Hórusz, Szent György és a szekuriti szakma

Van pár olyan dzsóker nyelvészeti - és azon belül többnyire névtani - téma, amiről nagyon szívesen olvasnék. Az egyik ilyen a biztonsági cégek névválasztási mintáinak elemzése. Odáig egyszerű, amíg csak rendészeti, igazságügyi fogalmakkal operáló nevek vannak, mintTop Cop meg Justice. Viszont vannak a mintából nagyon kilógó, egészen fantáziadús nevek. Az Infoparkban a Szent György Securityvel szoktam találkozni, aminek a névadója katona volt, megtért, üldözte a pogányokat, évekig kínozták, és az utókor még egy sárkányölést is ráfogott. A színes életű szent pártfogásáért a katolikus.hu szerint a zsoldoskatonák és fegyverszállítóik, puskaművesek, páncélkovácsok fohászkodtak, illetve közbenjárását kérhették a szifiliszesek, leprások, pestisesek és kígyó által megmartak.

Aztán ma a BME környékén egy Hórusz Security jött szembe. Ami megint jó név, hiszen a sólyomfejű isten a tökéletes fiú, bosszúálló, fáraó, hadisten, megmentő. Plusz a wedjat szem igazán remek szimbólum, még akkor is, ha az isten szeme mindent lát mantra egyiptomi jelek esetében nem feltétlenül jut eszébe az embernek.

Szóval névtanosok, várok.

Búváros Indiana Jones

Valamiért úgy alakult, hogy a hősök többnyire a tettek szőrösmellű emberei, a borostás világmegmentő, a percenként ezer golyót is kiköpő fegyverek tulajdonosai, nem pedig a szelíd filoszok. A büszke bölcsészek egyetlen szerencséje, hogy kitalálták a régészes kalandregényeket és filmeket. A műfaj szerencsére kimeríthetetlen, az Indiana Jones-féle egyetemi tanár-kincsvadász párosítás mellett van, unatkozó milliomos-kincsvadász, sőt tengerkutató-kincsvadász felállás is. Most az utóbbiról, Dirk Pittről lesz szó. És persze csalunk kicsit, Pitt az előtörténete szerint katonai pilóta is volt.

Clive Cussler könyveivel borzasztó Lap-ics kiadásokban lehet találkozni, abban a fajtában, amit saját jószántából maximum egy kéthetes nyírségi nyaralás előtt vesz az ember. Csúnya borító, nem sok jót ígérő szedés, és ha beleolvasunk, hamar kiderülhet, hogy a Dirk Pitt sorozat magyarul megjelent regényei még egy beépített játékot tartalmaznak: többnyire egészen gyászos fordításban láttak napvilágot, így lehet vadászni azokra a mondatokra, amiket teljesen félreértett a fordító. Az Andok-Andes jellegű helynévtévesztések levadászása, vagy annak a kitalálása, hogy mi lehetett eredetileg a “tengeralattjáró szendvics” (submarine sandwich). Ez persze további ponyva jelleget kölcsönöz a sztoriknak, na de eddig se Bulgakov helyett olvastuk.

Alien esztétika: StutzStutz: alien esztétika

A kezdő pittológusoknak azt is tudnia kell, hogy a történetek a legjobb indulattal is kiszámíthatóak. Körülbelül mindegyik regény azt a vonalat követi, hogy egy régen elsüllyedt, történelmi kincset tartalmazó hajó hirtelen fontos lesz valami aktuálpolitikai probléma miatt, ami természetesen elpusztulással fenyegeti a világot, például atomháború által. Pitt a kincs miatt keveredik a képbe, de felelős állampolgárként megmenti párszor a helyzetet, majdnem belehal a küldetésbe, meghódítja a négyszázadik oldal környékén az aktuális csinos tudósnőt, megszerez és a végén felmennek a betűk. A következő kötet elejéig még a világbéke is kitör, úgy hogy az amerikaiaknak legyen igazán jó. Ha ehhez Fidel Castróval kell kibékülni - az oroszok legnagyobb sajnálatára - vagy ha a japánoknak kell kicsit odamondogatni, hát úgy fog történni. A lényeg, hogy a végén Pitt valami különösen vizes helyen, borostásan, széttörve, egy újabb ritka amerikai veteránautó tulajdonosaként igya a koktélját.

Bár a fentiek alapján borzalomról van szó, a megfelelő stratégiával olvasva a Pitt könyvek hihetetlenül szórakoztatóak. A játék - a fordító figyelmetlenségeinek levadászásán túl - a részletesen elmesélt technológiák megismerésében, az elsüllyedt hajóknak való utánaolvasásban, és persze a minden regényben megjelenő régi amerikai vasak előtti tiszteletadásban rejlik. A régen elpusztult, eltűnt technológiák és a jelenkori problémák összekapcsolása ráadásul minden könyvben valami egyedibb húzással van megoldva, a lényeg tehát nem séma alapján készül.

me262Nicht gefingerpoken, angyal tolja!

A Wikipédia meglehetősen hosszú listát közöl a pittiádában előforduló márkákról és masinákról, így a ponyva részt megspórolva is bele lehet merülni egy kicsit Cussler világába. Tudtátok például, hogy a mára totál elfeledett Stutz volt Amerika első sportkocsi-gyára? Vagy, hogy Dolfo Galland szerint a Messerschmitt Me-262 úgy repült “mintha angyalok tolták volna”? Na ugye.

A sorozatból magyarul egészen biztosan megjelent az Emeld ki a Titanicot!, a Sárkány, a Szahara és a Cyclops, vaterán láttam másik két-három regényt, amik még nem voltak a kezemben. Emellett készült egészen parádés B film a Szaharából 2005-ben, beszerezhető a népszerű torrentoldalakról.

(Fotó: MGSPiller és sfsgth324)

Júniusi SF meetup

Részben book/digitális olvasás meetup leszünk. Nagy Bence a moly.hu alkotója a könyves közösségi oldalról - vagy közösségi könyves oldalról? - fog beszélni, aztán az e-könyv-olvasó blog Dworkyllja foglalja össze, hogy egyáltalán mi is az e-book, miért nem a PDF az, és min kell olvasni.

A tudomány rovatot Banyek fogja képviselni magaslégköri zajokkal, a VLF-vevővel, és elmeséli, hogyan füttyög az elhaladó repülők után a villámok. Beszélt, meg írt, meg podkasztolt is már a témáról. Gazs a múltkori meetupról átcsúszott előadásában a virtuális valóságról mondja el, hogy a kilencvenes évek lázálma-e vagy a jövőnk legfontosabb része. Végül a most induló Dream World regénysorozattal ismerkedünk meg, ami vagy azért lesz vicces, mert felpezsdíti a magyar fantasy piacot, vagy azért, mert remek kritikák jelennek majd meg róla az rpg.hu-n.

A meetup szokott helyén, a Paulay Ede utcai Főnix klubban lesz, ami majdnem egy egész sarokra van a Deák tértől. Itt az idő kattintani és jelentkezni.

#2462 (g mint geektempó)

Közben Tarján kávézott, a kávéjába — a zsebéből elővett üvegcséből tiszta koffeint kevert, csodálkozó tekintetemet látva csak annyit mondott: “…nem elég erős”.

Kovács Győző: Válogatott kalandozásaim Informatikában

IngyEEEn adatbázis az ELTE-n

Azt írja az ELTE könyvtáros szak hallgatói érdekképviseletének blogja - fáj leírni, de a betűszavuk még rosszabb - hogy június tizedikéig ingyen elérhető az egyetem könyvtárának gépeiről az IEEE mérnöki szervezet könyvtára. A digitális bőségszaru csodás anyagokat tartalmaz, például cikkeket a Strela-1 orosz számítógépről, csak hogy a saját kívánságlistámat nézzem.

Aki lecsúszik a tesztről, az beiratkozás után a BME könyvtárában is elérheti az adatbázist, sőt ott ACM Digital Library is van. (Ahonnan pedig a Hip, hype and hope 1990-es SIGGRAPH panelbeszélgetésből készült cikket szeretném nagyon.)