették. Ettől a ponttól a korábbi telexkapcsola lett volna volt a vészmegoldás. A fejlesztés nem ment zökkenőmentesen, a CyberSecurity szerint a Molnija műholdakra sokat kellett várni, a fejlesztési program azonban 1978-ra biztosan lezárult. A következő apróbb csere a nyolcvanas évek elején történt, a moszkvai olimpia történéseinek szétsugárzásában is jeleskedő Gorizont távközlési műholdak álltak a Molniják helyére.

Elvben az 1971-ben elinduló korszerűsítés hozta be a telefont a rendszerbe, és, ahogy a Múlt-kor forródrótról szóló 2004-es cikke hozzáteszi, innentől kezdve élőszóban hazudhattak egymásnak az elnökök. Brezsnyev élt is a lehetőséggel 1979-ben, letagadva az afganisztáni inváziót előkészítő hadmozdulatokat. A nyolcvanas évek közepén bekövetkező frissítéssel faxgépek is kerültek a forródrót végére, megkönnyítve a dokumentumok, térképek gyors megosztását.

Mellékszálak

Rijmenants linkel egy másik érdekes írást is az Egyesült Államok hadseregének különböző színkódolt titkos és bizalmas telefonjairól. Megnyugtató a tudat, hogy valóban voltak forgalomban olyan vörös telefonok, amivel el lehetett volna indítani a világvégét.

Simon Ágnes és Simon Eszter az Aetasban megjelent Forródrót a hidegháborúban (PDF) című cikke pedig azt elemzi, hogyan változott a forródrót használata az évek során, hogyan lett az utolsónak és leggyorsabbnak szánt kommunikációs eszközből az ideológiai harc színtere vagy éppen az együttműködési szándék jelzésére szolgáló eszköz a különböző elnökök alatt.

A fentiekhez képest mellékszál, de a Telefónia múzeumban megnézhető Horthy Miklós, VI. Károly és Kádár János telefonja is, az utóbbinak ráadásul egész kis központ jutott. A három készülék a múzeum állományához képest is mellékszál kicsit, mert az első Bell készülékektől a csak levett kalappal, vigyázzállásban megnézhető hatalmas rotary központon keresztül a nyolcvanasévekkék dobozokba szerelt egy sarokba elrejthető kapcsolószekrényekig terjed a kiállítás.

Teremtett játékok

A második bejegyzés közepén döntöttem el, hogy nem fogok összefoglalót írni az Ascii Dreams procedurális tartalomgenerálással foglalkozó sorozatából. Nagyon összeszedett, logikus, végigveszi, milyen játékelemeket lehet automatikusan, kemény munkával összerakott algoritmusokkal megteremteni, illetve milyen problémákat - besorolás, következetesség, stb - okozhat ez. A jóslatok egy része nem jött be persze, például nem érzem, hogy a Spore megjelenése komolyabb hatással lett volna a játékfejlesztési trendekre. Ennek ellenére is kötelező olvasmány:

The Death of the Level Designer: Procedural Content Generation in Games - első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik rész.

És ha már ennyi mindent elolvastatok Andrew Doull írásaiból, logikusnak tűnik felvenni az egész blogot a feedolvasóba.

Akkor lesz kész, ha elkészül

Két játék is van, aminek a megjelenését nagyon várom. Pechemre egyikhez sincs határidő, nem is várni kell, hinni abban, hogy elkészül.

Love

Eskil Steenberg az MMO-fejlesztés kézművese. Játéka, a Love körülbelül egy éve készül, és még nem tudni hány örökkévalóságot kell rá várni. Eskil menet közben megírta a projekthez a saját eszközeit: a Verse szervert, a 3D modellezőt és még pár alkalmazást le is lehet tölteni a honlapjáról. Ha egyszer kész lesz, akkor a felfedezés örömét adó, procedurálisan generált, azaz fix helyszínek helyett a játék által folyamatosan teremtésben levő, minimálisan ismétlődő helyszíneket nyújtó multiplayer játék lesz, amiben a kalandozók még a világhoz is hozzáépíthetnek, belenyúlhatnak. A történet magát fogja írni, ami annyira régi húzás, hogy szinte el is fejeltettük, pedig mintha a MUD-ok és MUSH-ok is így működtek volna. Nem is beszélve a Habitatról.

Eskil blogja egyelőre inkább a játékcsinálás módjáról szól, mint magáról a játékról, mert bár szó volt egy korai alfa verzióról, sehol nem lehet megtalálni azt. A több szakemberrel dolgozó stúdió modell helyére egy emberes, kézműves igényességgel zajló módszerre került, a megjelenítés pedig a fotorealisztikus, HD-minőség felé tartó játékok antitéziseként szétmosott, bájos, vízfestményes jelleget kapott. Vágnám a centit, ha lenne határidő.

Subversion

A legendás Introversion legújabb, Subversion nevű játékáról még annyit se lehet tudni, mint amit a Love-ról tudunk. Az biztos, hogy a Subversion lett volna a cég második játéka, de sikerült annyira elbonyolítani a fejlesztést, hogy közben kijött a Darwinia, a Defcon, a Multiwinia és valószínűleg a megjelenés előtt kijön az Xboxra írt Darwinia+ is. Emellett azt tudjuk még, hogy iszonyatos méretű, valósnak ható szerkezetű városokat lehet már most generálni a játék motorjával, az összes kiadott videó ezt a funkciót mutatja be.

Továbbá az is biztos, hogy még nem találkoztam olyan Introversion játékkal, ami rossz lett volna, pedig Multiwinia kivételével játszottam a munkáikkal. Mondjuk az nem megnyugtató, hogy tavaly márciusban még maguk sem tudták, miről szól a játékuk. Viszont már akkor is biztosak voltak abban, hogy a lineáris történetvezetés helyett szabadabb, procedurálisan generált - igen, ugyanaz a kulcsszó mint fent - kalandokra van szükség. A fejlesztői blog első bejegyzése 2006-ra datálódik, az ötlet még régebbi, itt is csak a hit marad.

Amíg ez a kettő kijön, kinéztem a következő játékot a gyűjteményembe: Hacker Evolution Collection.

Hív a vasút, vár a MÁV

A jegyvizsgáló helytelen díj megállapításáért szíves elnézést kérünk.

Ez áll a MÁV levelében. Könnyekig lennék meghatódva, ha felette egy sorral nem egy olyan összeg szerepelne, ami eddig a történetben még nem hangzott el: 8780 forint.

A történet egy retúrjeggyel kezdődött, amit rossz irányba használtam fel először - illetve az se úgy van, a helyjegyemet kiadó pénztáros szerint érvényes volt, hagyjuk. Aztán mentem volna vele békésen vissza Pestre, de szólt a kalauz, hogy ez a jegy tulajdonképpen már érvénytelen, kétezer forint lesz a helyszíni bírság. Illetve ajánl valamit, most megír egy jegyzőkönyvet, ha azzal besétálok az ügyfélszolgálatra három napon belül, akkor ezer forintra mérséklődik a büntetés. A papiroson - lévén nem helyszíni - hatezer forint szerepel, amit az ügyfélszolgálat kér is szépen, mert az a mérséklés nem is úgy van, nem is erre az esetre vonatkozik. Vonogatják a vállukat, kérik az elnézést, mert a kalauz hülyeséget mondott.

Angolos hidegvér van, kérek papírt az ügyfélszolgától és írok fellebbezést. A nap folyamán már másodszor tájékoztatnak félre, ilyenkor az ember fellebbez, igazából mindegy, hogy egy, kettő vagy hatezer forintot kell befizetni, de tegyünk panaszt, érezzék a mocskok. És akkor jön a levél, bocs, mi voltunk hülyék, az új összek majdnem kilencezer. Még van egy napom befizetni, holnap fellebbezést írok.