Kémek az Ördöghegyen

A történelem rétegződik, mint a rakott krumpli. Kedvenc kriptó- és SIGNT-történeti bloggomban találtam a Teufelsberget, ami a következőképpen épül fel. Legalul az Albert Speer által tervezett katonai akadémia romjai vannak. Az épület egyike volt azoknak, amik Hitler megalomán fővárosépítési terveiből legalább részben elkészültek. A város elestekor a szövetségesek megpróbálták felrobbantani a katonai egyetem vázát, de nem jártak sikerrel, ezért inkább ráhordták szétbombázott/lőtt város törmelékét, úgy 10-12 millió köbméternyit. Lett belőle egy remek nyolcvan méter magas mesterséges domb, amire az amerikaiak építettek is egy NSA lehallgatóállomást vaníliafagyi-fehér antennagömbökkel.

A technikailag brit ellenőrzésű területen felhúzott létesítményt az amerikai szervek és a brit GCHQ közösen használták. A Chaos Computer Club túranaplója nem is tudja kihagyni annak a megjegyzését, hogy míg az amerikaiak megelégedtek kétféle mosdóval, a briteknél volt női, civil férfi és katonatiszt vécék.

Teufelsberg NSA létesítmény

A történet a berlini fal leomlásával ér véget. A kétezres évek elején vállalkozók vették meg Berlintől a hegyet, drága apartmanokat és hoteleket akartak felhúzni rajta. Az NSA állomás néhány épületének eldózerelése után azonban csődbe mentek. Momentán egy csapatnyi SIGINT veterán az állomást szeretné megmenteni, egy másik csapat pedig a Speer után maradt romok valamiféle feltárását szeretné elérni.

Erre tovább:

(fotó: CCC)

Vissza a jövőbe: 14 sec

2009 februárjában két napig egy csepeli gyártelepen újra összeállt a nyolcvanas évek. Króm csillogott az ázsiai céges szamuráj halántékjackjén, zárt laborokból kilopott vírus indult terjedésnek, retinára vetített, kiberszemben megjelenő HUD köpte az információkat, azaz leforgatták Mesmer Tamás 14 sec című filmjét.

Részletek és kulisszatitkok a linkelt D4m4g3 bejegyzésben, és a kritikát is oda kéri a forgatókönyvfelspéciző szakember. Nálam meg mondjuk beszélhetnénk arról, hogy deglett-e a cyberpunk. (Igen.)

Occsó a játék!

Macen alkalmazásokat gyűjtöttem, volt maréknyi remek editorom, todokezelőm, alternatív képszerkesztőm satöbbi. A PC-re váltással új hobbit szedtem össze: minél több játékot, minél olcsóbban beszerezni. Kezdetben erre a Steam hétvégi akciója volt a trükk. Minden pénteken, nagyjából este nyolckor élesedik egy komoly leárazás, ami egész hétvégén keresztül tart. Aztán szélesedett a látószög, játszott már a Direct2Drive, Impulse, GOG is. Jótét lelkeknek hála a hétvégi vizsgálódást mostanra két oldalra tudtam szűkíteni, ezeket ajánlom nektek:

És ez pedig még akkor is így van, ha a Savy tulajdonosa épp most jelentette be, hogy következő hétvégén Glastonburybe megy bulizni, addig mindenki szolgálja ki magát a Home of the Underdogsról.

Mellékszál: akinek nincsen még, az a mindenféle akciók nézegetése előtt sétáljon be a boltba egy Orange Boxért.

Játék-elmélet-reklám

Gamestar Huizinga

És akkor jött ez a reklám és ütött. Azt hiszem, a PC Worldben volt, az pedig egészen biztos, hogy a GameStart ajánlotta az olvasó figyelmébe. Volt egy darab Huizinga idézet - gondolom a Homo Ludensből, nem kerestem ki a pontos passzust - fekete háttér, GS logó és ennyi. Ennél egyszerűbben nem lehet azt mondani, hogy mi vagyunk, srácok, A Játékmagazin. Könnyekig hatott meg, tényleg.

Nézzétek el nekem a minőséget, isten egyik csodájával, a kredencnyi, netre kötött emailezős, hálózatra töltős fénymásolóval készült, rendes beállítások nélkül.

Így kell járni

Vannak egyszerű igazságok, amiket az egyszerűségük miatt nem mondnunk ki. Az egyik ilyen, hogy a TOR kiadó által üzemeltetett SF blog, novellatár, közösségi tér, azaz a tor.com iszonyatosan jó.

Tor.com screenshot

Stross Down on the Farm-jának olvasása közben kattant be - az új, Wireless című kötetéről lesz kritika, ha minden igaz - hogy ezt le kell írni. Amellett, hogy a novella fent van a weben csinosan betördelve, az oldal kínál letölthető verziót négy formátumban. Ebből kettő e-könyvekre van szabva (Epub, Mobipocket), a másik kettő inkább számítógépes műfaj. Takarításhoz háttérirodalomnak van helyben hallgatható stream, amin elvben a szerző olvas fel, útravalónak el lehet vinni ugyanezt mp3-ban is.

Egy nálam sokkal jobb ember ellen tudna állni a késztetésnek, hogy leírja: ilyesmikre van szükség, nem annak az ismételgetésére, hogy kardot kaptunk a vízirevüben egy tündértől ez Európa legjobb kiadója.

Nettó lelkendezés: Foobar2000

A PC-n töltött lassan egy év alatt meggyőződésemmé vált, hogy a Foobar2000 zenelejátszón lehet bemutatni, hogy milyen lenne a poweruser menyország. Alapból a Foobar egy csepp program, megeszik kábé harminc mega memóriát, elhanyagolható hányad processzort, csendesen ül a tálcára kicsinyítve és pumpája a zenét. Egyszerű, viszont kiszolgálja az olyan pre-y2k szinten megragadt emberek kívánságait is, mint én, aki szeret mappa alapján listázni.

Az előnye abban rejlik, hogy egyszerűen lehet hozzá funkciókat adni, Olyan mint a linux, csak a megmagyarázhatatlan szopások nélkül. Öt perc guglizással lehet a Foobarból podcatchert építeni, ha szembejön néhány érdekes műsor. Nagyjából ugyanennyi időt vett annó igénybe egy VST hostot rakni a program mögé, hogy kedvemre rontsam el a zenéim hangzását. (Tényleg rosszabb, de kíváncsi voltam egy effektre.) Aztán van audioscobbler is, anélkül, hogy a tolakodó Last.fm klienst fel kéne rakni. Legózás az egész, a legjobb értelemben.

Lapzárta után érkezett, hogy a VST hostra egyszer már rácsodálkoztam. Akkor fehérzajt szerettem volna gombnyomásra.