#2566 (i mint interjú)

2009 május 13-án – pontosan a 31-ik születésnapodon – a Várúr-2007 Bt. kiadásában megjelent legújabb könyved, ezúttal egy fantasy, melyet Te a könyv első oldalán „misztikus kalandregénynek” nevezel. Négy nappal később egy fantasztikus hangulatú, telt házas könyvbemutatón vehettünk részt a budapesti SOTER Klubban, ahol – amint láttam – a Nimród vére igencsak nagy sikert aratott: előfordult, hogy egy résztvevő egyszerre öt példányt is vásárolt a könyvedből. Mi a titka a népszerűségének?

Interjú Avatarával (Bácsfi Diánával), a Nimród vére írójával

Meg kell tanulnom ilyen zseniálisan kérdezni. Érdeklődő, őszinte, elfogulatlan, emberi.

PriceWireless

Volt úgy pár hétig, hogy írunk közösen egy kollégával - nem origós, ponyvairodalmár, mint én jobb napjaimon - kritikát Stross új novelláskötetéről, a Wirelessről, de aztán máshogy alakult. Odáig viszont eljutottam, hogy a háromnegyed kötetet összeszedjem a netről, úgyhogy megdobállak titeket linkekkel.

Egy írás - és persze az előszó - hiányzik, ennek a címe Palimpsest.

Szeirintem - és ezt az Unwirer és a Trunk and Disorderly beható ismerete nélkül írom - a geek háttérszövegek, háttértudás, és a hidegháború felől érdemes olvasni a történeteket. Stross lenyűgözően utána ment a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveknek, olyan apróságok vannak rendben, mint az amerikai adófizetők pénzét rejtélyes dolgokra felhasználó, és 1985-ig teljes titokban tevékenykedő NRO. A hidegháborús sztorikban észrevétlenül lépked oda-vissza a létező titkos történelem és az öreg istenek fémjelezte fikció között. Chtulhu intertextussal játszó novellákat láttunk már, attól nem lennék ennyire elszállva, a technológiai fikció viszont tényleg csinos.

Külön körbenyalásra érdemes szerintem az MI5-nál is titkosabb okkult ügyosztállyal, a Laundry-val foglalkozó novella. Erre később sort is kerítek, van még egy Laundry regény, amit nem olvastam.

Jópécéjátékok

Valamelyik videojátékos írásom után kérdezte Ádám, hogy ugyan miért nem indítom el a bűnrossz játékokat bemutató blog antitéziseként a jól sikerült címekkel foglalkozó blogom. Két ok miatt mondtam nemet - a valamikor aludni is kell címűt kihagyva - sokkal többet kéne tudni a játékokról hozzá, és mert egy raklap ember csinálja ezt jól. Itt a listám:

Könyvek

Az ingyen letölthető játék-elmélettel foglalkozó könyveknek többnyire van valami apróbb stichje. A Trigger Happy például mesélős és öregecske, a GAM3R 7H30RY egy kísérleti “könyv, mint fejezet, mint blog” szoftverrel készült, emiatt pokol olvasni, a Well Played 1.0 jól néz ki, de csak ismertetőgyűjtemény, a legújabbat, a Computer Games between Text and Practice-t még nem szedtem le, de hát szemiotikusok írták, az még bármilyen lehet. Olvasnivaló azért van annyi bennük, hogy megérje lekattintani a linkeket egy Down Them All társaságába. A karácsonyi listámra azért felírtam a Smart Bomb-ot és a This Gaming Life-ot is, ami csak papíron létezik.

Ezek mellett érdemes levenni valamelyik antikvárium polcáról a Homo Ludenst, mert onnan lehet megtudni, hogyan is kezdődött ez a varázskörösdi, amiről azóta is mindenki beszél.

Folyóiratok

Kezdetben vala a Game Studies, ami évi egy-két számmal jelenik meg, cserébe 2001 óta létezik. Évekkel vagyok lemaradva benne. Kábé a Jesper Juul cikkel kezdődik, amivel a narratológiából lassan kitaláló Elbeszélés, játék és szimuláció a digitális médiában is megajándékozza az olvasót a századik oldal körül. Nem megkerülhető, erre található az archívum.

Nem viszi túlzásba a megjelenést a kanadai Loading… folyóirat, 2007-es indulása óta három szám jelent meg, a legutolsó tavaly. A tartalomjegyzékben van pár érdekes narratológiával, játéktervezéssel foglalkozó írás. RSS-t nem ad az oldal, van cserébe hírlevél arra az esetre, ha összejönne egy számnyi tartalom.

Harmadik számánál tart az Eludamos is, és fogalmam sincs mi lesz belőle. Volt ijesztően genderes száma, volt egészen jól összeállított lapszám is. Ingyen van, enni nem kér, RSS-t nem ad, néha rá kell nézni.

Nagyon jó cikkek találhatóak a Games and Culture-ben, csak az ára húzós, ráadásul nem tudok olyan könyvtárat, aminek lenne előfizetése. A lapból évi 3-4 szám jelenik meg, nem ritkák a tematikus összeállítások - pl. minden amit tudni lehet az ázsiai mobil gamingről. A szerkesztők nincsenek rágyógyulva egy-egy témára, emiatt kellően változatosak a lap, mindenképpen érdemes ránézni. (Egy évre 90 dollár, egy szám 29 dollár.)

Kicsit kevésbé komolyan

Annyian írnak jó blogot játékokról, hogy felsorolás jelleggel csak párat dobálok be ide. Rögtön csalással kezdve ott van Jesper Juul ludológus blogja, a The Ludologist, ahol a saját publikációi mellett felhívja a figyelmet az érdekes írásokra.

Aztán van Leigh Alexander Sexy Videogameland-je, ami iszonyatosan elszállt témákról tud szólni. Ő elemezte például a legrészletesebben és legalaposabban a Rapelay körül kialakult hisztit. Az SVG-hez hasonlóan a Rock, Paper, Shotgun is azoknak lehet érdekes, akik nem csak a legújabb címekről akarnak olvasni. A csak PC-s játékokkal foglalkozó blognak van pofája a legfrissebb hírek mellett olyan témákat előásni, mint a soha meg nem öregedő Half-life 1, vagy az Air Buccaneers mod UT2004-hez.

Iszonyatosan jó a több vendégszerzővel, sok perspektívával üzemelő Game Set Watch blog is, amit szintén ajánlott Gamasutra ipari szaklap szerzői csinálnak hobbiból. Olyan blogról van szó, amin rendszeresen jelennek meg bejegyzések a roguelike - azaz karakteres képernyőn zajló kalandjáték - szcénáról. Többet nem is mondanék. Végül pedig van egy olyan is, hogy Edge Online, ami szintén iparági szaklapot játszik, sok interjúval és hírekkel.

+1 Elsőre kimaradt, de Gazs felhívta a The Escapist a figyelmet. Nagyon jó témákról - például: vannak-e lányok az MMO játékokban, hogy reagálnak rájuk a tipikus gamerek, mit tesz ilyenkor egy jó céhmester - írnak rendkívül olvasmányosan. Minimum kötelező.

Egyéb forrás

Egészen sokat lehet tanulni a Valve konferenciadiáiból. Amik eddig szembejöttek, azok egy-egy saját programuk játéktervezési választásait magyarázták. Olyan apróságok derülnek ki, hogy a Portal GLaDOSának azért nincs teste, azért csak hangja, mert nem volt elég ember a mindenütt jelenlévő robot megalkotására. (Tegyük hozzá, ugyanez a megközelítés a nagy elődnek SHODAN-nak is jót tett.)

Lopott OS PDA-ra

Tegnapelőtt éjjel - szigorúan hirtelen felindulásból - frissítettem a PDA-m szoftverét egy valami egészen kalóz Windows Mobile 6.1-esre. Az a tudat vezette kezemet, hogy a vas tudja kezelni a WPA2/TKIP hálózatokat, az operációs rendszer, az ostoba állat, viszont képtelen csatlakozni az ilyen beállítással futó routerekhez. A hálózat visszabutítása persze nem opció, ha valaki nagyon be akar jönni, valószínűleg a mostani védelmen is átjön, de kell a tudat, hogy tettem valamit.

“Nem olyan vészes az általában” - közölte a kütyü átflasheléséről Ktamás, akinek elmondtam őszinte véleményemet a WM5-ről, ennek hatására elkezdtem ROM után túrni az internetet. Végül CrashOvernél kötöttem ki, aki a nickje ellenére francia - maradt is pár francia menü a rendszerben - és aki összerakott egy teljesen felasználóbarát ROM fájlt. A flashelés maga egyszerű, bár a leírások megpróbálják túlbonyolítani. Egy joystickot lefelé húzva újra kell indítani, ezzel belépünk a bootloader módba, ahol az SD-kártyára gondosan kimásolt fájllal felül lehet írni a kütyü saját rendszerét. Ennyi.

A WM 6.1 ellopása után nem csak a wifi kezdett el csodásan működni, sikerült összelőni a Google Apps-os domainemmel a naptár- és címjegyzékszinkront is. A Messages nevű mobil Outlook letölti a Gmailes leveleimet, a Mobipocker Reader, az egyetlen ok, ami miatt leporoltam a kütyüt, pedig továbbra is viszi a digitális könyveket.

Egyetlen hátulütője van a műveletnek, visszaköltözött a háztartásba a jogtalanul használt Windows. De PDA esetében valahogy együtt tudok élni a gondolattal.

Igazából az egész úgy kezdődött, hogy a Bookline nem szállítja a tíz napja megjelent könyvemet, amit arra a kis időre, amíg megjön, elkezdtem PDA-n olvasni. De ez tényleg Ádám meg Éva a sztori szempontjából. Azért szép tanulság, hogy a könyvvásárlás bűnbe visz.

2539 (t mint többsör könyvtár)

Azt írja az internet, hogy egyrész újabb Akunyin krimi jelent meg magyarul az Európa kiadásában, most A koronázás című, másrészt szerdán nagyon akciósak lesz (35-50%) mondott kiadó könyvei a Bookline-on.

Ha a századfordulós gyilkolászás - amikor a férfiak még férfiak és urak voltak - nem jön be, akkor össze lehet szedni igényes Borges novellásköteteket, Le Carrét, egy Robert van Gulik távol-keleti krimit, Amin Maaloufot, akitől egyszer rég olvastam a Baldassare utazását és nagyon tetszett, és körülbelül itt kezdek belealudni az 577 címet tartalmazó listába. Ha találtok valami jót, vár a kommentdoboz.

#2537 (sz mint szabályok)

Futó gondolat, amihez sem a háttérkutatás nem végeztem el, de még a hivatkozott műből sem fogok hozzá oldalszámot mellékelni, de.

Egy Huizinga, akihez azért nyúlok vissza, mert épp azt olvasom, írja a Homo Ludens elején, hogy a játék fontos jellemzője a szabályrendszere. Illetve, hogy a szabályok alól való kibújás játékrontás, ami az eretnekség helyi megfelelője.

Kettő Vannak játékok - például Mornington Crescent - ahol nem számít játékrontásnak a szabályok megváltoztatása, vagy legalább vitatása. Némelyikben meg lehet változtatni a szabályt, ez a lépés a normális üzletmenet része. Másokban az is kétséges, hogy van-e egyáltalán szabály.

Kettő és fél A rule lawyering, azaz a szabályok felett való szőrszálhasogató vita, ami közben kóláspoharakat és pizzaszeleteket lóbálnak, minden szerepjátékosnak ismerős szerintem. Ugyanakkor az a kereteken belül marad, csak a keret anyagát és színét kérdőjelezi meg.

Innentől ez még lehet posztmodern játék-elméleti spanyolviasz meg világnagy hülyeség is, de le kellett jegyezni.

Kvász

Itt van mellettem egy Monasztirszkij Kvász feliratú, majdnem teljesen üres üveg, és nézem bután a billenyűzetet. Kéne ajánlani, hogy ugorjatok el egy Arbat üzletbe, és ruházzatok be egy üvegbe, mert ezt mindenképpen ki kell próbálni. Az a gond csak, hogy ehhez legalább minimálisan le kéne írni azt az élesztős, megpessenőben lévő, de még épp jó bodzaszörp bukéjára emlékeztető, egészen furcsán édes ízt, amivel a kvász rendelkezik. Maradjunk abban, hogy én feladom, ti meg megkóstoljátok magatoktól.