Sosevolt jövős pólók

havegun Hosszú hetek óta nem írtam arról, hogy hiányzik a repülő autóm, amit beígértek, pótolni kell. A Retropolison csodálatos pólókat lehet - egészen drágán - venni, amiken a feliratok nagy bátorsággal tesznek hitet az ötvenes évek soha el nem érkező jövője mellett. A kedvencem a spártaian egyszerű Have Ray Gun - Will Travel feliratú, amin az oldalt látható jópofa stukker a díszítés, de van óriásrobotos, őrült tudósos, és a többi. Megint mélyült a meggyőződésem, hogy a retrofuturizmus akkor is menő, ha minden álomból csak a szeletelt kenyeret sikerült implementálni. (És az is vacak.)

Zárójelben jegyezném meg, hogy a sugárfegyveres pólónál azért van nagyobb dobás. Lehet venni teljesen eredetinek kinéző Weta sugárfegyvereket is.

Ludológus és narratológus, nálunk és más Nemzeteknél (linkek)

Teljesen esélytelen, hogy ebből valaha valami konzisztenset írok, akkor inkább linkek és ismertetők.

Egy Jean-Paul LeBreton, a Bioshock 2 fő-pályatervezője arról ír a GameSetWatchon, hogy a játékipar és a játékok problémáit nem feltétlenül oldja meg, ha jobb írókat, jobb grafikusokat, jobb programozókat dobálnak a problémára. A helyzetet inkább az lendítheti előre szerinte, ha új játékmechanikai módszereket találunk ki, illetve felújítunk kipróbált, de elfelejtett mechanikai megoldásokat. Példaként az Ico kézfogós részét, a Mirror’s Edge által újra felfedezett szabad mozgást, vagy a kilencvenesek végén, kétezresek elején elkoptatott lopakodósjátékokat hozza.

Kettő Jó dolog a MAME emulátor - írja Jason Scott - de igazából nem azt az élményt adja vissza, amit a daliás időkben a régi játékok nyújtottak. Túl tökéletes, túl kilúgozott, túl steril az emulátorok képe, hangja. Ellenpéldának a Vector Dreams-t hozza, amin ugyan csak az Atari vektoros játékait futottak, azok viszont megkapó hűséggel. A kijelzők beégettségétől a tápegység zaján keresztül egy maréknyi beállítás szolgálta a programban a korhű élmény beállítását. (Lenyúlva Jason linkjét, itt a tévés rész kibontva.)

Három A régi flame is flame, így jött szembe egy 2006-os Scalzi bejegyzés arról, hogy miért nincsenek jó videojáték-kritikusok az egyébként is szemlézők (reviewer) által uralt játékos sajtóban. Az író túl fiatalnak tartja a játékot mint műfajt és magasnak a kerítést, mert a játékkritikához játszani is kell tudni. Illetve mond valami olyasmit, hogy a játékok körül nincs igazából emberi történet, kivétel a görög dráma alapjául is alkalmas Daikatana sztorit és néhány hasonló esetet. Néhol nehéz vele egyetérteni, de jó szöveg.

Három és fél A Scalzi szöveghez a Blasphempous Geometries cikksorozat legújabb tagjáról jutottam, ahol épp most jelentette be Jonathan McCalmont, hogy a ezentúl nem SF témákról, hanem videojátékokról fognak szólni az írásai. Aki eddig nem követte, itt az idő felvenni a feedolvasóba.

Négy Holnap este lesz Pécsen a Narratívák 7. - Elbeszélés, játék és szimuláció a digitális médiában kötet bemutatója. Thomka Beátával és Fenyvesi Kristóffal Müllner András, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének oktatója fog beszélgetni. Utána pedig a pécsi egyetem interkatív videóval foglalkozó hallgatói mutatják be installációikat. (Permalinket nem leltem)

Mindenki Snow Crash-t akart írni

Szembejött a Slashdoton egy 1999 októberi interjú John Carmack-kal, küzdök a bőség zavarával, annyi témát érintenek. A programozó például elmagyarázza, hogy miért hagyta ott a NeXT platformot a Windows NT kedvéért, mi hiányzik neki a Linuxból, és milyen brutális kocsikkal járni munkába.

Egy olyan kérdés van a sorban, ami úgy istenigazában a WS témájába vág. Ezt el is raktam - mert a blog jegyzetfüzet is - jobb időkre, amikor lesz érkezésem augmentált és alternatív valóságokról írni.

Continue reading “Mindenki Snow Crash-t akart írni”

Re: Hív a vasút, vár a MÁV

Ma kivételes, egyszeri, precedensnek nem minősülő, csak most csak nekem, mindazonáltal elnézést kérünk, de legközelebb ne jöjjön szárongatva a forró könnyeit módon befizettem 3180 forintra mérsékelt büntetésem. Ami egyrészt sok ahhoz képest, hogy nem én voltam a hülye. Másrészt viszont semmi kedvem kis Jozef K-t játszani a vasútállammal.

Das T61 - egy hétvége csiszolás

Egészen hosszasan tudok arról mesélni, hogy miért fogkrémszagú a laptopom. Logikus magyarázat lesz, tartalmaz barkácsolást és egy geek hőst is.

Találtam múltkor a vaterán billentyűztet a Lenovo T61-esemhez rendkívül olcsón. Postával együtt sem került többe háromezer forintnál, úgyhogy az első percben elvesztem. Amióta hallottam róla, azóta irigylem a kattogós IBM Model M billentyűzet nyomán gyártott, betű nélküli verzióban is készülő Das Keyboardot. És amióta láttam Mark Hoekstra teljesen fehér iBook billentyűzetét, azóta azt is tudom, hogy házilag is lehet ilyesmit csinálni, még ha kicsit munkás is.

T61 billentyűzet előtte

Előrebocsátom, a Lenovo valami hihetetlenül tartós festéket használ a billentyűzeteken. A műanyag hamarabb kopik csillogóra, mint a betűk elkezdenek eltűnni. Ez jó, ha az ember normális laptoptulajdonos, és átok, ha meg akarunk szabadulni a feliratoktól. A betűket nem hozza le lista meglepően hosszú: a hetven fokos alkohol, a terpentin és az ipari aceton egyaránt rajta van. Az aceton a legviccesebb, az eloldja a műanyagot is, de a felirathoz nem nyúl. Egy megoldás marad, a csiszolás.

Essünk neki

Fúróba fogható kúpos csiszolókővel, 400-as és 600-as polírpapírral kezdtem neki az aprómunkának. A kővel le lehet koptatni a lakkszerűvé összeálló felirat nagy részét, a durvább papír lepucolja a maradékot, a finommal pedig lehet javítani az elkövetett hibákat, kábé. Ez amennyire egyszerűnek hangzik, annyira elvitt másfél napot az életemből. A munkát interaktívnak a legjobb indulattal sem lehet nevezni, a fúró vagy akkus csavarozó zaja majdnem mindent elnyom, rágógumi sorozatot lehet mellé üvöltve nézni például.

A hatszázas papír nem elég finom ahhoz - vagy én vagyok béna - hogy igazán szép legyen utána a billentyűzet. A Das Billentyűzet legyártásának utolsó fél napja ezért polírozással telt. Ehhez a fentieken túl kell még polírpaszta (vagy fogkrém), meg egy kis polírkorong a fúróhoz. Ez utóbbit szintén fúróba fogható műanyag kefe fejjel pótoltam, mert polírkorongot nem vettem. A célnak megfelelt, csak a mentolszagból lett elegem a végére.

dast61

A beszerelés már nem nehéz. Van remek Lenovo dokumentáció, öt csavart kell kiszedni, felhajtani a csuklótámaszt - két farkasfog tartja oldalt, kicsit feszíteni kell - és máris cserélhető a billentyűzet. A csavarokat ráadásul be lehet azonosítani piktogram szerint, luxus van.

Ahogy a képen látszik, elbírna még egy kör polírozást a billentyűzet. Gyanús, hogy a C és a V teljesen kimaradt, vagy halálosan álmosan csináltam. A legjobb indulattal is rat-look a cucc, de nem tudtam várni a beszereléssel. Majd bekopik szépen.

Költségek

Billentyűzet: 2800 forint
Kúpos csiszolókó: 300 forint
Csiszolókészlet (kefék, stb): 700 forint
Csiszolóvászon: 240 forint és maradt egy életre

Volt még talán egy készlet csiszolókorong ötszáz forint körül, így is ötezer alatt marad a projekt.